„…mind boldog, aki hozzá menekül!” (Zsolt 2,12)

Hozzám jöhetsz.

De tényleg.

Tudod, én egészen mást gondolok erről az egész boldogság-dologról, mint te. Én tényleg nem viccelek, mikor azt mondom, hogy felfedezheted a boldogságod a feddésemben, a tanításomban, abban, ha sírsz, ha szomjazol, ha éhezel, akkor, ha gyaláznak és üldöznek miattam. Igen, ez nem az a csillivilli, rózsaszín masnival átkötött, bedobozolt boldogság. Egészen más. De valóságos.

Tudom, te másra vágysz.

Igen, azt hiszed, jobban tudod. Hogy jobban csinálnád. Hogy ha egy órára lehetőséged lenne tündérként szétbogozni azokat a szálakat, te sokkal több mindent meg tudnál oldani. Szétbogoznád a gondokat, a fájdalmakat, a tragédiákat. Csak itt-ott módosítanál kicsit – igen valóban nem is kellene olyan sokat -, és egy csapásra minden rendben lenne.

Igen, te másképp csinálnád.

És igen, úgy is lehetne.

Lehetne könnyebb.

Lehetne nyugis, varázslatos, tündéri a keresztyéni élet. Lehetne, hogy azt kapod, amit szerinted érdemelsz, ami szerinted igazságos, ami szerinted jobb. Igen, lehetnél egészséges, élhetnél ott, ahol csak szeretnél, lehetne több pénzed, kiegyensúlyozott, vasárnapi filmbe illő családi háttered, vagy akár szárnyalhatnál valakivel kézen fogva, szerelemben. Igen, ez mind lehetne. És bizonyára boldog is lennél.

De én más boldogságot szánok neked.

Ne fintorogj!

Csak bízz bennem!

Emlékszel, mikor legutóbb keserűen ugyan, de elismerted, hogy bizony nekem volt igazam, és jobb, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy annyira szeretted volna. Pedig, mennyit kínlódtál előtte! És arra emlékszel, ami annyira fájt? Tudod, amiért lázadtál, dühöngtél és szinte dörömböltél a menny kapuján? Tényleg azt gondolod, hogy passzióból kínoztalak? Vagy látod végre, hogy az az út, amire akkor rákergettelek, hova vezetett?

Tudom, hogy sokszor nagy terhet rakok rád. De hidd el, figyelek rád, óvlak és munkálkodom. Nem vagy egyedül. A pillanat egy töredékéig sem.

Persze megértem, hogy ez most nem vigasztal. Jól van. Rohangálj még picit a magad alkotta tömlöcödben, és aztán: tudod, én itt leszek. Hozzám menekülhetsz. Feltett szándékom, hogy egy egészen különleges boldogság kis szegletét megmutassam neked.

Várom, hogy készen légy.

Gondolkodj ma el azon, hogy boldog vagy-e. Hogy van-e valami, amiben hiányt szenvedsz? Vagy amitől vérzik épp a lelked? Ezeket megfogva lépj közelebb Istenhez! Beszélj Vele róluk! Majd pedig adj esélyt Neki arra, hogy segítsen. Próbálj nyitott lenni! Nyitott szemmel, lélekkel megélni az elkövetkező napokat, és észrevenni Isten kezének nyomait körülötted.

Próbálj egy hétig mindennap leírni valamit, amiből érzed Isten szeretetét!

Adj esélyt az Úrnak, hogy boldoggá tegyen!

Papp Adrien

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .