Korábban írtunk már arról, hogy keresztényként mire érdemes odafigyelni az ember facebook használatában, most azonban – lévén, hogy mi is egy online térben működő szerkesztőség vagyunk – arról közölnénk egy rövid kis összefoglalót, hogy szerintünk felekezeti hovatartozástól függetlenül mit kellene mindenkinek figyelembe vennie ahhoz, hogy csökkentsük a virtuális tér szemetét.

Íme tehát néhány fontos ismérv arról, hogy miket gondolj át (kétszer is), mielőtt a megosztás gombra siklik az ujjad:

  • Kamuhírek

Azokat az időket éljük, amikor az ember már a szemének se hihet, mert egy kis photoshop tudással olyan fotót lehet elkészíteni, amilyet csak szeretnél. Ráadásul bárki bármilyen tartalmat feltölthet a netre, így nem csoda, ha nehéz eligazodni aközött, hogy mi igaz és mi nem. Létezik viszont néhány alapelv, amit jó, ha Te is szem előtt tartasz és minél hamarabb át is adsz az ismerőseidnek.

Ha megfigyeled a címsort a cikk olvasása közben, látod, hogy csupán a blogunk neve szerepel benne, semmi más. Ez azt jelenti, hogy mi tárhelyet vásároltunk magunknak az online térben, amiért rendszeresen fizetünk, hogy legálisan használhassuk. Vannak viszont ingyenesen szerkeszthető oldalak is, amik jók lehetnek például amatőr írók szárnypróbálgatásaira vagy a helyi Jóbarátok rajongói kör közös fórumának. Ezeknek az oldalaknak a nevében látsz egy -blog vagy -blogspot szócskát is a név után ponttal elválasztva (a miénk pl. így nézne ki: www.kriszteso.blog.hu). Na most. Ha egy ilyen című oldalon látsz egy olyan cikket, hogy „most találták fel a rák ellenszerét”, azt onnan tudod, hogy kamu, mert egy komoly újságíró nem engedheti meg magának, hogy ilyen nívótlan, ingyenes oldalakon posztolgasson! Ezek az oldalak jók gondolatmegosztásra, de semmiképp sem lehetnek hírforrások.

Ha egy cikknek az a címe, hogy „Ez a felfedezés tartja izgalomban az egész világot”, az valószínűleg egy ún. kattintásvadász oldalról származik. Ezek az oldalak abból élnek, hogy sok tartalmat generálnak, amikre minél több látogatót kell bevonzaniuk. Ergo teljesen mellékes a tartalom, csupán az a lényeg, hogy naponta minél többen kattintsanak bele a cikkeikbe. A címválasztás persze ilyen tekintetben nagyon fontos, a Forbes is alkalmazza az apró technikákat, és blogoknál szintén nagyon hasznos tud lenni (mint látjátok, mi is így csináljuk), viszont egy híroldal tekintetében egész más alapvetéseket kell figyelembe venni, így ott már súlyos hiba lenne.

Érdemes követned néhány olyan híroldalt, ami szamárvezetőket szolgálhat. Olyan portálokat, amelyek tényleg csak valóságot írhatnak meg, mert már van olyan presztízsük a szakmában, hogy erre nagyon komolyan vigyázniuk kelljen. Ha bármi jelentős történik a világban, és te azt nem találod meg sem a Guardian, sem a BBC oldalán, az gyanús, hogy nem is történt meg. S ugyanígy magyarok közül is válogasd össze a saját állandóan követett oldalaidat (azért nem ajánlok, mert nem szeretnék itt fölösleges politikai vitát generálni).

  • Hivatásos sokkolók

Gyakran gondolkodom azon, hogy vajon miért vannak olyan emberek, meg olyan híroldalak is, akik személyes küldetésüknek tartják, hogy összeszedjék az összes létező eldugott bivalyröcsögei meg nyékládházi gyilkosságot, bababetegséget, családon belüli árulást, és ezeket ömlesztve tolják elénk a facebook-on. És mellette persze teljesen elhanyagolhatónak tartják, hogy a magyar filmjeink egyébként milyen fantasztikus sikereket érnek el mostanában, nem beszélve a sportolóinkról, íróinkról stb. Persze a világ egy szörnyű, veszélyes hely, ami tele van tragédiával. Mindig csak rossz híreket hallani. Ilyenkor ne felejtsd el, hogy a híreket is emberek válogatják össze, és nem tudom, te hogy vagy vele, én nem szeretném támogatni olyan emberek munkáját, akik szántszándékkal a szörnyűségeket tárják elénk. Vajon milyen célt fogalmaznak meg maguknak ilyenkor?

  • Élősködő „influenszerek”

Mindannyian szeretjük az inspiráló idézetet. Érdemes azonban ezek között is különbségeket tenni. Vannak, akik éveket tanultak ahhoz, hogy a pszichológia szakértőjének vallhassák magukat (és még így sem teszik, mert túlságosan tisztelik ahhoz a tudományt), vagy akik egy rendes foglalkozással keresik a kenyerüket, csak mivel sok ember számára lelkesítően hat a személyiségük, szívesen segítenek másoknak is támogató gondolatokkal. Viszont! Léteznek azok az „influenszerek”, „életvezetők”, „motivációs előadók”, „spirituális szakértők”, akik megspórolva mindennek a szakmai hátterét, munkáját, lényegi tartalmát, egész egyszerűen abból élnek, hogy mások kétségeit, félelmeit kihasználva okos gondolatokat osztanak meg szép képeken, videókon. Az a baj ezzel, hogy érthetetlen módon ők is szakértőnek kiáltják ki magukat, és ezzel tulajdonképp hígítják és nevetségessé teszik magát a tudományt is. Nagyon kérlek, ha találsz egy ilyet Facebookon, keress utána a Google-ben is, hogy tett-e ez az ember bármit is az életében, amiért követésre érdemes. Egyáltalán a saját gondolatait osztja-e meg, vagy csak átfogalmazza mások tételeit. Van-e bármilyen nyoma a saját oldalán kívül annak, hogy ő valamiben tényleg szakértő lenne. Mindig gondolkozzunk kritikusan, és csak azután támogassunk valakit a megosztásainkkal, ha már meggyőződtünk róla, hogy valóban értékes munkát végez és ki tudunk állni mellette.

  • Gyanús nyereményjátékok

Nyereményjátékok léteznek, én is nyertem már utat Velencébe. Viszont ha valami csak Facebookon terjed, semmi nyoma nincs annak az adott cég hivatalos oldalán, vagy már a HVG is arról ír, hogy ez egy kamu, és ne dőljetek be, akkor kérlek ne oszd tovább! Ha látsz egy ilyen lehetőséget, előbb keress utána, és csak akkor szállj be az adataid megadásával (!!!), ha már tudod, hogy a forrás és a játék megbízható.

  • Babás tartalmak

Félreértés ne essék, a babákkal kapcsolatos örömhírektől én mindig nagyon boldog leszek. Szerintem életed legfontosabb kis gyümölcsének természetesen helye van a virtuális életedben is. Viszont mind tudjuk, hogy amit egyszer valaki feltett az internetre, akkor az tulajdonképpen követhetetlenné válik. Épp ezért, amikor pucér, fürcsizős képeket raksz fel a kicsiről, mindenképp gondold át, hogy onnan kezdve az a kép bárkihez eljuthat. Ismétlem: bárkihez. Azt pedig már nem tudod befolyásolni, hogy az a valaki mire használja, hogyan szerkeszti át, mit irkál hozzá. S ugyanez a helyzet a kisgyerekes képekkel is. Most még te hozol döntést az Ő virtuális életéről, de ne feledd, hogy egyszer felnő… Minden feltöltésnél gondold át a jövőbeni erről szóló beszélgetéseket, és még most, rögtön nézz utána az adatvédelmi beállításaidnak!

  • Lehivatkozatlan dolgok

Töredelmesen bevalljuk, hogy az elején mi is osztogattunk mindenféle Pinterestről letöltött képeket, és toltuk a bejegyzéseink mellé, amit épp odaillőnek találtunk. Nos, ez illegális. Már jó ideje mi is nagyon figyelünk arra, hogy csak saját képeket vagy olyan fotósok képeit tegyük közé, akiktől előtte engedélyt kértünk, illetve csak olyan oldalakról, amik pont az ingyenes képekre és azok legális felhasználhatóságára szakosodtak. A képek, gondolatok, mind-mind a személyes tulajdon részeit képezik, és a lehivatkozatlan továbbosztásuk tulajdonképp lopásnak számít. Gondolj csak bele, hogy valaki a fotózásból él. Ő ezeket munkával készíti el, és ebből származik a bevétele. Aztán valaki osztogatni kezdi a saját oldalán, mintha az övé volna. Ugyanez a helyzet a gondolatokkal is. Ha valamilyen idézetet kiraksz a profilodra, vagy a képed mellé, akkor illik utánanézni, hogy az kitől származik, és tiszteletből a szerző nevét is odaírni.

Figyeljünk arra, hogy óvjuk virtuális környezetünket is, és ne szemeteljünk felelőtlenül!

Sárközi Andrea

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .