Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. (Mt 28,8-9)

A húsvét első csodája, melyet egyházunk a feltámadás egyik történelmi bizonyítékának tart, az üres sír. Az az üres sír, mely a halott Jézust kereső asszonyok számára egy végtelenül ijesztő, félelmetes valóságot tár fel, és megmutatja, hogy Jézus küldetése nem ért véget kereszthalálával, s így tanítványai küldetése sem pusztán a halál által behatárolt földi valóságba szólt. Az üres sír megmutatja a teremtett világ ürességét és az Örökkévaló hiányát, Aki itt járt, Akit megtapasztaltak, Aki átment az itteni életből a halálba, majd pedig onnan valahova, amit mi az örök életnek hívunk.

A húsvét második csodája, hogy ez a félelmetes valóság – hogy Jézus tanítványai az örök élettel kerülnek összeköttetésbe – egy találkozást rejt magában. Ugyanis hitünk nem pusztán arra képes, hogy felfogjuk, Jézus nincs a sírban, hanem arra is, hogy az örök életben létező Jézussal találkozást megélje. Így jön szembe a Feltámadt az asszonyokkal. Mert találkozni akar velük, mert üdvözölni szeretné őket ebben a számukra új, félelmetes valóságban.

Az eredeti szöveg magában rejti a találkozás feszült pillanatát, melyet azzal a szóval ír le, ami kifejezi két sereg találkozását, amikor egy másik nagyhatalom érkezik szemből, és várható az összecsapás. Jézus örök életet képviselő hatalmával találják magukat szemben. Ez a hatalom azonban nem megfélemlíteni akarja őket. Jézus szava, hogy „Legyetek üdvözölve!” eredetileg így hangzik: „Örüljetek!”. A félelemmel és nagy örömmel rohanó asszonyokat szeretné megerősíteni abban, hogy a feltámadás tényének félelmetessége a Feltámadottal való találkozásban teljes örömre fordulhat. Jézus, aki már az új életben van, úgy üdvözli az övéit, mint akik számára szintén valósággá kell lennie ennek az új életnek. Méghozzá örömteli valósággá, melyben a Jézussal való kapcsolatuk tovább él.

A húsvét harmadik csodája igen egyszerű. Meg lehet ragadni a feltámadt Jézust. Sokak számára a feltámadás és az örök élet csupán hittétel. Egy olyan gondolati valóság, mely még nem párosult a találkozás örömével. Számomra a feltámadás öröme abban áll, hogy a Jézussal való kapcsolatom az örök élet felé nyílik meg, ahová Jézus az emberiséget el akarja vezetni. Pál apostol úgy mondja, hogy átmentünk a halálból az életbe, vagyis a halál által meghatározott valóságból az Örökkévaló valóságába. Isten jelenlétének valóságába, melyben az örök élet nem pusztán ígéret, hanem a Feltámadottal való találkozásban beteljesedés is. Ez a hódolat valósága, ahol az ember kész megragadni hite tárgyát, kész feladni félelmeit, melyeket a halál határfala húzott fel köré, és kész az örömre.

És annak érdekében, hogy ez ne csak egy újabb tanítás legyen a polcodon, hadd mondjak még néhány szót a találkozásról. Ehhez a találkozáshoz elengedhetetlen, hogy lemondj a kapcsolat uralásáról. Megragadni a Feltámadottat annyit jelent, mint nyitottá válni az örök élet valóságának befogadására azáltal, hogy lemondunk a saját életünk akarnok elvárásairól. A találkozáshoz szabaddá kell válnod (elsősorban önmagadtól), és Jézust is szabadon kell hagynod, hogy megmutathassa a számodra elérhetetlent: az Ő jelenléte valóságos és megragadható.

Legyetek üdvözölve, örüljetek az új életben!

Horváth Dániel

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .