szerki összes bejegyzése

Achilles-sarkunk

Böjti egypercesek 9.

Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” (Mt 19,16-29)

Úgy sajnálom ezt a fiatalembert. Ifjúkora óta azon fáradozik, hogy a parancsolatokat megtartsa, mindenben feddhetetlen legyen, a törvény előtt igaznak bizonyuljon. Ellenáll a kísértéseknek, kitart a próbák idején, megveti lábát akkor is, ha nagy a támadás szele. S íme, most eljött a pillanat, amikor a Mester előtt méretik meg. És bár igyekezett egész eddigi életében lenni, Jézus előtt mégis könnyűnek találtatott.

Egyre többen vagyunk gazdag ifjak, bolond szüzek, susmogó farizeusok.  A kétfilléres özvegyasszonyok, a megtérő vámszedők, kereső Nikodémusok és a tékozló fiúk száma pedig csak csökken. Valamennyien hordozzuk a saját fogyatkozásunkat, és nem tudunk megválni tőle. Ott rejlik bennünk valahol az a bizonyos Achilles-sarok, ami miatt annyira sokszor buktunk már el. Talán már tudunk róla, életünk töviseként tekintünk rá, de nem tudjuk kivetni magunkból. Azonban lehet, hogy épp itt az ideje megkérdezni az Urat a mi saját gyenge pontunkról, hogy mi is a mi személyes Achilles-sarkunk. Nézzünk magunkba, vajon mi miatt voltunk a legutóbb is akadályoztatva a Vele való kapcsolatban? Mi az, ami mindig a homokszemet jelenti a hitünk gépezetében?

Habár a gazdag ifjú megtartotta a törvényt, a legnagyobb szenvedélyétől, a pénzétől nem tudott megválni. Jézus pedig pont ezt kérte tőle. Mert Ő nem félmunkát kíván. Nem azt szeretné, ha félszívvel követnénk, vagy életünk felével engedelmeskednénk neki. A Mester teljes odaszánást kér tőlünk, megalkuvás nélküli, őszinte elköteleződést.

Nem csoda, ha így a tanítványokkal együtt vonjuk kérdőre az Urat, hogy akkor kicsoda üdvözülhet egyáltalán. Hadd szóljon akkor nekünk is az intés, ami egyben biztatás is: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”. Mert ha a saját erőnkből indulunk ki, akkor kudarcra vagyunk ítélve, de az Úr szavára láncok hullnak le, halottak támadnak fel, betegek gyógyulnak meg. Ő az egyetlen, aki képes a mi gyengeségünkből erőt kovácsolni.

Baranyi Eszter

Isten földje

Böjti egypercesek 8.

“Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)” (Zsolt 24, 1–6)

Pár nappal ezelőtt Nobel-békedíjra jelöltek egy 16 éves svéd környezetvédő aktivistát, Greta Thunberg-et, amiért bátran figyelmeztet a klímaváltozás veszélyeire.

Számos tudományos magyarázata van annak, hogy milyen tényezők járultak hozzá az egyes állatfajok kipusztulásához. Antarktisz jégtáblái is lassú olvadásnak indultak, és a felmelegedés hatására a hőmérséklet már nem csak aszfalt-olvasztó, de emberölő is lett.

A mai napra kiválasztott igénk azonban egy alapvető tényre hívja fel a figyelmünket: AZ ÚRÉ A FÖLD. Ami azt jelenti, hogy nem az enyém, nem is a tiéd, de ha így folytatjuk unokáink még ezt sem fogják örökölni.

A zsoltárban szereplő hegy és szent hely a jeruzsálemi templomot jelöli. A kor egyetlen olyan helyszínét, ahol Istennek áldozatot mutattak be. Ma már tömve vannak a nagyobb városok templomokkal, amelyekbe ki-be járkálhat bárki. Isten jelenlétét azonban ma is csak az tapasztalhatja meg, aki „ártatlan kezű, tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan”. Nézzük hát meg az Ige tükrében, hogyan is őrizhetjük meg Isten földjét. Meg kell ezt tennünk, mert ránk bízta, hogy unokáink is megláthassák, és rajta élve megtapasztalhassák Mennyei Atyánk jelenlétét!

  • Légy ártatlan kezű! Ezt el lehet kezdeni már ott, hogy ne ölj meg feleslegesen állatot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy városban nem szoktál se tyúkot, se disznót vágni (legalábbis nem jellemző), azonban biztos szoktál úgy járni, hogy ki kell dobj megmaradt húst, mert nem fér már beléd, vagy mert megromlott. Légy tehát tudatosabb és ne pazarolj el semmilyen élelmiszert!
  • Légy tiszta szívű! Mégis hogy? Ne akarj rosszat másnak! Rengeteg olyan vegyszert használunk, amelyek károsan hatnak – nem csak az állatokra, de a használóira is. Ha ilyenek helyett alternatív, természetbarát eszközöket és szereket használsz, nem csak a környezeted, de a lelked is felüdül. Ilyen eszköz lehet a mosódió, amit már dm üzletekben is megtalálhatsz, szerként pedig az ecet, ami a takarítástól kezdve a hajmosásig nagyon sokféleképpen felhasználható. A www.hulladekmentes.hu oldalon pedig még számtalan lehetőség közül választhatsz.
  • Ne sóvárogj hiábavalóság után! Az a fránya hiábavalóság már megint… Azonban be kell látnunk, hogy ez a legnagyobb okozója bolygónk természeti katasztrófáinak. Mert folyton az kell nekünk, ami a másiknak van. Hiába van számtalan ruhánk, ami még jó állapotban is van, nekünk újabb kell, divatosabb. A nagy divatbemutatókat látva viszont mindig rájövök, hogy nagymamám ruháit az én kiskori pólóimmal ötvözve igazán huszonegyedik századi lennék, tehát hiábavalóság. Ahogyan a sok kütyü is. Mert ma már nem lehet olyan telefont vagy egyéb „okos” eszközt  venni, ami a garanciájánál sokkal tovább bírná a kiképzést, így igen hamar dobhatjuk is ki. Gondolkodtál már azon, hogy hová kerül, mi lesz vele? Rengeteg dologgal lehetne még folytatni ezt a sort, ezért kérlek, kommentbe írd le nekünk milyen hiábavalóságot látsz magad körül, ami az Úr földjét károsítja.
  • Végezetül: ne esküdj hamisan! Sok embert hallottam már fogadkozni, hogy ő nem szemetel, nem szennyezi a környezetét. Kérlek, te ne tedd ezt! Helyette őszintén vizsgáld át a mindennapjaidat, írd fel egy cetlire azt, amivel a föld ellen – s mivel ez a föld az Úré, így Isten ellen is – teszel. Helyezd olyan helyre, ahol látod, hogy amikor csak teheted ellen tudj állni az automatikus pusztításnak!

