Mellesleg van Szentlélek is

könyvajánló

Reformátusként a Szentlélekkel és ajándékaival – lásd prófétálás vagy nyelveken szólás – sokszor nem tudunk mit kezdeni. Ugyan imádkozunk hozzá, érezzük és kérjük a jelenlétét, de megrökönyödünk, ha idegenek között járva azt látjuk, hogy máshol másképp működik Isten Lelke. Hangosabban. Láthatóbban. Érthetetlenebbül.

Aztán fellapozzuk a Szentírást, és szembesülünk vele, hogy mindaz, amit láttunk, és amitől mi oly kényelmetlenül éreztük magunkat – tulajdonképpen biblikus.

Miért van az, hogy egyes gyülekezeteknél a Lélek látványos csodákat tesz, máshol pedig észrevétlenül, csak a háttérben munkálkodik? Egyáltalán elég teret engedünk mi a Szentléleknek? Netán mások játszanak rá, és hamisítják meg a Lélek munkáját? Kinél van az igazság?

A fenti kérdésekkel keresztyén életünk, vívódásaink során már számtalanszor szembesülve fogalmazódott meg bennünk az igény, mely szerint szükség van arra, hogy mi, kárpátaljai fiatal reformátusok elkezdjünk beszélgetni az Isten harmadik személyéről. Ezt a hiánypótló diskurzust kívánják beindítani legújabb, Mellesleg van Szentlélek is című válogatáskötetünk írásai, melyekben – szokásunkhoz híven – meg sem próbáljuk „megmondani a tutit”, viszont mindenkit gondolkodásra biztatunk a témával kapcsolatban.

A kötet első részében a Szentlélek hét ajándékával foglalkozunk egy-egy rövidebb írásban, úgymint: a bölcsesség, a tanácsadás, az értelem, a tudomány, a jámborság, az erősség és az Istenfélelem lelkével.

A második, nagyobb lélegzetű fejezetben szerzőink a Bibliában szereplő lelki ajándékokat veszik sorra, magyarázzák azok jelentését és jelentőségét, hozzáfűzve személyes élményeiket a karizmákkal kapcsolatban. Odavágó igerészletekkel, saját tapasztalatokkal gazdagon felszerelt, a karizmák történeti és vallásközi vonatkozásaira kitérő írások dolgozzák fel ezeket a sokszor nehezen megfogható témákat. A Kálvinista neveltetést kapott olvasókhoz (is) szóló, de annak egyes részeit helyenként megkérdőjelező fejezetek foglalkoznak a prófétálással, a tanítással, a gyámolítással, a buzdítással, a vezetéssel, az evangélium hirdetésével, a lelkek megkülönböztetésével, az apostolsággal, a hit lelki ajándékával, a tanítással, az adakozással, a nyelveken szólással és az irgalmasság ajándékával.

„Talán fel lehetne tenni a kérdést, hogy tagadó vagy elítélő megnyilvánulásaink valahol mélyen nem félelmeinkből, tudatlanságunkból, őrjöngő tömegeket bemutató YouTube-videókból, felszínesen olvasott, vagy egyáltalán nem olvasott igeszakaszokból, Kálvin kritikáját kritika nélkül elfogadó teológiánkból táplálkoznak-e? Ha igen, és ezt elkezdjük felismerni, akkor talán nem küldünk azonnal ötszáz millió pünkösdistát világszerte a pokolba, és nem fogunk reszketve egy légtérben maradni azzal, aki nyelveken szólva imádkozik, esetleg valamilyen nem hétköznapi üzenettel közelít felénk.”