2019. január havi bejegyzések

Hová lett az önbecsülésetek, lányok?

“Állati jól néznek ki. Okosak. Mégis mindenre képesek azért, hogy figyeljünk rájuk. Manapság, ha valaki le akar feküdni egy csajjal, akkor elég, ha lezuhanyozik és megfésüli a haját. De komolyan.” (Jack, 17 éves)

Nem hiszem azt, hogy mindent, ami ezzel kapcsolatosan mindannyiunkban kavarog, azt bele lehet szorítani egy blogbejegyzésbe. Igazából egy könyvbe sem, de nem is érdekes. Nem célom. Olyasvalamiről szeretnék most beszélni, ami valamiért mindig is tabu volt keresztyén körökben, pedig nagyon is hozzánk tartozik: vagyis a testről.

Márpedig hiába próbáljuk azt hinni, hogy egy hívő lánynak csak lelke van, a tényszerű igazság az, hogy az önértékelésünk több elemből tevődik össze, és nagyon leegyszerűsítve az egyik legfontosabb rész a test, a fizikum, a másik meg a lélek (vagy érzelmek, gondolatok, ahogy tetszik). S ha egy lány nincs tisztában mindkettővel, és nincs megelégedve mindkettővel, akkor gyanúsan válhat valaha is érett felnőtt nővé, akinek majd egészségesen tud működni a szexualitása.

olvasás folytatása

Hasznos appok keresztyéneknek

Összedugtuk a fejünket a TeSó blog szerkesztőivel, hogy listába szedjük azokat a telefonos alkalmazásokat, amelyeket mi személy szerint szívesen használunk, és valamilyen módon segítenek bennünket a keresztyénségünk megélésében. Ahelyett, hogy ebben a posztban módszeresen bemutatnám az összes elérhető bibliaolvasó alkalmazást (rengeteg van belőlük!), csak az általunk már kipróbált és hasznosnak ítélt, nem is mindig keresztyének számára fejlesztett applikációkról írok néhány mondatot. Így hát a lista természetesen nem teljes. Te mivel egészítenéd ki?

olvasás folytatása

Ateista keresztyének

Amit talán legjobban értékelek a mostani tizenéves korosztályban, hogy szinte már a szemtelenségig őszinték tudnak lenni. Amikor néhány hónapja néhányukat megkértem, hogy mondják el, milyennek ismerik Istent, a válaszok megdöbbenést keltettek bennem. Talán a legtöbben a szigorú Istenre tették le voksukat. Megpróbáltam feltárni, hogy mi is vezette őket éppen ehhez a jelzőhöz Vele kapcsolatban, és már jöttek is a történetek a tüzet okádó hitoktatókról, akik a tízparancsolat összes terhét felmutatták előttük, és fenyegetőztek azzal, hogy akik ezt nem tartják be, azt bizony a jóisten (micsoda ellentmondás!) a pokol kénköves tüzeire veti. Aztán a második befutó az unalmas Isten volt, aki végeláthatatlan messzeségben lakozik, és öreges testét próbálja a trónon tartani. Elmondták, hogy valójában nem találkoztak olyan Istenben hívő emberrel eddig, aki ne unalmas dumát nyomott volna le a torkukon.

Azóta pörgetem magamban ezeket a fiatalokat, és azt a borzalmas súlyú beismerést kellett tennem magamnak (és nekik is), hogy az, amiről eddig hallottak az bizony nem keresztyénség. Legalábbis nem az a keresztyénség, amelyet én ismerek és élek.

olvasás folytatása

Segítség, eltévedtem! Avagy, hogyan szedjem rendbe a hitéletem

Talán régen nagyon ítélkező voltál. Keményen hangzik, de kár szépíteni. Tökéletes elképzeléseid voltak arról, hogy milyen a jó keresztyén élet, magaviselet, mi fér bele és mi nem egy Jézus követő életébe. Na persze, ez önmagában nem is lenne baj. A baj épp ott kezdődött, hogy te egyenesen meg voltál arról győződve, hogy csakis ilyen módon lehet Istennek kedves, tetsző életet élni. Talán pironkodva emlékszel, milyen magadnak sem bevallott megvetéssel néztél azokra, akik a szerinted helyesnek vélt normákba nem fértek bele. Nemcsak az embereket ítélted el, hanem talán magát az Urat is. Bekategorizáltad, hogy Ő egy olyan Isten, aki csak a tökéletesen kitöltött kockákat nézi szeretettel. Aki csak azt fogadja el, aki nem hibázik, és bár a száddal vallottad, a lelkedben mélyen mégis meg voltál arról győződve, hogy az, aki eltévelyedik, el is veszti az Atya szeretetét.

Aztán eltévedtél…

Messze kerültél Istentől. Nem látványosan persze, csak mélyen a szívedben. Aki kívülről látott az nem biztos, hogy felfedezett bármi változást, de benned mélyen sok minden átalakult. Eleinte csak nem tudtál miről beszélni az Úrral, felhalmoztál egy csomó gátat, kételyt, amiből módszeresen és apránként építettél egy jó vaskos falat Isten és magad közzé, melynek a tövében csak pislogtál tehetetlenül. Átmászni nem volt erőd, de leginkább kedved. Tudtad, hogy a megoldás, ha beszélsz Istennel, de ahhoz lusta, tunya és gyáva voltál. Kényelmesebb volt a fal árnyékában ülni, közel Istenhez és mégis megfelelően távol Tőle.  Ha egy-egy nagyon közeli embered pedig a lelki életedre terelte a szót, nemes egyszerűséggel az időhiányra fogtad, hogy miért nem tartasz csendességet, nem jársz gyülekezetbe.

olvasás folytatása

6 tipp, hogyan éld túl a határátkelést keresztyénként

„Odabent nincsenek se sárkányok, se vízi szörnyek. Helyettük egy sokkal nehezebb akadály vár rátok, ugyanis odabent megváltoznak az emberek. (…) Jól vigyázzatok, hogy el ne veszítsétek közben önmagatokat!” (Albus Dumbledore)

Drága TeSók!

Dumbledore Professzor szavai most hozzátok szólnak, akik ugyan nem labirintusba készültök bemenni, de az ukrán-magyar határon át szeretnétek kelni. Nektek, mert (ahogyan a Roxfort igazgatója is megmondta) vigyáznotok kell az átkelés során, hogy el ne veszítsétek önmagatokat!

Nem tudok mindenkinek személyre szabott megoldást adni, de számtalan átlépésem során ezeket a trükköket gyakoroltam, és láttam másokat gyakorolni.

olvasás folytatása