Vissza a forráshoz

Hétköznapi életünkben és keresztyénségünkben is sokszor megfigyelhető, hogy az egykor elsődleges és nélkülözhetetlen dolgok ma már mellékesek lettek. Hogy szép lassan hátrébb szorultak a listán. Be kell vallanom, volt, hogy nálam is felborult a sorrend. Az Isten elé emberek kerültek, az imádság elé pihenés, a Bibliát pedig más könyvek és tevékenységek előzték meg. Úgy gondoltam, hogy tudok egészséges egyensúlyt tartani, hogy Isten és az igéje is kap még helyet és időt, de a csendes percek fokozatosan és észrevétlenül kiüresedtek.

Nehémiás könyvében olvashatjuk, ahogy Ezsdrás Isten törvényét olvassa fel a nép előtt: „Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép. És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt. … Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.” (Neh 8,5–6,8)

Szinte magam előtt látom azt az ujjongó, már-már kicsattanó örömet, ami betölti Izráel népét Isten szava hallatára. Közös szívdobbanással zengik az áment, vágyakozva szomjazzák az igazi forrásvizet. Hiszen először hallják ezeket a mondatokat. Bárcsak mi is úgy olvasnánk, hallgatnánk, énekelnénk és értelmeznénk, mintha teljesen új lenne nekünk! Bárcsak ne évülne el a szeretet himnusza, a Lélek gyümölcseinek sora vagy a háromszázhatvanötször elismételt ne félj kijelentés! Bárcsak ne válna Isten szavából klisé és közhely olyan sokunk számára!

Lehet, hogy régimódi vagyok, de nem tudom tűrni, hogy az Isten szava lejárt lemezzé váljon. Most tényleg, nincs semmi a Bibliában, ami új reménységet adna ennek a világnak? Hiszen könnyedén helyettesítjük azt áhítatos könyvekkel, keresztyén irodalommal, motivációs idézetekkel, amelyek – valóban – hasznosak, és én is olvasok hasonlókat, de nem léphetnek a Biblia helyére. Mert ott találjuk azokat az evidenciákat, amiket folyton ismételgetni kell, hogy el ne felejtsük. Ott találjuk a válaszokat a kérdéseinkre, hiszen olyan zavaros már, hogy mi is az igazság. A Szentírás alapján felülírhatjuk politikai vagy ideológiai vezetők hangzatos kijelentéseit, hiszen Isten akkor is jobban tudja.

Igen, erre igyekszem törekedni: vissza a forráshoz, vissza az Igéhez! A színtiszta és objektív igazsághoz, az evidenciákhoz. Bár adná az Úr, hogy semmi mást ne fogadjunk el, sem kontextusból kiragadt igeverseket, sem átértelmezett és kicsavart üzeneteket, csak azt, ami valóban Tőle származik.

Baranyi Eszter

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

baraeszti

Baranyi Eszter vagyok, 22 éves, Rákóczi-főiskolás. Valamikor közlékeny és szárnyaló, időnként hallgatag és botladozó. Néha a lelkem egy virágzó díszkert, de van, hogy csak sivár parlag. Kedvenceim a kisgyerekek, az irodalom, a kávé és a kaktuszok. Lenyűgöznek a művészfilmek, a klasszikus zenék és az utópisztikus szemléletek.

Újjászületésemkor kicsi és gyönge halként túl korán túl mély vízbe estem, és még ma sem könnyű a felszínen maradnom. Szolgálatból írok, beszélek és zongorázom, de gyakran ezek csak emberi erőlködések, és egyedül az isteni kegyelem az, ami előrevisz.