Legeltesd, őrizd, legeltesd!

 Jézus látogatást tett a földön. Szembe találkozott egy bénával, megszánta őt, s lábra állította. Továbbment, útjába akadt egy vak, megkönyörült rajta, őt is meggyógyította. Nem sokkal távolabb meglátott egy férfit, aki az út szélén ült, és keservesen sírt. Megkérdezte tőle, mi a baj, miért itatja az egereket. A férfi elgyötört hangon zokogta: „Pásztor vagyok!”

Jézus ekkor mellé ült a földre, átkarolta…

majd ő is sírni kezdett.

Aki próbált már saját akarattal rendelkező lényeket nem is hogy irányítani, hanem akár csak egyben tartani, az tudja, hogy emberfeletti vállalkozás. És nem csak nekünk. Jézusnak is meggyűlt a baja az öntudatos emberekkel:

„Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!” (Mt 23,37)

Amikor a pásztorokról olvasunk a Bibliában, az olyan idilli képet hoz: cukin bégető barikák, csobogó patak, selymes fű, lágy szellő… Az ókori keleten azonban a pásztor feladata nem annyiból állt, hogy kihajtotta a nyájat, aztán leheveredett egy fa tövébe felhőket bambulni. Először is megfelelő legelőt, itatót kellett keresni. Nagy távolságokat kellett megtenni. Gyakran hónapokig távol volt az otthonától, vagy egyáltalán az emberek lakta vidékektől. Volt botja, amit időnként használnia kellett (Zsolt 23,4; Mik 7,14): a nyájat a vadaktól és a tolvajoktól védte (1Sám 17,34; Jn 10,1.12), az elbitangolásra hajlamos bárányokat pedig önmaguktól.

Valamikor maga a tulajdonos őrizte a nyáját (vagy fiai, rokonai), a leggyakoribb azonban az volt, hogy embereket (ún. béreseket) fogadtak fel. Ezek pedig nem voltak mindig megbízhatóak. Csakúgy, mint Izráel vezetői, akik hajlamosak voltak önös érdekeiket szolgálni (Jer 10,21; 23,1; 50,6; Ez 34,2).

Izráel (sok keleti néphez hasonlóan) pásztornép volt. Nem csoda hát, hogy Szentírás nagyjai között sok pásztort találunk. Mózes és Dávid király pásztorként tanulta meg kezelni a birkákat, mielőtt Isten embertömegek vezetését bízta rájuk (akik időnként semmiben sem különböztek az oktalan jószágoktól). Vagy ott van Ábel, az első mártír, Jábál, a pásztorok ősatyja, Ámósz próféta, a megváltás első szemtanúi, illetve maga Krisztus, a jó Pásztor. De nem csak ebből a szempontból fontos a pásztor alakja. Az ókori Keleten a szerető gondoskodás jelképe volt. A pásztor és a nyáj kapcsolata pedig a vezető és a vezetett kapcsolatára mutat (Isten és az ember; király és népe stb.).

Az apostoli korban a pásztor-tanítók a gyülekezetek alappilléreiként voltak számon tartva az apostolokkal, a prófétákkal, illetve az evangélistákkal együtt (Ef 4,11-15):

„És ő (ajándékul) adott némelyeket… pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra…”

A lelkipásztor nem mindig lelki pásztor.

És a lelki pásztor sem mindig lelkipásztor.

Tudom, furán hangzik ez így, de ez esetben is igaz, hogy a gyülekezetben ellátott feladatkör nem feltétlenül esik egybe a Lélektől kapott elhívással, ajándékkal. Egy ideális lelkipásztor apostol, próféta, evangélista, pásztor és tanító is egyben, ugyanakkor diakóniai lelkületű, röntgen szeme van, kiváló lelkigondozó… Nem túl nagy elvárások ezek? Egyetlen olyan ember volt a földön, aki minden lelki ajándékkal egyformán jól volt ellátva, és őt Jézusnak hívták.

Nagy áldás, ha a gyülekezet vezetése olyan ember kezébe kerül, akinek pásztori vénája van. De az sem tragédia, ha nem. Ha, mondjuk egy apostoli ajándékkal megáldott vezető látja, hogy belőle hiányzik a pásztori lelkület, egyrészt elkérheti Istentől, és nagy eséllyel kap is belőle. Ugyanakkor megkeresheti azt az embert (presbitert, tanítót, gyülekezeti aktivistát), aki erre kapott elhívást, és szolgálatba állíthatja. Isten minden közösséget megajándékoz pásztorral, mivel enélkül a közösség gyámoltalan, elgyötört, elesett (4Móz 27,17; Mt 9,36; Mk 6,34) és idővel szétesik.

A jó pásztor gondoz, kísér, vezet, védelmez (23. zsoltár), épít, tanít, felkészít, tanácsol, látogat, nagykorúságra segít (ApCsel 20,28; Dán 12,3; Tit 1,9). Tiszta szívű és ügyes kezű (Zsolt 78,72), hozzáértéssel és okosan terelget (Jer 3,15), bölcs és tapasztalt (5Móz 1,15). Tudja, kivel hogyan kell bánni (Zsolt 40,11). Tisztában van vele, hogy Isten nélkül semmire sem jut (Jer 10,21), és hogy elszámolással tartozik annak, Aki elhívta őt (Jer 23, 1-3; Ez34,10; Zak 10,3). Törődik az elveszettel, megkeresi az elkóboroltat (Mt 15,24; Mt18,12; Lk 15,4; Jn 11,52), kezeli a sérülést, gondját viseli a fáradtnak (Zak 11,16). Emlékezteti az Urat (Ézs 62,6). Ismeri az övének minden dolgát (Jn 10,14), ugyanakkor nem csupán egy bizonyos körre korlátozódik a figyelme, hanem szélesebb perspektívákban gondolkodik (Jn 10,16). Szétválasztja a kosokat a gyönge bárányoktól, és rendet rak közöttük (Ez 33,7; Mt 25,31). Életét (s akár vérét is) adja a juhokért (Jn 10,11), élő példája annak, hogy mit jelent Krisztus elkötelezett követőjének lenni – önként, önzetlenül, készségesen (1Tim 3,2-4; 1Pt 5,1-3). Azzal fejezi ki szeretetét az Úr felé, hogy őrzi, védi, táplálja az Ő népét (Jn 21,15-17). Bizalom és biztonság érződik körülötte.

