Böjti egypercesek 16.
Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszáradt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: „Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?” Jézus így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok.” (Mt. 21, 18-22)
Gyakorta a félelmeim óriási hegyként tornyosulnak elém és lelassítanak. Aggódni kezdek, megijedek a jövőmben attól, ami bizonytalan, a kétségbeesés is a hatalmába kerít. Egy halomnyi kérdés támad meg, amikre még nem tudom a választ. Sok-sok aggály, amelyek megrémítenek. És így borul rám a jövő, mint egy titokzatos árny.
Úgy gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Mindannyian félünk, aggódunk a jövőtől. Mit hoz majd ez a krízises gazdasági és politikai helyzet? Hová rohan ez a beteg világ, amiben gyermekeinknek fel kell nőniük? Mi lesz a szüleinkkel, ha elköltözünk? Mikor állapodhatunk már meg kapaszkodva abba, hogy itt tényleg van jövő? Mikor tapasztaljuk meg végre az anyagi biztonság ismeretlen érzését? Igen, sajnos így igaz. Túl sok kérdőjel lebeg a szemeink előtt, és nem látszik az Isten felkiáltójele.
De mi van a felkiáltójel előtt, mit is mond Isten? Biztos nem azt, hogy légy süket és vak a körülötted lévő világ minden problémájára. Nem is azt, hogy légy minden panaszkodó szája és szószólója. Még azt sem kéri, hogy a világtól teljesen elfordulva, és abból kivonulva kizárólag a mennyei élet felé tekints. Isten a jelenbe hív, a mostba, hogy birkózz meg az árnyakkal. Ehhez hitre van szükségünk. Igazi, hegyeket mozgató és csodákban bízó hitre. Olyanra, ami kapaszkodik Isten örökérvényű ígéreteibe. Arra a szilárd bizalomra, ami a kilátástalanságban is a gyümölcsöző, áldott jövőt várja. Ami tudja, hogy lesz egyszer napsütés, még ha napok óta esik is az eső. Ám a hitnek cselekedettel kell társulnia. Másképp a fügefa sorsára juthatunk. Jézusnak is betelhet a pohár, és egyszer csak abbahagyja a reménykedést, és megunja, hogy mindig kikönyörög nekünk plusz egy évet.
Igen, az élet sokszor nehéz, a jövő pedig ingoványos. De az Úr kegyelmes. Ő felfegyverzett minket ehhez a földi utazáshoz. Ne csak a kérdőjeleket lássuk, a fájdalmakat, a kríziseket, az aggodalmakat, hanem az Úr felkiáltójeleit, melyekkel hitre, tanúságra és cselekedetre hív el. Gyümölcsözzünk, és higgyünk abban, hogy Ő gondoskodik holnap is!
Baranyi Eszter
