szerki összes bejegyzése

Paradox keresztyénség

Mostanában döbbentem rá arra, hogy mennyire ellentmondásos is a keresztyénség. Mert hogy is van az, hogy Isten egy, de közben meg három is? Hogy van az, hogy Krisztus egyszerre Isten és ugyanakkor ember is? Mária szűz is meg anya is? Az egyház meg egyszerre van már a mennyben is, meg a földön is, győzött is, de még mindig küzd, látható is, de mégis láthatatlan? A hívő ember pedig egyszerre bűnös, nyomorult, küszködő, ugyanakkor már megigazult, szent, Isten számára tökéletes? Vagy az, hogy ez a teremtés, s benne, mi hívők már most Isten országának részesei vagyunk, de közben még nem is? És a sákramentumok esete se könnyebb: hogy van az, hogy a víz, a kenyér és a bor marad is az, ami, de közben valamilyen úton-módon mégiscsak Krisztus teste és vére lesz?

Nem hibáztatok senkit, ha azt mondja, hogy ez így, egy valláson belül, kicsit túl sok ellentmondás. Megértem. Józan ésszel el nem fogadható. Sőt, botrányos! Ellentmond minden természeti törvénynek. Megszeg mindenféle racionális szabályt, amit az emberiség valaha is felállított. Akinek egy kicsit is van sütnivalója, annak hamar rá kell jönnie, hogy a keresztyénség valójában őrültség – úgy, ahogy van. Téboly. Őrült emberek őrült gondolatai egy csokorban összegyűjtve. Igen, az etikai irányok még elfogadhatók, hiszen az aranyszabály, vagy a szeretet nagy parancsolata mégiscsak szívet melengető és megfontolandó, de ezekkel az absztrakt, önmagukkal már az elején ellentmondó igazságokkal nem lehet mit kezdeni. Az pedig már csak olaj a tűzre, hogy egy-egy ilyen elvont eszmén (sokszor egyetlen betűn) képesek civakodni teológusok már kétezer éve.

Bárhogy is nézzük: a keresztyénség paradox. Úgy, ahogy van. És aki mást mond, az hazudik. Vagy túlságosan le akarja egyszerűsíteni a dolgokat, vagy éppen szőrszálhasogató módon, kategorikusan meg kíván magyarázni mindent.

Azt kell mondjam, hogy én éppen ezt szeretem benne. C.S. Lewis nagyban segített abban, hogy túllépjek ezeken az akadályokon, hatalmasnak tűnő sziklákon, amelyek csak arra jók, hogy megbotránkoztassák az észérveket kereső, egyszerű (de legalábbis kibogozható) utakat kedvelő emberi elmét. Ő mondja: „Semmi értelme egy egyszerű vallás után áhítozni. Tekintve, hogy a valóságos dolgok nem egyszerűek.” A minap egy szemmel alig látható kis bogár mászott rá a kezemre: alig volt egy milliméter. Miközben néztem, elképzeltem magamban, hogy vajon hány millió, milliárd sejtje lehet ennek a „semmiségnek”? Hány idegpályája lehet, mennyi receptora, amelyek folyamatosan valami végtelenül bonyolult séma szerint működve, a másodperc tört része alatt küldenek több terrabájtnyi információt? Egy egész élet kevés lenne hozzá, hogy megértsem és átlássam egy ilyen parányi teremtés rendszerét. A valóságos dolgok nem egyszerűek. Ha pedig egy bogár nem az, akkor mennyivel inkább igaz ez az univerzumra, benne az emberre, s végső soron Istenre. „Ez az egyik oka annak, hogy hiszek a keresztyénségben” – folytatja Lewis – „Ez ugyanis egy olyan vallás, amelyet nem lehetett volna kitalálni.”

