Böjti egypercesek 9.

Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” (Mt 19,16-29)

Úgy sajnálom ezt a fiatalembert. Ifjúkora óta azon fáradozik, hogy a parancsolatokat megtartsa, mindenben feddhetetlen legyen, a törvény előtt igaznak bizonyuljon. Ellenáll a kísértéseknek, kitart a próbák idején, megveti lábát akkor is, ha nagy a támadás szele. S íme, most eljött a pillanat, amikor a Mester előtt méretik meg. És bár igyekezett egész eddigi életében lenni, Jézus előtt mégis könnyűnek találtatott.

Egyre többen vagyunk gazdag ifjak, bolond szüzek, susmogó farizeusok.  A kétfilléres özvegyasszonyok, a megtérő vámszedők, kereső Nikodémusok és a tékozló fiúk száma pedig csak csökken. Valamennyien hordozzuk a saját fogyatkozásunkat, és nem tudunk megválni tőle. Ott rejlik bennünk valahol az a bizonyos Achilles-sarok, ami miatt annyira sokszor buktunk már el. Talán már tudunk róla, életünk töviseként tekintünk rá, de nem tudjuk kivetni magunkból. Azonban lehet, hogy épp itt az ideje megkérdezni az Urat a mi saját gyenge pontunkról, hogy mi is a mi személyes Achilles-sarkunk. Nézzünk magunkba, vajon mi miatt voltunk a legutóbb is akadályoztatva a Vele való kapcsolatban? Mi az, ami mindig a homokszemet jelenti a hitünk gépezetében?

Habár a gazdag ifjú megtartotta a törvényt, a legnagyobb szenvedélyétől, a pénzétől nem tudott megválni. Jézus pedig pont ezt kérte tőle. Mert Ő nem félmunkát kíván. Nem azt szeretné, ha félszívvel követnénk, vagy életünk felével engedelmeskednénk neki. A Mester teljes odaszánást kér tőlünk, megalkuvás nélküli, őszinte elköteleződést.

Nem csoda, ha így a tanítványokkal együtt vonjuk kérdőre az Urat, hogy akkor kicsoda üdvözülhet egyáltalán. Hadd szóljon akkor nekünk is az intés, ami egyben biztatás is: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”. Mert ha a saját erőnkből indulunk ki, akkor kudarcra vagyunk ítélve, de az Úr szavára láncok hullnak le, halottak támadnak fel, betegek gyógyulnak meg. Ő az egyetlen, aki képes a mi gyengeségünkből erőt kovácsolni.

Baranyi Eszter

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .