2019. április havi bejegyzések

Az önpusztítás esztétikája

Van ez a film. Néző-kiszolgáló tengerentúli gyorsmozi, annyi klisével telerakva, hogy szinte nincs is mit emészteni rajta. A színészek miatt eladható, a történethez könnyű kötődni, ráadásul jó a zenéje is. Biztosan hallottátok már ti is az egyik népszerű betétdalát, rádióban, tévében, csengőhangként:

Először arra gondoltam, magáról a dalról szeretnék írni néhány gondolatot, hiszen sokan hallották, ismerik. Azonban ahogy újranéztem a film több részletét és figyeltem a főszereplő belső küzdelmét eldöntöttem, arról szeretnék írni, miért veszélyes a film így, ahogy van.

olvasás folytatása

Legyetek üdvözölve az új életben!

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. (Mt 28,8-9)

A húsvét első csodája, melyet egyházunk a feltámadás egyik történelmi bizonyítékának tart, az üres sír. Az az üres sír, mely a halott Jézust kereső asszonyok számára egy végtelenül ijesztő, félelmetes valóságot tár fel, és megmutatja, hogy Jézus küldetése nem ért véget kereszthalálával, s így tanítványai küldetése sem pusztán a halál által behatárolt földi valóságba szólt. Az üres sír megmutatja a teremtett világ ürességét és az Örökkévaló hiányát, Aki itt járt, Akit megtapasztaltak, Aki átment az itteni életből a halálba, majd pedig onnan valahova, amit mi az örök életnek hívunk.

olvasás folytatása

Szép az, ami valódi

Egész életemben úgy voltam vele, hogy minden rendben van a külsőmmel kapcsolatban, amíg nem jön valaki közel. Ha messziről mondjuk rám kacsintanak, az rendben van, attól zavarba sem jövök, akkor szépnek is érzem magam. Viszont, ha már egészen közel lépne az illető, akkor elkezdeném úgy érezni, hogy én vagyok Gregor Samsa, a gusztustalan féreg. Arról most inkább nem is ejtenék szót, hogy milyen hatással volt ez az ostoba elképzelés a magánéletemre, viszont azért kérlek, szánj rá egy fél percet, és gondolkozz el azon,  hogy te vajon milyen tévképzetekkel kínzod magad nap mint nap.

olvasás folytatása

„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”

A Feltámadott szavai ezek. Azé, akit megfeszítettek, és akinek tönkretett teste tegnapelőtt még a sír rettenetes, üres és mélységes magányában, fagyos csendjében szembesített és szembesít mindenkori kétségeinkkel, tehetetlenségünkkel, tudatlanságunkkal, gyűlöletünkkel, lehetetlenségünkkel. Isten engedett az istennélküliségnek, annak, hogy az ember nem akar Istennel lenni? Isten szuverén döntésének és az ember teljes szabadság iránti vágyának sorsfordító találkozási pontja ez. Isten elrejtettségének és önfeltárulkozásának határmezsdjéjén állunk. Szinte elviselhetetlen súllyal nehezedig ránk ez a (metafizikai) teher.

olvasás folytatása

A meccs embere

A feltámadás kapcsán szeretek jövendölgetni, rémüldözni, diadalmaskodni, lesz majd nagy apokalipszis, még a bőr is leperzselődik rólunk, dögvész, pestis, kolera, árvíz, lávaömlés, földrengés, Notre Dame-égés, vér fog folyni, hullanak a népek, mint a legyek.

Akkor majd megfizetnek szépen a bűnösöknek, én meg jól ki leszek tüntetve, mint az Úr választottja, a hónap dolgozója, a meccs embere, én, az engedelmes óvodás, az illedelmesen kifésült hajú, az ünneplőruhás, a halkszavú, a keményvonalas.

Istennek van egy rossz híre számomra, a feltámadás nem itt van vagy ott van, nem a teológiai könyvekben, nem a homályos jövőben, nem a rettentő holnapban, hanem itt, a húsomban, a csontomban, a repedező kérgű szívemben.

olvasás folytatása