H-F-Sz-H

Böjti egypercesek 7.

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 10,13-16)

Hála, félelem, szégyen, hála. Mint egy kerék küllői, forognak, összetartják a napjaimat és –amennyire mostanában érzem – az életem is. Ott találom őket ebben a történetben is, ahogy meglátom magam benne, hit-utam és életem egy bizonyos meghatározott helyzetében.

Hála – kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy megérintse őket. Emlékezem azokra, akik a vér szerinti vagy a Lélek szerinti családomból odaVITTEK az Úrhoz, mikor se akarat, se erő nem volt bennem, hogy magamtól menjek oda. Visszanézve látom be, milyen fontos és drága voltam nekik, hogy ellenkezésemen és tereléseimen túllépve oda vezessenek, ahova el kellett jutnom. Hála az érintésért – azért a bizonyos isteni beavatkozásért, amely a bűn hermetikusan lezárt világából kiszabadítja az embert és kinyitja előtte az életet, az örök életet. Emlékezem az érintésekre… köszönöm, Uram, hogy nyomot hagytál a múltamban.

Te hogy élted meg, amikor a Kegyelem Ura megérintette az életed? Emlékezz! Gondolatban térj vissza a régmúltba, de ne azért, hogy leragadj benne. Táplálkozz belőle s találd meg újra az elveszett biztatást, hitet!

Félelem – a tanítványok rászólnak azokra, akik odaviszik a gyerekeket Jézushoz. Talán kímélni akarták a Mestert? Vagy szerették volna, hogy rajtuk keresztül próbálják elérni Jézust? Túlterheltek, fáradtak voltak? Abból a szempontból, amit tettek, mindegy is. Tanítványként sikeresen távol tartották Jézustól azokat, akik Hozzá igyekeztek. Engem vádolnak az istentiszteletek, amikre még jobban készülhettem volna, a konfirmandusok, akikkel nem találtam „lelki kapaszkodót”. Mindazok, akik talán csak egy érintésre vártak (ráadásul nem is az enyémre), és miattam fordultak vissza. Az én bűnöm, Uram. Mea maxima culpa…

Téged van, ami vádoljon, vagy te kényelmesen hátradőlsz? Isten gyermekeként akadály vagy segítség vagy a környezeted, családod számára, hogy megtalálják Atyádat, amikor elindulnak keresni? Találd meg azt/azokat, akiktől bocsánatot kell kérned az elhibázott szavaidért.

Szégyen – Jézus megharagszik, rászól a tanítványokra. Nem olyan harag ez, ami mögött indulat lenne, mégis tele van nemtetszéssel. Arcpirító, amikor Jézus szembesít mindazzal, amit tettem és megengedtem az életemben. De mégis, újra és újra mondom: jöjj, Jézus, életem, hadd fájjon végre a bűn.

Neked mikor fájt utoljára az, amikor Jézus szembesített mindazzal a zűrzavarral, amit okoztál magad körül? Félrenéztél, amikor a bűnre mutatott, vagy könnyes szemmel, de a keresztre tekintve kaptál új erőt?

Hála – Jézus átöleli, kezét rájuk téve megáldja azokat, akiket Hozzá visznek. Köszönöm, hogy minden alkalmatlanságom ellenére így tett velem, és így tesz a rám bízottakkal. Köszönöm, hogy nincs az a magasság és nem létezik az a mélység, ami az Ő szeretetétől elválasztana. Köszönöm, hogy ez erőt ad felkelni holnap is, akkor is, ha újra elkezdenek forogni a küllők.

Tesó, mondd, imádkozd, énekeld te is ma velem:

Ó, milyen vak homályban futnak 
kik nélküled indulnak útnak. 
A kezemet nézem: leszárad; 
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél; 
szökni akartam, nem engedtél, 
csend volt szívemben és a csendben 
szavad szólt, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem! 
Magam maradtam, eltévedtem. 
Légy bátorságom,Uram, légy bizodalmam; 
ó, légy úrrá megint Te rajtam! 

Laskoti Zoltán

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!