Mindenekelőtt szeretném megköszönni az izgalmas kérdésfelvetéseiteket. Azt is, hogy írtok sokan, sokféle csatornán, és bátran mertek véleményt formálni is, és méginkább hálás vagyok azért, hogy megtiszteltek a bizalmatokkal. Cserébe ígérem, hogy a lehető legtöbb alázattal állok majd minden témához, illetve hála Istennek nagyon sok olyan szakember is megkeresett az elmúlt időszakban, akik kiegészítik majd az én hiányosságaimat a kérdések tekintetében. Szóval jók vagytok, csak így tovább! Itt vess fel témákat továbbra is!

Ahogy korábban utaltam rá, a test mindenféle kérdéseivel foglalkozunk első körben:

test, testkép, külső önértékelés, barátkozás a Szentlélek templomával.

Mielőtt belevágunk, arra kérlek, hogy soha semmilyen körülmények között ne kicsinyeld le ezt a témát! Akkor sem, ha a gyereked nevelése kapcsán merül fel,  és akkor sem, ha épp te élsz meg fájdalmat emiatt. Őszintén kérlek, hogy soha ne ints le senkit azzal, hogy „áh, a külső nem fontos, inkább a belsővel kell törődni, és helyrejön minden.” A végkövetkeztetés, lehet, hogy valóban ez (sőt, valószínű), de ez a csípőből kidobott válasz megtoldva egy odapasszoló igével, igazából csak felszínesség. Ha valaki komolyan meg akar gyógyítani egy sérülést, az nem csak rádob még egy réteg fáslit, hanem feltárja, és kitisztítja a sebet. Ezt támasztja alá, hogy több 2016-os kutatás szerint a 13-16 éves kamaszok számára az iskola okozza a legtöbb stresszt, a második helyen pedig a testkép áll. Fiúknál és lányoknál egyaránt. Nyilván ez nem véletlen. És ez csupán egyetlen adat. (Ha ez a téma mélyebben is érdekel, keress meg, és küldök anyagot bőven!)

De most kezdjük az elején. A testképünk röviden összefoglalva a testünkről való tudásunk, tapasztalásunk és ezzel kapcsolatos érzéseink komplex egyvelege.

És csakhogy leragadjunk kicsit az első szónál: mennyire vetted eddig komolyan, hogy mi az, amit tudsz a testedről? Minden valamire való barátság egymás megismerésével kezdődik, szóval hogy is lehetnél igazán jóban a saját testeddel, ha egy csomó mindent nem tudsz róla?

  • Ha most ott állnék melletted, és arra kérnélek, hogy mutasd meg, hogy hol van a veséd, a májad, a tüdőd, a hasnyálmirigyed, akkor meg tudnád mondani? Ha arra kérnélek, hogy rajzold le vázlatosan, hogy hogyan néz ki belülről a vagina vagy hímvessző, meg tudnád tenni? Nem tudod, hogy épp mi fáj, ha azt sem tudod, hogy mi hol van. Ez a tudásunk már gyerekkorban elkezdődik (és el is kell, hogy kezdődjön tudatosan felépítve!), a fejem-vállam-térdem-talpam szint azonban a gyerekdalokkal véget ér. Felnőtt emberként már tisztában kell lenned a tested felépítésével! És itt még nem beszéltünk annak érzékeléséről, csupán arról, hogy az a minimum, hogy tudod, mi hol van, mit csinál, és kb. el tudod képzelni, hogy mi hogyan néz ki.
  • a még sosem láttad magad meztelenül, akkor baj van. Az utóbbi időben több beszélgetés során felmerült ez, és többen is pironkodni kezdtek már csak attól is, ha belegondoltak, hogy pucéran állnak egy tükör előtt. Pedig, ha elszégyelled magad a saját meztelenséged láttán, az nagyon nincs rendjén. Nem arról van szó, hogy tegyük hétköznapivá, és mutogassuk magunkat büszkén mindenhol, minden körülmények között. De ha nem tudod megnézni a saját testedet, az azt jelenti, hogy neked valahol nagyon nem tetszik az, amit Isten alkotott. Az első reakció ilyenkor valóban a szemérmesség (vagy netán a szégyen), de érdekes figyelni a reakcióid változását is, ahogyan lassan megszokod, megszereted a látványt. És rájössz, hogy Victoria’s Secret modellek ide vagy oda, ez úgy, ahogy van gyönyörű.
  • Lassan meg is érkezünk az észleléshez. Valamiért kevés figyelmet szentelünk a testünk jelzéseinek. A gyomrunk korgását vagy az izomlázat még csak-csak értelmezzük, de valamiért sok-sok alapdolog már kívül esik az általános műveltségen. Sokaknak kérdés például, hogy a hasunk különböző tájain, vagy a fejünk különböző részein jelentkező fájdalom pontosan mire figyelmeztet. Vagy hogyan jelzi a szervezetünk, ha érzékenyek vagyunk bizonyos élelmiszerekre. Hogy sokszor nem azért izzadsz, mert meleged van, hanem mert túl sok zsíros ételt fogyasztottál. Vagy hiába szedsz ezer gyógyszert a fejfájásodra, amikor ki kellene aludnod magad, vagy sokkal-sokkal több vizet kellene innod naponta. Pedig ha nem figyelsz a tested apró alapvető jelzéseire, az azt jelenti, hogy egyáltalán nincs kapcsolatod a saját testeddel. Noha ott még nem is szabadna megállni. Az még csupán egy első lépés…
  • Ami ezután jön, az sokkal érdekesebb! Gyönyörűen szimbolikus szerintem, hogy ahogyan egy barátság elmélyülését is a kis közös poénok jelentik, úgy a testeddel való igazán jó kapcsolatodra is az utal leginkább, amikor már megvannak a kis privát titkaitok. Amik nem a fentebb említett általános testi reakciókat jelentik, hanem olyan dolgokat, amik kifejezetten csak a te testedre jellemzőek. Ezeket nem feltétlenül osztod meg másokkal, talán ezek közül egy-kettő zavarbaejtő is lehet, de azért mégis elképesztően jó tudni, hogy milyen különlegesre, és egyedire lettünk formálva már csupán a fizikai működésünkben is. Az utóbbi napokban végeztem egy kisebb közvéleménykutatást a baráti körömben, és mindenki mosolyogva számolt be a saját megfigyeléseiről: van, aki minden alkalommal tüsszent, miután jóllakott valami finom ételtől; van, akinek minden alkalommal mozog a blúza a szíve fölött, amikor emberek előtt kell felszólalnia; van, akinek foltokban kipirosodik ilyenkor a mellkasa; olyan is, akinek fázik a feje szemüveg nélkül; vagy aki bizonyos emberekre gondolva mindig remegni kezd…

Arra hívlak most, hogy az elkövetkező hetekben igyekezz tudatosan figyelni magadat. Egy kicsit ne vedd természetesnek, hogy beleszülettél egy testbe, hanem akár a fenti pontok mentén, akár teljesen más úton-módon, de kezdd el megismerni a felépítésedet és működésedet! Kérlek, hogy figyeld azt is, hogy az érzelmeid hogyan kopogtatnak nálad fizikai tüneteken keresztül. Hol, és hogyan érzed a testedben a dühöt, vagy a félelmet? Hol és hogyan érzed az örömöt, a szerelmet, az izgatottságot? Állj meg, és csodálkozz rá magadra! Döbbenj meg egy picit annak a valóságosságán, hogy ez tényleg a Szentlélek temploma!

Ajánló:

Úgy döntöttem, nem foglak Titeket elengedni olvasnivaló, vagy ajánló nélkül, ezért most kérlek, hadd ajánljam figyelmetekbe Joós Andrea munkáját, aki a fenti képen szereplő rajzot is alkotta. Andrea az Élménybiológia nevű oldal alapítója és főszerkesztője, és az anatómiánkra csodálatos rajzok, kifestőkönyvek vagy akár pólók, ékszerek segítségével hívja fel a figyelmünket. Ha túl száraznak érzed a szerveinkkel való megismerkedést, akkor csak kattints az insta oldalára, és mindjárt meggondolod magad! https://www.instagram.com/andreajoosart/

Sárközi Andrea

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .