2019. június havi bejegyzések

Isteni hármas

Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! 2 Kor 13, 11-13

Szentháromság vasárnapja van, de úgy gondolom, hogy sokan nem gondoltunk erre, mikor felkeltünk. Talán nem is tudtunk róla, hogy van ilyen, talán kinyitottuk ma már a Bibliaolvasó kalauzt, s ott szembesültünk vele, hogy van ilyen napunk, van ilyen ünnepünk, s hogy éppen ma van.

Elég gyakran találkozunk igeszakaszunkkal, hiszen gyakori áldásformula az istentiszteleteinken. Ez az ún. trinitárius áldás, hiszen a Szentháromság minden személye megjelenik benne.

Ezt az áldást az apostol Krisztus kegyelmével kezdi. Ez a kiindulási alap. Krisztus kegyelme, Krisztus váltsága, megváltói munkája. Ebben az egy kifejezésben benne van mindaz, amit Krisztusról tudunk. Krisztus kegyelme az, ami által egyáltalán élhetünk. Hiszen hol is lehetnénk a Krisztus kegyelme nélkül? A magunk nyomorult, Istentől elszakadt állapotában.

olvasás folytatása

Szülő születik…

Gyerekkoromban drága szüleim lehetőségeikhez mérten igyekeztek kényeztetni. Nem voltunk gazdagok, de egy-egy tábla csokit, narancsot vagy gránátalmát hoztak néha haza. Ezeket a finomságokat persze meg kellett osszam a nővéremmel. És a szüleimnek is kínáltam belőle, de ők szelíden visszautasították, mondván: nem szeretik a csokit, narancsot stb. Ezt gyermekként el sem tudtam képzelni. Hogy lehet nem szeretni ezeket a finomságokat. Csak sokkal később jöttem rá: szüleim egyszerűen azt akarták, hogy ezekből a csemegékből nekünk (nekem!) több maradjon.

Ebben a banális kis történetben egy mély igazság rejtőzik: a szülő az az ember, aki valaki mást önmagánál jobban tud szeretni. És ez egyáltalán nem apróság! Ebben az önző világban Isten különleges ajándéka a szülői szeretet.

olvasás folytatása

Házasság-sütemény: előkészületek

Nem elég a szerelem a jó házassághoz.
Nem elég beengedni Istent harmadiknak a kapcsolatba a jó házassághoz.
Nem elég elmondani egy fogadalmat a templomban a jó házassághoz.

Amikor süteményt sütünk, nagyon figyelnünk kell a hozzávalók arányára. Fontosak ezenkívül az előkészületek: a jó és friss hozzávalók beszerzése, a megfelelő edények, a sütő minősége. Aztán fontos maga az elkészítés folyamata: ha nem elég sűrű a tojáshab, ha több a liszt, könnyen elbúcsúzhatunk az élvezetes végeredménytől.  S végül fontos a tálalás is, mikor és hogyan fogyasztjuk a süteményt. Miért hisszük akkor, hogy egy olyan bonyolult dolog létrehozásához, mint a házasság, elég egyetlen hozzávaló az elején, a többi majd kialakul magától, s garantált a pozitív végkifejlet?

olvasás folytatása

Orvosi látlelet

„Akkor ezt mondta nekem: Emberfia! Ez a sok csont Izráel egész háza, amely most ezt mondja: Kiszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van. Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek benneteket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor fölnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem! Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, meg is teszem, amit megmondtam – így szól az Úr.” (Ez 37,11-14)

Úgy érzem teljesen kiszáradtam. A nap perzsel, a víz nem oltja a szomjam. Kétségbe estem, mert pár napja felnéztem, és Ezékiel látomásához hasonló képet láttam magam körül. A kép azonban sokkal bizarrabb volt, mert a csontok nem hevertek némán, hanem próbálták elhitetni, hogy telve vannak élettel, s az az út, amelyen ők járnak, az a hely, ahol ők „élnek”: jó.

Betegségben él a világ, amely körülvesz. A diagnózis: kiszáradás.

olvasás folytatása

Nem a félelem Lelke

Pünkösd ünnepe talán a legközvetlenebb keresztyén ünnep. Ma ünnepeljük a Szentlélek kitöltetését, aki lebontotta a falakat tanítvány és tanítvány, Krisztust ismerő és pogány között. Az ünnep első napján nem tanítani szeretnénk Titeket, TeSók, hanem szeretnénk megosztani veletek két olyan közvetlen, ünnepi bizonyságtételt, amivel a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet két lelkésze kerül közelebb hozzánk. Hallgassuk meg, hogyan tapasztalták és tapasztalják meg ők a Szentlélek működését az életükben!