2019.. év bejegyzései

Jól vagyok

Napok óta Szabó Balázs Jól vagyok című száma jár az eszemben, s bár az övé kicsit depressziósabb hangvételű, én mégis azt kell mondjam, tényleg jól vagyok. Erre akkor csodálkoztam rá, amikor az egyik kedves barátom kérdezte, mi újság velem, és én őszintén tudtam kimondani ezt a már-már klisének tűnő mondatot – most az egyszer teljesen komolyan gondolva azt.

Idáig is út vezetett, s csak kérni tudom az Istent, tartson meg ebben az állapotban minél hosszabb ideig.

Vasárnap istentiszteleten voltam, ahol ez volt az alapige: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.” (János 14,1)

olvasás folytatása

Elég sokáig

„Az ÚR, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig maradtatok már e mellett a hegy mellett. Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyvidékére meg az azzal szomszédos területekre, az Arábá-völgybe, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufráteszig. Íme, én nektek adtam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja.” (5Móz1,6–8)

Elég sokáig maradtatok már e mellett a hegy mellett…

Szinte látom magam előtt a fogadtatását ennek a kijelentésnek. Valaki szerint túlságosan is régen időznek már itt. Kijöttek a nyüzsgő és pezsgő Egyiptomból, ahol mindig volt mit tenni. Most meg itt vannak a pusztában, ahol a madár se jár, legfeljebb amikor az Úr küldi a következő ételszállítmányt. Egy éve nem történik semmi konkrét dolog, csak felkészülés valamire, ami majd egyszer várni fog rájuk – állítólag. Szabályokat bifláznak, Szentsátrat raknak össze, mannát,fürjet gyűjtenek. Ennyi? Hol a kihívás? Hol a kaland? Emiatt igazán nem volt érdemes otthagyni az otthonukat.

És bizonyára vannak, akik egyáltalán nem szeretnének indulni. Ezt a helyet már ismerik. Tudják, mit hol találnak. Nem túl ingergazdag a vidék, de legalább biztonságos. Minden jól kiszámítható. Meg hát itt a Szenthegy. Kell ennél több?

olvasás folytatása

9 könyv, amely segíthet a hited mélyítésében 2.

(A bejegyzés első részéért kattints ide)

5) Wm. Paul Young: A viskó

Nagyon sokan félreértették A Viskó-t. Úgy olvasták, mint egy rendszeres teológiai művet, holott a mű teljes mértékben fikció. A filmes adaptáció óta talán nem egyházi körökben is ismertebb könyv nem a zseniális stílusa, vagy eredetisége miatt szerepel a listán, hanem inkább a tabudöntögető jellege végett. A molett afroamerikai asszony, aki az Atya. A szakadtruhás közel-keleti Jézus. Az ázsiai titokzatos hölgy, aki a Szentlélek. Időbe telt, mire rájöttem, hogy Isten mindig más, mint amilyennek én elképzeltem. Jó kiindulópont volt ehhez ez a könyv, amelyben szépen megütközik egy tragédia végett tönkrement élet az Atya szerelmével.

6) Gyökössy Endre: Magunkról magunknak

Jó néhány évvel, éppen húsz felé közeledve került Gyökössy klasszikusa a kezembe. Bevallom őszintén, első olvasásra nagyon tömény volt. Talán nem igazán ismertem az önreflexió ilyen formáját akkor. Azóta még kétszer elővettem, és nem bántam meg. Olyan lélektani folyamatokról, kölcsönhatásokról beszél, amelyek ismerete nélkül nehéz igazán megérteni, hogy ki is az az „én”, aki megszólítja Istent. Nem gondolom magam nagy pszichogurunak, viszont a Magunkról magunknak egy olyan kalauz, amely szerintem bárkinek segíthet önmaga jobb megértésében. Igen, azért fontos ez, mert önmagunk ismerete nélkül Istent is nehezebben ismerjük meg.

olvasás folytatása

9 könyv, amely segíthet a hited mélyítésében 1.

Nem szeretnék túl sokat az olvasás pozitív hatásairól beszélni. Jómagam talán azért szeretek olvasni, mert úgy érzem, hogy az életem túl rövid ahhoz, hogy mindent megtapasztaljak. Az olvasás viszont segíthet abban, hogy olyan benyomásokat szerezzek másoktól és mások által, amelyek az én gondolataimra, életfelfogásomra, hitemre is gazdagító hatással vannak. Éppen ezért most hadd osszak meg 9 olyan könyvet, amelyek nekem személyesen segítettek abban, hogy kicsit mélyüljön, szépüljön az Istennel való kapcsolatom.

1) Szent Ágoston: Vallomások

Mindig lenyűgöz az, ahogyan ez a több mint ezerötszáz évvel ezelőtt élt püspök saját magáról beszél. Talán éppen azért, mert nem tudja életét az Istentől elvonatkoztatott létként szemlélni. A Vallomások éppen azért mesteri mű, mert egyszerre szól ez önön magáról, és minden emberről – rólam is. A viharos ifjúkor vétkei, az Istent kereső nyomorúság, a halál és a múlandóság olyan tapasztalások, amelyekben mindannyian osztozunk Ágostonnal. Éppen ezért az ő kísértései, az egzisztenciális kérdései és a valóság jelentését fürkésző tekintete közérthető a 21. század emberének is. Ha kíváncsi vagy az egyik legnagyobb keresztyén teológus válaszaira, akkor a Vallomások jó kiindulópont lehet.

olvasás folytatása

Előttem vannak falaid

„De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! 

Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (Ézs 49,14-16)

A választott nép életét és hitét két alapvető történelmi tapasztalat formálta: az egyik, amikor Isten megszabadította őket Egyiptomból, a másik pedig a babiloni fogságból való kiszabadítás emléke. Az elsőnél megszületett a nép, a másodiknál pedig felnőtt. Ez az igeszakasz, mondhatni így is: a nép kamaszkorában született, a felnőttkor küszöbén. Ezért is indul egy nehéz megállapítással – a fogságban lévő nép kétségek között kiált fel: megfeledkezett rólam az én Uram!

olvasás folytatása