2019. május havi bejegyzések

Halogatás helyett cselekedj!

Az év vége valahol egy kicsit mindenki számára hasonlóan alakul. Ha nem is olyan mélyen, de azért átfut az agyunkon néhány, az elmúlt évvel kapcsolatos történés, és akaratlanul is mérlegeljük kicsit a jónak vagy épp helytelennek tűnő döntéseinket, tetteinket, elért céljainkat, vágyainkat, és talán fáj, amikor a halogatott, de meg nem tett dolgaink jutnak az eszünkbe.

Január elseje mindig egy tiszta lap, amely egy új kezdetet hordoz magában – de már rég mögöttünk van. Telnek a napok, és az év elején oly lelkesen meghozott elhatározásaink mostanra talán kezdenek homályba merülni. Könnyű belekényelmesedni az állandó halogatásba. Frusztráló ugyan, és meglehet, naponta érzett bűntudattal, lelkifurdalással jár a nem cselekvésünk, de kényelmes is egyben, mert így nem kell változtatnunk semmit a megszokott napirendünkön. De bármennyire is tűnik kényelmesnek a megszokottság, benne tart egy bizonyos állapotban, egyfajta lelki mozdulatlanságban, amelyben nincs módunk a növekedésre.

olvasás folytatása

Elválás és közelség

A mennybemenetel ünnepe számomra mindig furcsa volt. Mi ünnepelni való van azon, ha valakit, akit szerettünk, elveszítünk? Jézus visszatért az Atyához a mennybe és tanítványai nem látták többé. Az a közösség, amelyben együtt éltek a Mesterrel éveken keresztül, itt végérvényesen szertefoszlott. Igaz, ez a közösség már nem volt a régi Jézus halála után sem. A Feltámadott többször megjelent a tanítványainak, sőt együtt is evett velük párszor, de nem volt állandóan mellettük. Most viszont már biztos, hogy végérvényesen különvált tőlük. Többé nem ül velük egy asztalhoz, nem töri meg velük a kenyeret, és nem hallják bölcs tanításait. Mi ünnepelni való van ezen?

olvasás folytatása

Vissza a forráshoz

Hétköznapi életünkben és keresztyénségünkben is sokszor megfigyelhető, hogy az egykor elsődleges és nélkülözhetetlen dolgok ma már mellékesek lettek. Hogy szép lassan hátrébb szorultak a listán. Be kell vallanom, volt, hogy nálam is felborult a sorrend. Az Isten elé emberek kerültek, az imádság elé pihenés, a Bibliát pedig más könyvek és tevékenységek előzték meg. Úgy gondoltam, hogy tudok egészséges egyensúlyt tartani, hogy Isten és az igéje is kap még helyet és időt, de a csendes percek fokozatosan és észrevétlenül kiüresedtek.

olvasás folytatása

Én vagyok az út, az igazság és az élet

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” János 14,6.

Kedves Olvasó! Micsoda páratlan lehetőség rejlik abban, hogy egészen pici gyermekként megtanulhatunk írni és olvasni. A betűk világa, szabályos egymásutánisága képes új világokat és távlatokat megnyitni előttünk, vagy akár magával ragad, és ki tud zökkenteni egy szürke, poros szobából a legszebb tájakra. Persze ennek fordítottjára is képes az ember, amikor önmaga ragad tollat, és elkezd írva mesélni. Milyen egyszerű: néhány girbegurba hurok, ékezetes vonalak, vesszős pihenők és az élet nagy dolgai ott vannak egy megöregedett, kissé megsárgult és fáradt illatú lapon. Nekem is ilyen Bibliám van. Szakadt, megfáradt kötés, néhány pecsétes oldal – mégis olyan finom az illata. Ezt a fizikai összetételt igyekszem minden nap csodálni, próbálom mélységeit megérteni, de olykor csak a felszínen evezek, és arra jutok, micsoda igazságokat véltem felfedezni. Szegényes vagyok, de tudom, gazdag Istenem van!

olvasás folytatása

Keresztyén önfejlesztés

Ha a kedves olvasó bármikor is legörgetett már a TeSó blog bejegyzések aljára, láthatja, hogy minden szerző rövid bemutatkozást írt magáról. Az enyémben ez olvasható:

Életfilozófiám: szeretnék minden nap jobb lenni.

Ez a mondat már évek óta nem változott, mert ma is ugyanolyan fontosnak tartom, mint amikor először leírtam. Hiszek abban, hogy az emberek képesek megváltozni. Hogy nem állandó a személyiségünk, és hogy nem elfogadható kifogás az, hogy „én ilyen vagyok”. Meg lehet térni húszévesen is, le lehet szokni a cigiről 50 évesen is, és fejleszthetjük az indulatosságunkat öregkorunkban is, ha úgy érezzük, erre van szükségünk. Mást biztosan nem tudunk megváltoztatni, de saját magunkat igen. Csak attól függ, mennyire akarjuk.

olvasás folytatása