Szolgálatának eredménye: folyamatos lelki érés és krisztusi élet.

„ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire…” (Zsid 5,12)

 Az, hogy valaki életvitelszerűen pásztoroljon testvéreket, csoportokat vagy nagyobb közösségeket is akár, ahhoz nyilvánvalóan a Lélek ajándéka, megbízása kell. A fenti ige viszont nem kifejezetten a pásztoroknak íródott, hanem Isten népének. Durva, de igaz: le lehet élni egy egész életet a templompadban úgy, hogy az ember mindig csak várja, hogy őt etessék, vele foglalkozzanak, ő legyen a középpontban. Ez a lelki kiskorúság. A keresztyén közösség úgy van kitalálva, hogy amit meghallasz és magadba építesz, az idővel kikopik. Amit meghallasz, amit továbbadsz, az válik igazán áldássá.

Legyen ez annak a napja, amikor kéred Isten Lelkét, hogy juttasson el a nagykorúságra, tegyen téged pásztor-tanítóvá valaki életében, ha csak kis időre is. Nézz körül a környezetedben, keresd meg az elveszettet, a gyámoltalant, a tanácstalant, és valahogyan éreztesd vele a törődésedet!

Néhány évvel ezelőtt négy barátnő elhatározta, hogy ugyanazt az igerészt tanulmányozva minden nap megosztják egymással, mit tanított nekik az Úr. Az Amerikából indult Szeresd Nagyon Istent (SZNI) online női bibliatanulmányozó szolgálat 2013 januárja óta a magyar nők számára is elérhető. Bármennyire hihetetlen, csak ezen a szolgálaton belül több tízezer nő él az online pásztorálás lehetőségeivel: töltögeti a tanulmányozó naplókat, olvassa a blogbejegyzéseket és egyéb kiadványokat, melyeket immár 18 különböző nyelvre fordítják szerte a világon.

De hogyan lehet online pásztorolni az embereket? Erről kérdeztem Bolbás Violát, a szolgálat magyarországi háziasszonyát:

A szolgálat arra ösztönzi és segíti a nőket, hogy Isten Igéjét tegyék első helyre az életükben. Az online közösség és a személyes felelősségvállalás által arra bátorítja őket, hogy járjanak Istennel naponként. Segít, hogy növekedjenek hitükben és hatékonyan tudják bemutatni Krisztust a környezetüknek.

A folyamatos növekedés titka egyszerű: mindenki számára elérhető tanulmányozást segítő anyagaink vannak, mégis személyes törődést és közösséget tapasztalhatnak meg a tagok az online térben. Mivel naponta csak néhány verset „vesézünk ki” különböző csoportjainkban, elfoglalt diákok, édesanyák, munkahelyen fáradozó hölgyek, de akár nagymamák is szívesen csatlakoznak és követik a tanulmányt. A blogbejegyzések fordításai és napi igei magyarázat segít a tanulmányozott versek megértésében, és a csoportokban lehetőség van az átbeszélésükre. Így növekedhetünk hitünkben, bibliaismeretünkben és tanulhatunk egymástól.

Egy másik hatalmas ajándéka ennek az online szolgálatnak, hogy határainkon átível és összeköti a magyar nyelvű nőket akárhol is éljenek. Szlovákia, Erdély, Ukrajna magyar lakta területein élők nagyon aktív részét alkotják a csapatnak, de vannak Angliába, Ausztriába és Amerikába költözött hölgyek is, akik közösségünk által ápolják hitüket az anyanyelvükön.  Igyekszünk rendszeresen személyesen is találkozni és évi 1-2 találkozót szervezni Budapesten, a Balatonnál és legutóbb Kassán.

Online pásztorolni embereket nem egyszerű feladat, hiszen a fizikális közelség és egymás hangjának és tekintetének hiánya sokszor megnehezíti a kommunikációt. Mégis, az online szolgálatnak köszönhetően megnyílt a világ, és akiknek nincs segítsége, közössége ott, ahol él, kaphat támogatást, barátokat, imatársakat és lelkigondozást is emaileken, cset-, skype-, facetime vagy akár telefonbeszélgetésen keresztül. Az online pásztorolás hatalmas előnye, hogy sok olyan embert is elérünk, akik egyébként kívül esnének látószögünkön, és talán soha nem találkoznánk velük össze. Az Úr csodásan hozza össze a csoportok tagjait és szervezi a támogató jelenlétet azok köré, akiknek erre van szükségük. Szolgálatunk ma stabil 30 fős szolgáló csoporttal működik, akik tanulmányról tanulmányra vállalják a bátorítás szolgálatát és elvégzik a szükséges teendőket, akár képszerkesztés, fordítás, akár közösségi oldalak fenntartása vagy a csoportok vezetéséről van szó. Az emberek aktuális problémáit igyekszünk imával és személyes tanácsadással követni, imacsoportunk minden kérésért a nap egy adott szakában közösen imádkozik, mindenki ott, ahol él.

 Olasz Tímea

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

olasztimi

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.