A te tehetséged

Böjti egypercesek 24.

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt. 25,14-30)

Gondolkodtál-e már azon, mihez van tehetséged?

Gondoltál-e valaha erre az adottságra úgy, mint Istentől kapott értékre?

A fenti példázatból bennem elsőként az kapaszkodott meg, hogy nem egyenlően osztotta szét a gazda a tálentumokat a szolgák között, és kinek kettőt, kinek ötöt, kinek csak egyet adott. Egyformán számon kérte viszont rajtuk, hogyan gazdálkodtak a rájuk bízott értékkel, többet várva el attól, akinek többet, kevesebbet attól, akinek kevesebbet adott. Kitől-kitől erejéhez, képességeihez mérten.

Te miben vagy jó? Finomakat főzöl? Kitűnően értesz ahhoz, hogyan vidíts fel másokat? Remek a humorod? Szereted a kreatív feladatokat? Akármit ültetsz el és gondozol, az szép termést hoz? Nagyon jó vagy a környezeted rendben tartásában? Jól tudsz csapatban dolgozni másokkal? Született vezető típus vagy? Imádnak a gyerekek? Könnyen szót értesz az állatokkal? Szépen játszol valamilyen hangszeren? Biztos támasz vagy a szeretteid számára?

„Semmihez sem értek igazán, folyton kudarcot vallok, nincs eredménye az erőfeszítéseimnek” – fogalmazzuk meg magunkban egy-egy nehezebb időszakban. Ismerősek ezek a sokszor csak elfojtva, mérgező gondolatként a fejünkben köröző vádak? A legbiztonságosabb hátrafelé lépni: meglapulok, úszom az árral. Éppen csak annyira teljesítek, hogy megtűrjenek, hogy ne kerüljek konfliktusba. Se mással, se a saját vádló gondolataimmal.

Befektetni mindig kockázatos, legyen szó pénzről, időről, energiáról, bizalomról, vagy szeretetről. Valami több elérésének reményével dolgozni, felhasználva az adottságainkat, a tőlünk telhető legjobb teljesítményt nyújtani veszélyes. Akár veszíthetünk is. Csalódhatunk másokban, önmagunkban. Mégis azt kéri tőlünk Isten, merjünk gazdálkodni azzal a tehetséggel, amit Ő adott nekünk.  Ismerd fel, miben vagy jó, s élj vele Isten dicsőségére!

Kiss Julianna

Facebook kommentek



Vélemények:

  1. Amikor folyamatosan töröd magad, és fogcsikorgatva, izzadva tudsz magadból kihúzni kreativitást magadból, miközben látod, hogy más feleannyi erőfeszítéssel tart sokkal-sokkal előrébb, nagyon nehéz megtenni azt a bizonyos első (vagy sokadik) lépést.

    Amikor körülötted mindenki megvalósítja önmagát, ötlethegyeket mozgatnak meg magukban, te pedig azt látod, hogy semmi hasznosat/értékeset nem vagy képes produkálni, akkor hogyan ismered fel azt a vélt vagy valós tehetséget?

    Amikor folyamatosan azért fohászkodsz Istenhez, hogy használjon az ő dicsőségére és az emberek hasznára, mégsem történik semmi?

  2. Nem bizonyos, hogy a “sokkal előrébb” tényleg sokkal előrébb van, vagy csak úgy tűnik adott helyzetben. Az is lehet, hogy a másik ugyanezt mondaná, ha megkérdeznék, hogy úgy érzi, nem tart sehol, míg mások messze előtte járnak.
    Nem lehet, hogy negatív irányba elfogult az állítás, hogy semmi hasznosat, értékeset nem sikerül produkálni? Nem lehet, hogy alábecsülése a saját teljesítménynek?
    Én azt tapasztaltam, Isten nem hagyja az imákat porba hullni, ha tiszta szívvel és hittel imádkozunk hozzá. Előbb vagy utóbb meghallgatja. Lehet, hogy más területen akar Isten használni a saját dicsőségére, mint ahol mi számítunk rá?

  3. Ez most nagyon betalált. Ez az amit most el kellett olvasnom, amiből erőt tudok meríteni és tovább folytatni. Nem lesz egyből szaladás, de igy már könnyebb, hogy kaptam e szavak által vigaszt és biztatást. Köszönöm szépen Julianna, áldja meg az Úr eme tálentumodat, hogy másoknak is tudj segíteni az Úr Jézus kegyelméből. Köszi 🙂

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.
Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.
Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.
Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”