Választási útmutató

„Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok.” (Ézs 30,15)

Őszintén megmondom, nehéz szívvel ültem le megírni ezt a mai bejegyzést. Egyre inkább forgott bennem a kérdés, hogy van-e értelme. Mármint írni egy olyan napra keresztyén töltetű üzenetet, amit főképpen nem az tesz különlegessé, hogy Istennek szentelt, hanem az, hogy országgyűlési választásokat tartanak rajta.

Még a demokratikus országokban is hosszú árnyékot vetnek a választások. Évekkel előttük újraéled a kampánygépezet, igyekeznek pozícionálni a kulcsembereket, és kiépíteni az anyagi támogatók és lobbisták háttérszervezetét. Aztán elindul a direkt meggyőzési folyamat, amikor már minden a kommunikációról szól és arról, hogy a párt jelöltjét és programját el kell adni. Sokszor akár a politikai korrektség és a másik párt tisztességének rovására is.

Hezitáltam, hogy megírjam-e a mai bejegyzést, mert ezekben az árnyékokban ritkán ereszt szilárd gyökeret a mag, amelyet a nagy Magvető, Jézus Krisztus hint. Mégis megteszem, mert a Magvető sem válogatta, hova hullanak és milyen körülmények között érnek földet a magocskák – az Ő feladata a vetés volt. Másfelől már az a puszta tény, hogy kárpátaljai magyarként magyarul írhatom ezeket a sorokat, és ez a blog is magyarul működik, kötelez arra, hogy a nemzetem iránti elkötelezettségemet azzal is megmutassam, hogy a legjobbat adom számára, amire képes vagyok: Jézus Krisztus örömhírét.

Ez az igeszakasz, amelyet a mai napra választottam, választási beszéd. A Mennyei Király aktuális sajtófőnöke, Ézsaiás próféta közli a választásra jogosult lakossággal. Benne van mindaz, ami segítene a népen, és ami betöltené a legmélyebb szükségeiket is, ami ismét megerősítené a belső harcokban és külső támadásokban elgyengült és szétmorzsolt nemzetet. Megtérés, higgadtság, béke és bizalom. Ezüst tálcán kínálva a boldog jövő. Mégis keserűen teszi hozzá a próféta: de ti nem akarjátok…

A vesztes beszél így. Megadtam volna mindent, amire szüksége lenne a népnek, de hát nem engem választottatok… Szomorú, hogy egészen Ábrahám történetétől fogva a nép választásban él: választhatja az Urat, és mégis annyiszor választ másként. Aztán majd jönnek a keserű évek, politikai, gazdasági, lelki csőd. Visszafordulás az Úr kormányzásához, majd megújulás – és kezdődik minden elölről.

Mire van szüksége a mai Magyarországnak? Ma kiderül. De akármi lesz a végeredmény, és akármilyen számokat is produkálnak a szavazatszámlálók, ebben az igeszakaszban nem csupán négy évre, de egy örökkévalóságra rögzítve vannak azok a fontos dolgok, amire szüksége van minden népnek.

Megtérésre, mert Krisztus nélkül nemcsak az egyház lesz hajlandó különféle bálványimádásokra, hanem a társadalom is függeni fog vezetőitől. A szó újszövetségi értelmében jelenti ez a kifejezés a gondolkodás megújulását, megfordulását is. Gondolatfordulatra van szükség a magyar és az ukrán nemzetben és közvéleményben, konstruktív és jó szándékú kritikára, szeretetre és tenni akarásra. Legfőképpen pedig arra, hogy az emberek felismerjék: a politikai rendszer párttól és választási eredménytől függetlenül corrupt, azaz romlott. Csak az egyedüli Romlatlan, Jézus felé fordulva van esély a változásra és a megjavulásra.

Higgadtságra, ahol nem indulatok vezérelnek bennünket a vitában, és nem arra törekszünk, hogy ellenfelünket a padlóba döngöljük. Ahol le tud ülni egymással két ország külügyminisztere, és meg tudják beszélni országaik problémás kérdéseit. Ahol kárpátaljai magyarokként nem kell tartanunk attól, hogy egy nap olyan országban kelünk fel, ahol akaratunk és cselekedeteink ellenére az ellenség szerepét osztják ki ránk a politikai drámában.

Békére, bizalomra nemzeten belül és nemzetek között. Sőt, még inkább Istennel, magunkkal és mással kapcsolatos békességre, bizalomra. Ahol ez hiányzik, ott a békétlenség az úr, és borulnak kapcsolatok, országok, családok. Ott nem gyógyulnak a politikai tőrváltások okozta sebek, ott nincs lehetőség az őszinte múltfeltárásra, megbékélésre. Ukrajnában élve a saját bőrünkön érezzük, hova vezet a béke és a bizalom hiánya (akkor is, ha éppen belőlünk hiányzik).

Kedves olvasóm, lehet, már régen csak magamnak írok, mert az eddigiekkel elűztelek innen, de van reményem, hogy még velem van a figyelmed. Talán azért, mert te is érzed, látod mindezek szükségességét magad körül. Légy te az, aki talán milliók közül elsőként előrelép és tudja: akármit jelöl be a szavazólapon, Isten ajánlatára kell figyelnie. Mert szükség van a baloldali és jobboldali, Magyar Gárdás és Szvobodás, székelyzászlós és visivánkás megtérésre. Ezt kispórolva a programokból tényleg csak zászlókat és színeket cserélünk, szíveket nem.

Imádkozzunk ma a választások eredményéért, és azért, hogy akiknek Isten megengedi a győzelmet, az Ő akaratát keresve tudjanak felelősen vezetni! Imádkozzunk ma vezetőinkért Ukrajnában és Magyarországon! Ha eddig nem könyörögtünk megtérésükért, higgadtságukért, békéjükért és bizalmukért a Mennyei Király színe előtt, tegyük meg – ez kötelességünk Isten országának polgáraiként és örököseiként. Nála nem tűnik el a kérvényünk, nem felejtik el ügyünket és nem váratnak az örökkévalóságig – a Megváltó talán már ma válaszol imádságainkra.

Laskoti Zoltán

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!