6 tipp, hogyan éld túl a határátkelést keresztyénként

„Odabent nincsenek se sárkányok, se vízi szörnyek. Helyettük egy sokkal nehezebb akadály vár rátok, ugyanis odabent megváltoznak az emberek. (…) Jól vigyázzatok, hogy el ne veszítsétek közben önmagatokat!” (Albus Dumbledore)

Drága TeSók!

Dumbledore Professzor szavai most hozzátok szólnak, akik ugyan nem labirintusba készültök bemenni, de az ukrán-magyar határon át szeretnétek kelni. Nektek, mert (ahogyan a Roxfort igazgatója is megmondta) vigyáznotok kell az átkelés során, hogy el ne veszítsétek önmagatokat!

Nem tudok mindenkinek személyre szabott megoldást adni, de számtalan átlépésem során ezeket a trükköket gyakoroltam, és láttam másokat gyakorolni.

  1. A legfontosabb dolgod még elindulás előtt, hogy tudatosítsd magadban: az ukrán-magyar határon kell átkelned. Ódákat zengtek már róla, verseket szőttek már rímekből arról, hogy hosszú és idegrendszert próbára tévő lesz. Ne legyenek hiú vágyaid! Készülj fel rá ehhez mérten! Leginkább imádkozz Mennyei Atyánkhoz türelemért, józan észért, rendes emberekért!
  2. Ha egy zárkózottabb típusú ember vagy, aki ki nem állhatja a tömeget, a közlekedési dugókat és dudálásokat, akkor javaslom, hogy erre most jó alaposan készítsd fel magad, amennyiben autóval szeretnél átkelni. Egy klasszikus zenész lejátszási listájával (Bach például jól ki tud kapcsolni 😉 ) vagy olyan CD-vel, ami téged segít megnyugodni, esetleg egy jó regénnyel (szeretettel tudom ajánlani Francine Rivers bibliai alapokon megírt regényeit) talán elviselhetővé teheted az előtted álló órákat. De ha van arra is lehetőséged, akkor azt tanácsolom, hogy annak megfelelően válasz útirányt, hogy melyik átkelőnél vannak kevesebben.
  3. Gyalogosan kicsivel könnyebb dolgod van. Könnyebb, amennyiben nem vagy rászorulva arra, hogy reggel 6 és 8 között vagy délután 2 és 5 között küzdj meg ezzel a próbával. Hiszen ezekben az idő-intervallumokban hihetetlenül nagy gyalogos tömeg gyűlik össze. Tudjukki emberei ezekben az órákban előszeretettel tolakodnak, s foglalják le a vámosokat ügyes-bajos dolgaikkal, próbálkozásaikkal. Ne feledd! Ne veszítsd el önmagadat még ekkor sem! Ekkor is bekapcsolhatsz headseten zenét, hangos Bibliát vagy akár egy prédikációt is – ne félj attól, hogy nem tudod végig hallgatni… lesz rá időd.
  4. Amennyiben éppen ennek az ellentéte vagy, tehát életvidám, beszédes és zsúfoltságot könnyen elviselő, biztos lehetsz abban, hogy ezt a helyet neked találták ki. Na, nem azért, hogy a megpaskolják a vállad, hanem, hogy mindezekben meggyengítsenek. Épp ezért, ha elkezdesz bárkivel beszélgetni fontos, hogy a panaszkodásról mihamarabb vidám témára tereld a szót. Add magadat az embereknek, hátha jobb hangulatot sikerül csempészned határbéli harcaikba. Azonban akadnak olyanok is, akik erre nagyon nem vevők, ezért kérlek, semmi esetre se erőltesd! Akkor inkább kezdj el vicces képeket készíteni, vagy az alábbi illusztrációhoz mérten különös szelfiket készíteni magadról. Vigyázat! Vámon nem szabad fotókat készíteni, tehát csakis olyan kép készülhet, amin rendszám nem látszódik, s persze semmi olyan, ami provokatív lehet a számukra.
  5. Tolakodó nénikkel ne állj le kötekedni, mert sajnos a határ az ő terepük. Tudjukki megbízásából járkálnak kisebb dobozokkal ide-oda. Inkább azt javaslom, ha belebotlasz egybe kérdezed meg tőle: „Imádkozhatom a néniért?” Nagy valószínűséggel nem fog tetszeni az ötlet neki, de nyugodtan imádkozhatsz Lelkének üdvéért. Minden bizonnyal ráfér. Amennyiben hangosan teszed, biztos lehetsz benne, hogy bolondnak fognak nézni – de hát Isten bolondjai vagyunk, ahogy a Nagykönyv is megírta, s én ezt örömmel vállalom. Ellenben, ha magadban, csendesen elmondod, még az is előfordulhat, hogy előrébb kerülsz a sorban.
  6. Gyalogos átkeléskor legtöbbször buszhoz szoktunk igyekezni. S mivel tudjuk, hogy milyen felfordulás szokott néha eluralkodni ezeken a vidékeken, már legalább egy órával hamarabb ajánlatos elindulni. Nos, még ilyenkor is előfordulhat, hogy úgy érzed minden összefogott ellened: a tolakodók, a vámosok, a biciklisek, az idő, na meg a technika… mert hát elég szeszélyes kis rendszerük van, ami néha fogja magát és bemondja az unalmast. Na, ilyenkor semmi esetre se nézz az órádra, mert csak felidegesíted magad perceken belül. Nézz fel az égre, vegyél egy jó nagy levegőt. Csodáld meg Isten alkotásait, amit még a legrosszabb körülmények között is a te felüdítésedre megmutat számodra, s adj hálát mindenért, amiért addig nem adtál. Neki öntsd ki esetleges panaszod, s kérlek, nyugodj meg! Istennek van mindig valami sokkal fantasztikusabb ötlete hogyan juss el ából bébe. Úgyhogy kérj Tőle segítséget, na meg bölcsességet, hogy ha olyan találkozást készített el számodra, ami neked lehet kellemetlen vagy nehéz, akkor is tudd Őt tovább adni utitársa(i)dnak.

Ami a legfontosabb, hogy mindig tudj megállni. Megállni, mielőtt rosszat feltételeznél valakiről. Megállni, mielőtt visszaszólnál valakinek. Megállni, amikor észreveszed, hogy már nem Atyádra figyelsz. Ilyenkor mindig – nem csak a határon – állj meg és imádkozz!

Laskoti Réka

Facebook kommentek



Vélemények:

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

zilreka

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)