Drága TeSó! Böjt ideje van, használd arra,hogy tudatosabban fordulj Istenedhez, hogy együtt helyre hozzátok, ami megromlott. Kívánom, hogy ebben segítsen téged az is, hogy jobban figyelsz a környezetedre! Ehhez nagy szeretettel ajánlom a #szoljbeapapnak öko-böjt programját. A facebookos eseményükben sok hasznos tippet találhatsz. 🙂

Laskoti Réka

A kis dolgok Istene

Elképzelem, ahogy újra az a szörnyen nehéz feladat szakad a nyakamba, hogy ismét szószékre kell állnom, és ott élő, hús-vér emberek életére nézve kell szólnom az Isten akaratát. Gondokkal és problémákkal küszködő embereknek. Betegeknek. Szenvedőknek. Nehézséggel birkózóknak. Reményvesztetteknek. Eltévedteknek. Satöbbi.

Miután remegve már fent találom magam a színpadon, elkezdem. Először is arról beszélek, hogy milyen csodás a gyöngyvirág illata tavasztájékán. Aztán arról, hogy a minap mennyire elbűvölt egy rózsabokornak a látványa, amint a friss esőcseppek gyöngyöztek a megnyílt szirmokon. Nem volt gazdája. Útfélen volt. Mégis pompásan virított. Aztán azzal folytatnám, hogy milyen jó lenne, ha néha megállnánk megfigyelni a háztetőn henyélő galambokat, és elgondolkoznánk azon, hogy ezek ugyan miként laknak jól napról napra. Majd elmondanám, hogy a minap leszakadt egy gomb az ingemről, és mivel nagyon szeretem azt az inget, úgy a gomb keresésére indultam: kihúztam a szekrényt, letérdepeltem, benéztem az ágy alá. Majd fél órába telt, de meglett, visszavarrtam és örültem. Azt is elmesélném, hogy nemrégiben a tengerparton sétáltam, és egyszerűen csak figyeltem a partra vetett kagylók sokaságát. Mindegyik más volt: egyik formás, letisztult, másik rücskös, bordázott, de mindegyik ugyanolyan különlegesen egyedi.

olvasás folytatása

Most még nem … de később majd

 „Jézus így válaszolt neki: Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” János 13, 7.

Végre elérkezett ez a pillanat is, ami gócként már közel három éve itt van a torkomban és most kiírhatom magamból. Igaz keveset publikálok, de titkon játszom a szavakkal és keresem az értelmüket. Kíváncsi vagyok, egy-egy szónak mi a mélysége, magassága, szélessége, hosszúsága. Lelkipásztorként talán nem is baj, ha az ember ilyen csendes hobbit művel, ami valamiféleképpen „munkája” „megélhetése”, no meg persze a szolgálatainak szerves része.

2017. július 1-én megkaptam a várva várt diplomát, ami nagyon sok emberi fáradsággal, szorgalommal, izgulással és olykor félelemmel is járt. Egy diploma a kézben, ami felszabadít a vizsgák alól, de mindeközben felhatalmaz a lelkipásztori munkák végzésére. A diplomaosztó nagy nap mind a stúdiumokkal végzett, felnőtt diák, de ugyanúgy a család,  legfőképpen a szülők számára. Így volt ez az én esetemben is: jöttek a gratulációk, elismerő kézfogások, vállveregetések, szelfik és valahol titkon én is büszke voltam, hogy valamit letettem az asztalra. Innét kezdve másképp nézek a világra – mondtam magamban – és a világ is másképp nézzen rám. Néha ránézek az oklevelet tartó keményfedelű albumra s eszembe jutnak a hosszú fáradságos éjszakák, eszembe jut, ahogy a folyosón állok s várok, hogy rám kerüljön a sor, izgalmamban csak egy tételre koncentrálok, hátha kihúzom. Egy  diák élete az alma materben többek között erről szól- megfelel, vagy nem felel meg.

olvasás folytatása

Ezt hiszem az isteni iránymutatásról

Vasárnap az istentiszteleten arról volt szó, hogy honnan ismerheti fel a keresztyén ember minden kétséget kizáróan az isteni vezetést. Volt szó például a számomra is ismerős „igét kaptam” típusú életvitelről, és arról, hogy milyen könnyen félre tudjuk vezetni saját magunkat, ha a Bibliát horoszkópként használjuk. Mivel a mindennapi hitéletünket nagyban meghatározó kérdés az, hogy hogyan képzeljük és hogyan „használjuk” a Szentlélek irányítását, úgy gondoltam, én is megosztom a saját perspektívámat.

olvasás folytatása