Az a bizonyos másik oldal

„…mind boldog, aki hozzá menekül!” (Zsolt 2,12)

Hozzám jöhetsz.

De tényleg.

Tudod, én egészen mást gondolok erről az egész boldogság-dologról, mint te. Én tényleg nem viccelek, mikor azt mondom, hogy felfedezheted a boldogságod a feddésemben, a tanításomban, abban, ha sírsz, ha szomjazol, ha éhezel, akkor, ha gyaláznak és üldöznek miattam. Igen, ez nem az a csillivilli, rózsaszín masnival átkötött, bedobozolt boldogság. Egészen más. De valóságos.

Tudom, te másra vágysz.

Igen, azt hiszed, jobban tudod. Hogy jobban csinálnád. Hogy ha egy órára lehetőséged lenne tündérként szétbogozni azokat a szálakat, te sokkal több mindent meg tudnál oldani. Szétbogoznád a gondokat, a fájdalmakat, a tragédiákat. Csak itt-ott módosítanál kicsit – igen valóban nem is kellene olyan sokat -, és egy csapásra minden rendben lenne.

Igen, te másképp csinálnád.

És igen, úgy is lehetne.

Lehetne könnyebb.

Lehetne nyugis, varázslatos, tündéri a keresztyéni élet. Lehetne, hogy azt kapod, amit szerinted érdemelsz, ami szerinted igazságos, ami szerinted jobb. Igen, lehetnél egészséges, élhetnél ott, ahol csak szeretnél, lehetne több pénzed, kiegyensúlyozott, vasárnapi filmbe illő családi háttered, vagy akár szárnyalhatnál valakivel kézen fogva, szerelemben. Igen, ez mind lehetne. És bizonyára boldog is lennél.

De én más boldogságot szánok neked.

Ne fintorogj!

Csak bízz bennem!

Emlékszel, mikor legutóbb keserűen ugyan, de elismerted, hogy bizony nekem volt igazam, és jobb, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy annyira szeretted volna. Pedig, mennyit kínlódtál előtte! És arra emlékszel, ami annyira fájt? Tudod, amiért lázadtál, dühöngtél és szinte dörömböltél a menny kapuján? Tényleg azt gondolod, hogy passzióból kínoztalak? Vagy látod végre, hogy az az út, amire akkor rákergettelek, hova vezetett?

Tudom, hogy sokszor nagy terhet rakok rád. De hidd el, figyelek rád, óvlak és munkálkodom. Nem vagy egyedül. A pillanat egy töredékéig sem.

Persze megértem, hogy ez most nem vigasztal. Jól van. Rohangálj még picit a magad alkotta tömlöcödben, és aztán: tudod, én itt leszek. Hozzám menekülhetsz. Feltett szándékom, hogy egy egészen különleges boldogság kis szegletét megmutassam neked.

Várom, hogy készen légy.

Gondolkodj ma el azon, hogy boldog vagy-e. Hogy van-e valami, amiben hiányt szenvedsz? Vagy amitől vérzik épp a lelked? Ezeket megfogva lépj közelebb Istenhez! Beszélj Vele róluk! Majd pedig adj esélyt Neki arra, hogy segítsen. Próbálj nyitott lenni! Nyitott szemmel, lélekkel megélni az elkövetkező napokat, és észrevenni Isten kezének nyomait körülötted.

Próbálj egy hétig mindennap leírni valamit, amiből érzed Isten szeretetét!

Adj esélyt az Úrnak, hogy boldoggá tegyen!

Papp Adrien

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

pappadriPapp Adriennek hívnak. Az életem: hit és kételkedés; barátok, nyüzsgő közösségek és egyedüllét; örömök és félelmek; pörgés és csönd; gyerekesség, őrültség és komolyság; nevetés és könnyezés; lángolás, álmodozás és pislákolás; művészet, könyvek iránti rajongás; szeretet és hiszti furcsa keveréke, melyet minden pontján átsző a csodálkozás és hála amiatt, hogy az életem mekkora ajándék Istentől.
Ezekből tevődöm valahogy össze én. Nem tudom hogyan, s néha azt sem, hogy miért, de vagyok, élek és mindez nem véletlen.