Böjti egypercesek 36.

Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak. Te megparancsoltad, hogy utasításaidat pontosan megtartsák. Bárcsak állhatatosan járhatnék utadon, megtartván rendelkezéseidet! Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. Tiszta szívből adok hálát neked, tanulva igazságos döntéseidet. Megtartom rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha! Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre! (Zsolt 119, 2-12)

Virágvasárnapon, húsvét nagyhetének első napján a keresztyén világ Jézus bevonulását ünnepli Jeruzsálembe. Akkor és ott ezt a bevonulást örömujjongás vette körül, az ünneplő tömeg pálmaágakat lengetve várta és fogadta Jézust, innen származik ennek a vasárnapnak a latin elnevezése, a Palmarum. A nép fejében nagyon egyszerű a képlet: politikai szabadítás+kenyérszaporítás+Jézus királlyá koronázása= boldogság.

Jézus élete, bevonulása és ez a zsoltárrészlet egy másfajta gondolkodást tár elénk. Ahogy Jézus életében, a zsoltáros imádságában is nyilvánvalóvá válik, hogy a boldogság összefügg az Atya parancsolatainak, döntéseinek tanulásával, megtartásával és figyelembevételével. Azaz boldogság=engedelmesség. Az engedelmesség Jézus életében fontosabb, mint a népszerűség, fontosabb a saját családjánál, sőt a saját életénél is. Ennek adta példáját virágvasárnapkor is. Bár jól tudja, hogy a tömeg félreérti és saját elvárásait, reményeit vetíti ki rá csupán, engedelmeskedik és ahogy Zakariás prófétával előre megmondatta az Úr, szamárháton, mégis királyként vonul be a városba.

A kritika korát éljük. Divat mindent szétszedni és összerakni, analitikusan megvizsgálni. Jézusnak is voltak, vannak kritikusai és vannak kritikusai a Bibliának is. Nem kell filctollal neki esni a szent szövegnek, hogy kritikusok legyünk – elég, ha fontosabbnak tartjuk a saját reményeinket és vágyainkat Isten törvényénél és döntésénél. Ha háttérbe állítjuk egy Ige nyilvánvaló igazságát, ami változásra sarkallna. Biztos nem így értette a szerző, nem gondolhatja ezt így… Felírhatjuk a megvalósítandó képletet az életünk fölé: pénzkeresés+párkapcsolat+szakmai siker+egészség=boldogság. Ezt áldd meg Istenem, ezt igazold. Azonban a zsoltár és Jézus élete tovább tanúskodik ellenünk: boldogság=engedelmesség.

Van, akinek túl egyszerű a képlet, azért nem ért vele egyet. Van, aki szerint túl bonyolult, lehetetlen csupán ennyitől boldognak lenni. Főleg ma. Pedig lehet.

Mikor érezted magad utoljára boldognak? Mikor voltál utoljára mély, bensőséges közösségben az Atyával?

Megtartottad mindazt, amit neked parancsolt és mondott az Úr, vagy elszivárgott életedből az Ő útmutatása? Szeretnél újra egész lenni és feltöltekezni az Ő közelében?

Szeretnéd, hogy tiszta szívet teremtsen benned Isten és az erős lelket megújítsa?

Kövesd Jézust az engedelmesség útján. S ne az állomásokra nézz az út közben, a szenvedésre és mindarra, amibe kerül ez a választás. Azt tartsd szem előtt, hogy ez az egyetlen út, ami garantáltan boldoggá tesz. S nem egy napra, ahogy a sokaság örvendezett, hanem örök életedre. Hozd meg a jó döntést minél hamarabb.

Laskoti Zoltán

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .