Házasság-sütemény: előkészületek

Nem elég a szerelem a jó házassághoz.
Nem elég beengedni Istent harmadiknak a kapcsolatba a jó házassághoz.
Nem elég elmondani egy fogadalmat a templomban a jó házassághoz.

Amikor süteményt sütünk, nagyon figyelnünk kell a hozzávalók arányára. Fontosak ezenkívül az előkészületek: a jó és friss hozzávalók beszerzése, a megfelelő edények, a sütő minősége. Aztán fontos maga az elkészítés folyamata: ha nem elég sűrű a tojáshab, ha több a liszt, könnyen elbúcsúzhatunk az élvezetes végeredménytől.  S végül fontos a tálalás is, mikor és hogyan fogyasztjuk a süteményt. Miért hisszük akkor, hogy egy olyan bonyolult dolog létrehozásához, mint a házasság, elég egyetlen hozzávaló az elején, a többi majd kialakul magától, s garantált a pozitív végkifejlet?

Látok szerelmes párokat, akik nem feszegetnek „komoly” kérdéseket a jövővel kapcsolatban, csak szeretik egymást, s már szaladnak is a házasságkötő terembe. Elsülhet jól. Elsülhet rosszul. Vagy a „sikerült”, vagy a „nem sikerült” oldalra kerül.

Miért ne növelhetnéd az esélyedet a boldogságra?

A házasság többlépcsős út, amelynek minden állomása egyformán fontos szerepet játszik a nagy egészben. A fenti példához hasonlóan, ha valamelyik szakaszban nem vagyunk elég alaposak, az könnyen kudarcra ítélheti az egész vállalkozást. Nem feltétlenül, de megtörténhet. A hozzávalók beszerzésekor eldől, milyen sütemény is készül. Én most az ezt követő szakaszról írok majd, ami a véglege(sülést), a házasságkötést megelőzi.

Nincs konkrét recept, ami mindenkire illik. Bonyolult élethelyzetekben a kérdések viszont segíthetnek abban, hogy a képet madártávlatból megvizsgálva olyasmire is felfigyeljünk, amit közvetlen közelről eltakarnak a részletek. Most ilyen kérdések következnek, amik segíthetnek kapcsolataink feltérképezésében.

Akartok-e egyáltalán sütni? Valóban szeretnétek összekötni az életeteket? Nem azért, mert már itt az ideje, nem azért, mert a szülők elvárják, nem azért, mert annyi éves vagy, amennyi, nem azért, mert így illik. Azért, mert ez az az ember, akivel meg szeretnéd osztani a jót is, a rosszat is, és együtt ébredni reggel a mindennapokra mosolygós örömmel?

Egyforma süteményt akarunk-e sütni én és a másik? Megvannak-e ehhez a jó alapanyagaink? Mindegy, mit akartok sütni. A lényeg, hogy ha nincs tojásod, abból nem lesz piskóta, ha pedig ananászt vettél, nem készíthetsz epertortát. Egyforma-e a képetek arról, milyennek szeretnétek a házasságotokat? Ha nem, akkor közeledhetnek-e egymáshoz az elképzeléseitek? Ebből következik a következő kérdés:

Milyen alapanyag vagyok én, s milyen a másik? A házasság olyan lesz, amilyenek ti vagytok. Harmóniája attól függ, mennyire ismeritek jól vagy hamisan a másikat, és az egymásban rejlő pozitív/negatív lehetőségeket. Képesek lesztek-e ti ketten, saját személyiségetek összeadásával olyan kapcsolatot létrehozni, amilyenre vágytok?

Szereted-e jól, szeret-e téged jól a másik? Ez az egyetlen hozzávaló nem elég. De ha valódi, akkor ez a legerősebb Jolly Joker, mert mindent eltűr, mindent fedez, mindent megbocsát. Nem érdemes nélküle indulni csatába. Lehet, de nem érdemes…

Képesek és hajlandóak lesztek-e mind a ketten egy életen át dolgozni azért, hogy a kapcsolatotok működjön? A mély és szeretetteljes emberi kapcsolatok (amilyen ideális esetben a házasság is) nem lesznek tökéletesek erőbefektetés nélkül, pusztán azért, mert azok vagyunk, akik. Az emberek folyamatosan változnak, ha alaptermészetük ugyanolyan marad is, s a kapcsolataink reagálnak minden lelki hullámverésre. Mintha két ember fogná egy kötél két végét, amit a levegőben kell tartani: ha te leguggolsz, a másiknak kell magasabbra emelnie, ha a másik szédeleg, neked kell magabiztosabban állnod.

Összefér-e egymással az Istenről alkotott képetek? Mindenével összekötöd majd az életed. A jó és rossz tulajdonságaival, a múltjával, a jövőjével, és igen, az istenképével is. Ha fontos az, hogy melyik országban szeretnétek élni, miért nem fontos az, hogy milyen az Isten, aki az életetek középpontjában áll? Ő az, aki a kötélhúzós játéknál segít: megemeli középen, hogy nehogy véletlenül földre érjen. De hiába a kegyelme, ha ti a két oldalon elengeditek a kötél végeit.

Kompatibilisek-e egymással a terveitek? Ha nem, tudtok-e kompromisszumot kötni ebben? A jelenünket nagyban befolyásolja, hogy milyen célokat szeretnénk elérni.

Elegendőek lesztek-e egymásnak? A világon kismillió férfi és nő szaladgál. Biztosan van közöttük legalább párszáz, akihez vonzódnál, akit képes lennél szeretni, vagy, akivel együtt tudnál élni. Választasz: egy ember mellett horgonyzol le. Ezzel pedig egy másik döntést is hozol: az összes többi ellen döntesz. Akkor válaszd őt, ha mellette nem fog fájni az összes többi hiánya.

Készek vagytok-e megígérni a szereteteteket a másiknak? Az esküvőn nem azt fogadjuk, hogy mindig vágyni fogunk a másikra. Nem azt, hogy mindig szerelmesek leszünk. Azt, hogy szeretni fogjuk. És ez nagyon különbözik természetében és mélységében az előző kettőtől. Főleg abban, hogy nem érzés, hanem döntés kérdése.


Nincsen lehetetlen Isten szótárában. Hiszem, hogy bármiből képes a legjobbat kihozni. De az, hogy Istenre hagyatkozunk az életünkben, még nem zárja ki, hogy hibát követünk el. Azt sem jelenti, hogy elég hinnünk a dolgok sikeréért, s nekünk nem kell keményen dolgoznunk. Ezért hiszem, hogy nekünk is van felelősségünk a kapcsolataink működésében, hiszen szabad akaratot kaptunk a döntéseinkhez.

Kiss Julianna

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.
Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.
Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.
Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”