Olyan témáról szeretnék írni, amiben vallási hovatartozástól függetlenül mindannyiunknak nagyon fontos szerepe van.
Gondolkodtam, hogy hogyan haladjunk tovább a test megismerésével kapcsolatban, és nem tudok nem reagálni az elmúlt hetek egyik legerősebb, újra elővett ügyére: Ferenc pápa egyszer s mindenkorra szeretné eltörölni a papi pedofíliát. Nem hiszek abban, hogy ez csupán azoknak a bizonyos papoknak és a katolikus egyháznak az ügye, ezért rengeteget töprengek azon, hogy hogyan tudnék személy szerint én – és akár Te is – részt venni ebben a folyamatos harcban.
A pedofília egy komoly betegség. Az egy olyan keret, amivel mi nem tudunk mit kezdeni, és ebben a tekintetben tényleg az ima az egyetlen fegyverünk.
Viszont ennek a problémának a másik oldala, hogy az áldozatul esett gyerekek nem mernek beszélni erről, vagy azt sem tudják, hogy beszélniük kéne, vagy beszélnek, de senki sem hisz nekik, vagy szándékosan hallgattatják el őket. Ez az a része a harcnak, amiben mindannyiunknak nagyon fontos szerep jutott.
Múlt héten a kedvenc budapesti kocsmámban söröztünk két nagyon közeli barátommal. Persze nekik is feltettem néhány kérdést (mostanában folyton közvélemény-kutatok), s ők elmondtak pár zavarba ejtő dolgot a gyermekkorukból, amiket még soha nem mondtak ki hangosan. Csak hogy értsd: huszon- és harmincakárhány év után mondtak el olyan dolgokat, amikről azelőtt több évtizeden keresztül soha nem beszéltek.
Hogy miért nem? Mert egyszer valakinek talán megpróbálták elmondani, és az a valaki még gyerekkorukban megerősítette bennük a szégyenérzetet, s onnan kezdve inkább az örök hallgatást választották. Nem csodálkozom tovább azon, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű precedens történik a szexuális zaklatásra akár az egyházon belül is, miközben arra neveljük a gyerekeinket, hogy semmiről nem szabad beszélniük. Ez az örök csendre intés az egészben a legborzasztóbb.
A hímvessző már az anyaméhben is képes az erekcióra. (Virtuóz átkötés, ugye? De mindjárt megérted, hogy hová akarok kilyukadni.)
Ez azért fontos, mert azt jelenti, hogy a kisfiúk már egészen pici koruktól kezdve felfedezik a nemi szervüket, játszanak vele, és azt is elég hamar megtanulhatják, hogy hogyan okozzanak ezzel örömet maguknak. Ez teljesen természetes, imádnivaló, gyermeki kíváncsiság. És nem csak a kisfiúkra jellemző: a lánykák is hamar rájönnek, hogy ez egy olyasvalami, amivel érdemes foglalkozniuk.
Ha ilyenkor, kicsi korban akár Hozzád, mint anyához /apához /tesóhoz /rokonhoz /ovónénihez fordulnak az ezzel kapcsolatos kérdéseikkel, akkor tedd össze a két kezed, mert eddig valamit jól csináltál, és meg vagy áldva! Ez ugyanis azt jelenti, hogy úgy gondolják, fordulhatnak hozzád bármivel, és bíznak benned, mint általuk szeretett felnőttben. Na most tedd fel magadnak a kérdést: szerinted jó az, ha ilyenkor lerázod azt a kicsi gyereket azzal, hogy ez még ne érdekelje? Szerinted jó az, ha megrémülsz, és megszégyeníted őt azzal, hogy ez milyen rossz dolog? Ő attól még ugyanúgy fog foglalkozni a kérdéssel, de ezentúl téged már totálisan kihagy belőle. Vagy még rosszabbat érsz el vele: többé már magának se meri feltenni a kérdéseit, a gondolatra is összerándul a gyomra, és a szégyen érzése szorosan kapcsolódik majd mindenhez, ami a nemi szerveivel kapcsolatos. És ha valaki más nyúl a nemi szervéhez, azt se meri majd elmondani Neked…
Amikor a szakemberek arról beszélnek, hogy a szexuális nevelést már egészen kicsi korban el lehet kezdeni, akkor például erre gondolnak. Százezer szülő tépelődik azon, hogy mikor és hogyan vágjon bele a felvilágosításba, és közben sorban odázza el az ilyen lehetőségeket, amikor a gyerek maga jön oda, és el lehetne kezdeni dumcsizni akár a higiéniáról, akár arról, hogy neki az miért más, mint a másik nemnek, akár csak arról, hogy milyen szuper, hogy erről épp Téged kérdez…
Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő módszert, vagy egyáltalán a megfelelő szavakat, de első körben még nem is konkrétan ezzel kell foglalkoznod. Hevesi Krisztina szexuálpszichológus szavaira utalva: a legtöbb, amit egy szülő/nevelő tehet, az az, hogy támogató érzelmi klímát teremt a gyereknek.
A szexuális nevelés nem egy formális felvilágosítás. Nem is pontosan megtervezett lépések sorozata, és nem is bizonyos témákról való beszélgetés. Nagyon tetszik nekem ez a „klíma” szó. Valahol röviden kifejezi mindazt a teljes légkört, amiben a gyerek úgy érzi, hogy a környezetében biztonságban van. Mert nem kell attól tartania, hogy a szülei, nevelői előtt miről beszélhet és miről nem. Nem kell attól tartania, hogy szégyenkeznie kell valami miatt, anélkül, hogy bármi rosszat tett volna.
Borzalmasan nehéz úgy igazából minőségi időt tölteni a körülöttünk lévő gyerekekkel. Vállalni, hogy feltesznek meredek kérdéseket, amikre sokszor mi sem tudjuk a választ. De a harc első lépése pontosan az, hogy felismerjük a káros csendet, és bizonytalanul, félve, akárhogyan, de megtörjük.
A továbbiakban arra szeretnék kitérni, hogy pontosan mit is jelent ez a szexuális nevelés már kora gyermekkorban, mire érdemes mindenképp figyelni, és miből vehetjük észre, ha valamiről tényleg beszélni kell.
A témafelvetéseket továbbra is várom ide: https://padlet.com/andikas93/szexualitas.
Sárközi Andrea
A böjt időszakában ez a rovat is elcsendesül majd kicsit, de most sem engedek el senkit ajánló nélkül.
A Hintalovon Alapítvány jelenleg Magyarországon az egyik legfontosabb gyermekjogi egyesület, aminek ezúttal a Yelon nevű szexuális neveléssel foglalkozó online platformját szeretném figyelmetekbe ajánlani. Az oldal maga nem keresztyén, így kérlek ne botránkozz meg azonnal némely bejegyzésükön, hanem figyelj inkább arra, hogy milyen elképesztően sok szakmai anyaggal segíthetik akár a te munkádat is. Van gyerekeknek szánt oldaluk (és itt működik egy élő chat is), és van külön szülőknek és pedagógusoknak ajánlott tartalom. Ha ezt a néhány tesztet akár kitöltöd, vagy megmutatod a körülötted lévő kamaszoknak, gyerekeknek, már azzal is nagyon sokat segítettél abban, hogy egészséges tudásuk legyen a saját testükről!
https://yelon.hu/kviz/541/nagy-testkviz
https://yelon.hu/kviz/748/kviz-a-ferfi-nemi-szervekrol
