Böjti egypercesek 21.

Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: „Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.” „De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!” „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. (Mt. 23, 1-12, 25-28)

Nagyon szeretem, hogy Jézus nem kertel. Azokban az esetekben, amikor élesen elválasztja egymástól a „Tedd!”/”Ne tedd!” dolgokat, nagyon egyenesen, nyíltan, tisztán, félreérthetetlenül beszél. Már-már könyörtelennek hathatnak a szavai – meszelt sírokhoz hasonlítani valakiket bizony igen meredek kijelentés.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem szeretném, ha Jézus, aki a szelídség és könyörület megtestesítője, így beszélne rólam. Szóval a fenti igerész elolvasását követő első reakciómat, nevezetesen az általam farizeusokként asszociált emberek elemzését gyorsan félretéve újraolvastam az igeszakaszt, és erre hívlak ma benneteket is. Ideje megvizsgálnom: vajon csak beszélek róla, vagy teszem is, amit az én Uram kér tőlem; csak elvárok, vagy magam is belefekszem a munkába, s teszek a dolgok változásáért; epedve áhítom mások elismerését, vagy megelégszem a csendben szolgálás örömével; észreveszem-e, mikor olyan távol vagyok az alázattól, hogy távolabb már nem is lehetnék, miközben elvakult büszkeséggel masírozok előre Jézus Krisztus nevével utat törve magam előtt.

Isten soha nem a külsőt nézi meg először. Soha nem azt, amire én mindenekelőtt pillantanék. Ezért ma én is a dolgok mögé nézek: saját meszelt sírom legmélyére merészkedek. S ha már odabent vagyok, meg is feledkezhetek a külsőségekről: ideje takarítani.

Kocsis Julika

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .