Ima Kárpátaljáért

Atyám! Hiszem és vallom, hogy Te vagy a mi hajlékunk. Hiszem, hogy Te akkor sem hagytál magunkra, amikor elszakítottak bennünket anyaországunktól, s hogy most is Te vagy oltalmunk, amikor mindenhonnan kitaszítottnak érezzük magunkat. Hiszem, mert Te azóta is megőriztél bennünket, nyelvünket, hitünket.  

Minden hitemmel együtt mégis megrendülök, amikor magam körül végignézek.
Megrendülök, hogy testvér a testvérét bántja szóval és tettel.
Megrendülök, amikor látom, hogyan tudja egy nép – és egy ember – saját magát tönkre tenni.
Megrendülök, Uram, mert ilyenkor akaratlanul is felerősödik bennem mások hangos kántálása: „Hol van hát a te Istened?!”.

S csak nézem, Uram, hogy hány kisgyermek élete roppan össze szüleinek külföldi távolléte miatt.
Csak nézem, Uram, hogy hány nyugdíjast hagynak otthon ellátás, figyelem és fűtés nélkül.
Csak nézem, Uram, hogyan viaskodnak emberek azon, menjenek vagy maradjanak, és döntenek végül mindkettő mellett: maradnak a két szék közé esve, „hazátlannak” bélyegezve.

Aztán végre meglátom a napfelkeltét, megérzem lágy melegségét, s megérteted velem, hogy bármilyen messze is sodorjon bennünket az élet családtól és baráttól, Te ott is utolérsz és felkarolsz.
Aztán végre meghallom a sípoló fiókát, aki úgy érzi, örökre fészkében hagyták. Te mégis, Uram, épp időben rendeled vissza hozzá szülejét, hogy megetesd és gondját viseld.
Aztán végre megérzem és megértem, hogy Te mindvégig itt voltál és vagy mellettem.

Ezért köszönöm Neked a háborút, amiben békédet adod.
Köszönöm az elszakadást, amiben mégis a Benned való közösséget nyújtod.
Köszönöm a sok-sok gyengeséget, melyek által érezhetem: a Te erőd megtart engem.
Köszönöm a tévutakat, amelyeket megengedsz, hogy végre bízni tudjak abban, amit Te adsz nekem.
S köszönöm azt, hogy vezetsz és tanácsot adsz.
Köszönöm, hogy megláttatod annyi szörnyűség között a megannyi jót és örömöt.
Végül pedig köszönöm, hogy hozzám is szólsz, amikor Feléd fordulok.

Kérlek Atyám, légy Te hajléka ennek a nemzetnek, és újítsd meg erőtlenedő hitét Tebenned!
Kérlek, hozz végre békességet, s ne engedd, hogy attól, aki megőrizte, elvegyék hazugságokkal és rágalmazásokkal!
Kérlek Uram, add, hogy mindig Rád tudjunk nézni, mert hiszem, Atyám, hogy akkor, és csakis akkor, Veled és Benned boldogan élhetünk!
Kérlek Megváltóm, adj nekünk bölcsességet, hogy tudjuk, mikor kell szólni, s mikor jobb hallgatni!

Hallgatni a Te szavad az Igén keresztül.
Hallgatni, amikor csak Rád kell figyelnünk.
Hallani, mikor Szentlelked cselekvésre buzdít.
S meghalni akkor, mikor a Te akaratod az örökkévalóságba lendít…

Ámen!

Laskoti Réka

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

zilreka

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)