A keresztről való beszéd, a keresztyénség egész üzenete, úgy, ahogy van, mindig bolondság lesz. Ha meg akarjuk magyarázni, ha fel akarjuk oldani az ellentmondásokat, ha szeretnénk mindent egy tökéletesen jól átlátható filozófiai vagy gondolati rendszerbe belegyömöszölni – elvész az egésznek az íze. Marad valami száraz, ízetlen, hideg katyvasz. Nem akarom semmiképpen elsimítani a dolgokat annyival, hogy ezt elég hinni és el is van intézve, hiszen rengeteg dolgot felfoghatunk, megérthetünk, mélyebbre evezhetünk értelemben és ismeretben. De a végén mégiscsak olyan nem-emberi erők által nyer bizonyosságot az egész, amely nem érzékszervek vagy elvont gondolkozás által működik, hanem a Lélektől áramlik belénk. Hiszek Istenben és keresztyén vagyok – minden paradoxon ellenére is.

Homoki Gyula

Szerelemről és házasságról szakszerűen

Timothy Keller neve nem ismeretlen azok számára, akik egy kicsit is nyitott szemmel böngészik az aktuális tengerentúli keresztyén sajtót. A New York-i Redeemer megagyülekezet alapítója és vezetője napjaink egyik legmarkánsabb presbiteriánus vezetője, gondolkodója. Mivel a presbiteriánus egyház ága, amelyet Keller is képvisel, sok szempontból közel áll a reformátushoz, gondolatai közt sok hasonlóságot tudunk felfedezni az általunk is ismert, klasszikus protestáns szerzőkkel.

Mégsem ez teszi Keller írásait, prédikációit fogyaszthatóvá, hanem a dialektika és a dialógus. A dialektika, amely feszültséget jelent és felhívja a figyelmet a folytonos ellentétre az Isten és az ember között, illetve Jézus Krisztusra, akiben ez az ellentét megbékíttetett. A dialógus, azaz párbeszéd, amelyet Keller különböző világnézetekkel, tudományterületekkel folytat írásain belül és éppen ezért könyvei széles spektrumban képesek tárgyalni és felölelni egy problémát.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 0.

„A Bibliában pontosan annyit találunk, amennyit keresünk benne:
nagyot és istenit, ha nagyot és istenit keresünk;
fontosat és történetit, ha fontosat és történetit keresünk;
és egyáltalán semmit sem, ha semmit sem keresünk.” Karl Barth

Elképzelted már, milyen lenne Jézussal tölteni egy órát a pusztában? Mi nem szoktuk szeretni a bezártságot, a csendet, az egyedüllétet, a tétlenséget, a kényelem hiányát. Pedig a Bibliában a legnagyobb dolgok a pusztából indultak. Ábrahám, József, Józsué, Mózes, Dávid, Illés, Keresztelő János, Pál apostol, sőt Jézus maga is sokat tudna mesélni erről.

„A puszta a megpróbáltatás, a megvizsgálás, az összetörettetés és az Istennek való teljes átadás helye. Isten megfoszt mindazoktól a támaszoktól és tevékenységektől, amiket folyamatosan igyekszünk “megtenni a dolgok megtörténése érdekében”. Az önbizalmunk összetörik és azt egyedül az Istenben való bízás helyettesíti. Az életünk minden “bálványa” (gyakran beleértve a szolgálatunkat is) Isten reflektorszerű átvilágítása alá kerül. Láthatóvá válnak az önző vágyaink és törekvéseink. Ez a folyamat évekig is eltarthat. Végül előjövünk összetörve, szelíden és megtisztítva. A folyamat sokféle hatást gyakorol ránk, hogy éretté tegyen és megtisztítson bennünket. Most készek vagyunk megcselekedni mindazt, amire Isten eredetileg elhívott. A szívünk vágya már teljesen más, mint korábban volt.”. (Andrew Strom)

 

A tavaly egyperces gondolatokat és kihívásokat kínáltunk, hogy kézzel foghatóbbá tegyük a böjtöt. Idén arra hívunk, hogy abból áldozz az Úrnak, amiből a legkevesebb szokott Neki jutni: az idődből és az osztatlan figyelmedből.

Lépj ki a megszokottból, a kényelmesből!

Válassz egy helyet, ami a leginkább lehetővé teszi, hogy egyedül csak az Úrra figyelj (lehet ez egy imasarok, az íróasztal, vagy a szőnyeged – az ágyat semmiképpen nem javaslom 🙂 ) Határozd meg, hogy a nap melyik részét fogod kizárólag erre a célra szentelni (a Biblia emberei általában a hajnalt részesítették előnyben)! Ne legyen nálad semmi, csak a Bibliád, a jegyzetfüzeted és egy toll!

Nos, készen állsz egy negyvennapos bibliai kalandozásra? Tarts velünk!

 

Szülinaposan

Kedves TeSók!

Ha figyelmesek voltatok tegnap a fészbukon, akkor láthattátok, hogy valami készül, mert valakik készülnek. Egy közösen megbeszélt pillanatban a TeSó blog szerkesztőségének tagjai átállították a profilképüket és a borítóképüket, hogy mindkettőn legyen valami TeSós. Ezzel is készültünk a mai napra, szeretett blogunk születésnapjára, amely 2014 óta kicsit a mi születésnapunk  is.

2014. február 17-én indult ugyanis ez a blog és ekkor születtek szerkesztővé azok, akik egészen a mai napig éltetik, viszik előre a blogot, fáradtságot, időt, energiát és sok alkalommal anyagiakat sem kímélve. Leírva rövidnek tűnik ez a három év, fiatalnak, tapasztalatlannak is érezzük magunk sokszor, csak kísérletezünk magunkkal és az írással, programszervezéssel. Mégis, annyi minden fért bele ebbe az időbe. A legjavára nem is számítottunk, nem készültünk fel. Mikor elindultunk, reméltük, hogy jönni fognak majd írásaink és tudunk majd valamit adni azoknak, akik olvasnak minket. Arra viszont nem is számítottunk, hogy többszáz íráson keresztül ennyire megáld minket Isten Veletek, olvasóink. Köszönjük azt, hogy velünk vagytok, hozzászóltok a témákhoz, segítetek nekünk „alkotásban maradni” az ötleteitekkel. 2014-ben reméltük, hogy kapunk egy kis elismerést a szolgálatunkért, de nem számítottunk a Kárpátaljai Református Egyházkerület Komjáthy-díjára és a számos anyaországi elismerésre, amik elértek bennünket. Mikor elindítottuk adventi és böjti sorozatainkat, reméltük, hogy olvasni fogjátok, de arra nem számítottunk, hogy nekünk is hatalmas segítséget jelent majd a sorozatok elkészítése és nyomon követése az ünnepre való készülődésben.

Mi ma azt ünnepeljük, hogy ezen a napon visszatekinthetünk ezekre a váratlan áldásokra. Hiszen írásaink, hozzászólásaitok, programjaink nem csupán annak jelzései, hogy itt működik egy szervezet, aktív a szerkesztőség, hanem arról is beszélnek, hogy valaki – egy csupa nagybetűs VALAKI – működteti, viszi előre ezt az ügyet. És a mai napig elcsodálkozunk azon, hogy minket is felhasznál abban, hogy valamit megmutasson önmagából a világban. Hihetetlen élmény Jézus bloggerének lenni – nem is gondoltuk, hogy Neki szüksége van ilyenre, míg el nem kezdtünk írni. Mégis milyen jó, hogy így kellünk neki. Hála érte.

S annyi mindenért lehetünk még hálásak neki: eseményekért, amelyek mögöttünk vannak és amelyek előttünk, amelyekről még nem is tudunk. Legyen ma az első és az utolsó szó a háláé, segítsen a szavak megtalálásában a zsoltáros imádsága: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.  Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.  Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” (Zsolt 104,31-34)

Kedves Olvasónk! Ha kicsit több, részletesebb visszatekintésre is kíváncsi vagy, ugorj át a mi szülinapi ajándékunkra, a TeSó-s idővonalra. Jó böngészést, áldott napot! 🙂

Önmagadat beleadni

„Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben!

Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek másokra, és mégsem tudjátok megszerezni, amit szeretnétek. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, amit akartok, mert nem kéritek.

Vagy ha kéritek is, mégsem kapjátok meg, mert nem helyes indulattal kéritek. Hiszen csak arra kellene, hogy önző módon magatok élvezzétek.

Olyanok vagytok Istenhez, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni? Ha valaki a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.” (Jakab 4,1-4 EFO)

olvasás folytatása