Egész életemben úgy voltam vele, hogy minden rendben van a külsőmmel kapcsolatban, amíg nem jön valaki közel. Ha messziről mondjuk rám kacsintanak, az rendben van, attól zavarba sem jövök, akkor szépnek is érzem magam. Viszont, ha már egészen közel lépne az illető, akkor elkezdeném úgy érezni, hogy én vagyok Gregor Samsa, a gusztustalan féreg. Arról most inkább nem is ejtenék szót, hogy milyen hatással volt ez az ostoba elképzelés a magánéletemre, viszont azért kérlek, szánj rá egy fél percet, és gondolkozz el azon,  hogy te vajon milyen tévképzetekkel kínzod magad nap mint nap.

Sok év -és még őszintébben leginkább 9 hónapnyi Argentína – kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, voltaképp ez mind azért van, mert egy steril világ rabja vagyok. Egy olyan társadalomé, ahol a nőknek nincsenek pórusaik, nincsenek szőrszálak az ajkaik fölött, nincsenek fésületlen szálak a szemöldökükben, nincsenek párnácskák a csípőik körül, és végképp nincs semmilyen természetes szaguk, csupán az éppen aktuálisan dívó parfümmárka libbent meg testük minden szegletéből. S a hullám nem kímélte a férfiakat sem, kezdve ezt a Michelin-babaszerűre kigyúrt testektől, a szőrtelen hónaljakon át a keményre zselézett ecsetfrizurákig. Ezek ma – mentesítve a nyomokban iróniát tartalmazó hangvételemtől – az igényesség fokmérői. És mindezen vígan lovagolhatnak a zsebüket a mi komplexusainkból dagasztó szépségipari cégek, hogy aztán gátlástalanul piacra dobhassák a vagina-illatosító parfümöket, a férfiaknak való titokzoknit, az ajakdúsító szájfényeket a mű mellbimbót és a többi elvetemült szépítő cikket. Mi meg vesszük, mint a cukrot, mert enélkül igénytelenek vagyunk. Vicces belegondolni, hogy az igényesség szó tartalma mennyit alakult és változott az elmúlt években, mióta 65 milliárddal többször kattintottunk a YouTube-on valamilyen beauty-jellegű tartalomra. Érdekes egybeesés… De most nem is ez a lényeg.

Az az igazán nagy baj mindezzel, hogy sterillé tesz. A pornóval sem az a legnagyobb problémám, hogy tárgyiasítja a nőket, erőszakos, mesterkélt stb -pedig mérhetetlenül nagy gondok ezek is -, hanem az, hogy egy szőrök, szagok, verejték nélküli szexuális világot tár elénk, ami az első két percben még talán kielégítő (mert akkor még csupán a vizualitás dolgozik), aztán nagyon hamar vége is van, mert egyszerűen kiüresedik. Közelebb mész, és semmi. Belelendülsz, és semmi. Mert amikor már igazán vágynál a lényegi tartalomra, ott azonnal véget is ér a történet.

Pontosan ez a probléma a szépségről kialakított képünkkel is. Mi magunk alakítjuk úgy a képet, hogy a viaszbaba legyen a szépségideál, aztán persze panaszkodunk, hogy a világ tele van üres viaszbabákkal.

Igazán szép csak az lehet, ami valódi. Pont.

Hát így. A testemmel kapcsolatos érzéseimet egy ideje jobban befolyásolja az, hogy az enyém, valódi, és telis-tele van ingerekkel, érzelmekkel, reakciókkal, izgalmakkal és tartalommal, mint az, hogy a fehérnemű üzletlánc fizetett életmód-tanácsadója szerint vajon a testzsír arányom combfix kompatibilis-e. És ha valakit annyira lefoglal az arcom aszimetriája, hogy átsiklik a figyelme a tekintetemen, hát arra maximum egy szarkasztikus félmosoly lehet a válaszom. Természetesen azért fél, mert az is aszimetrikus.

Nem gondoltam volna, hogy majd tényleg az Énekek Éneke írja le számomra igazán kifejezően a szexualitás alapját, de be kell látnom, hogy annál alapvetőbb igazság, mint a bogáncs közötti liliomhoz hasonlítani a szerelmest, kevés van. A mező liliomát néha rendesen megtépázza a szél, és megcsapdossa egy-két komoly vihar is, ezért valószínűleg nem túl alabástrom már a szirma, de épp ettől világlik ki a bogáncsok közül. Mert  egy igazi túlélő, ami csordultig tele van tartalommal. És azért lehet megveszni…

Nehéz, borzasztóan nehéz kiállni a sodrásból, és őszintén a magadévá tenni, hogy az igazán érzéki test az a Tied, és nem a viaszbabáké. De valahol ott lehet elkezdeni, hogy  legalább Te másképp gondolod. Ott, hogy sorra veszed magadon az összes bugyuta kis anyajegyet, és a sztorijával együtt, mindegyiket elkezded szeretni. Ott, hogy a mosolyt dicséred meg máson, nem csupán a rúzst. Hogy nem csak arra tanítod meg a kislányodat, hogy hogyan vigyázzon a frizurájára, hanem arra is, hogy attól lesz szép a szeme, ha igazi jóság sugárzik belőle.

Sajnálom, hogy a “valódi szépség belülről fakad” mondás nevetséges klisévé silányult. Pedig annyira kimondhatatlanul igaz, hogy nem a szem, hanem a tekintet; nem az alak, hanem a mozgás; nem a száj, hanem amit mond.

Az igazi szépség, az igazi szerelem és az igazi szex az igazi emberek kiváltsága. Minden más csak kiüresedett felszín.

Lassan elkezdem majd sorra venni a kérdéseket, hogy együtt foglalkozhassunk velük: https://padlet.com/andikas93/szexualitas.

Sárközi Andrea

2 hozzászólás

  1. Pál Viktória

    Nagyon tetszett. Tényleg az az ige, hogy „Isten amit teremtett az mily jó” nem tudom pontosan de ez az értelme. De ha mindezt figyelembe vesszük akkor mi mindnyájan úgy vagyunk jók ahogyan Isten megteremtett bennünket. Ezért kell hálásnak lennünk. Köszönöm, hogy vagytok „teso blog”

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .