Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. (Zsolt 34,9)
Nem tudom, a te életed éppen hol tart. Lehet, hogy egyáltalán nem ismered azt a bizsergető érzést, amikor Isten jelenléte teljesen betölt, és nem számít, mi van körülötted, mert annyira tele van a szíved örömmel és hálával…
Talán régen jó volt, de már hetek, hónapok óta nem érzed a bőrödön Isten jóságát, a napjaid élvezhetetlen szürkeségbe folynak össze, és te csak passzív túlélőjük vagy…
Nincs nyomasztóbb dolog annál, mint amikor azt gondolod: ez már mindig így lesz, a te életed nem hoz örömet, ezen a világon neked nem terem babér…
Ez a gondolat biztosan nem Isten hangja.
Az Ő jelenléte érzékelhető valóság. Jósága ízlelhető, hallható, látható, megfigyelhető, kézzel tapintható (Zsid 6,5; 1Jn1,1), és nem csak sátoros ünnepeken, hanem minden áldott nap.
Ettől függetlenül igaz, hogy amikor Isten munkába kezd, az ritkán látszik a legjobb megoldásnak. Valahogy úgy vagyunk vele, mint a sütés közben ott lábatlankodó kisgyerek, aki egy óvatlan pillanatban belenyal a tésztába, majd fintorogva hagyja ott: fúú, ez nem is finom! Mit mond erre a tapasztalt felnőtt: ez még csak a nyers tészta, várd meg, amíg készen lesz.
Akarod fizikailag érezni és felfogni Isten jóságát az életedben?
Mit teszel ezért?
El szoktad kérni Istentől az aznapi kegyelmi ajándékokat reggel, mielőtt még a lábad a földet érinti? Tudsz makacsul ragaszkodni az ígéretekhez, amelyeket Istentől kaptál, bizakodva várni, hogy vajon most épp mit készít az Úr, kitartóan könyörögni a mennyei segítségért? Képes vagy két ököllel verni a kegyelem kapuját? Vagy csak megszeppenten várod a lehulló morzsákat?
Figyeld meg: a zsoltáros nem azt mondja, hogy kedves testvérek, bizonyára mindannyian érzitek és látjátok, hogy jó az Úr. Nem. Ő felszólít rá, hogy tedd ezt. És ha valami miatt épp nem megy, akkor csináld úgy, hogy menjen! Ne nyugodj bele, hogy nem érzed Őt! Ne dőlj hátra megadóan, hogy hát most ez van, ezt kell szeretni! Menekülj – ne Előle, hanem Hozzá! Ő véd meg a támadástól, jöjjön az kívülről, vagy akár belülről.
Nagy áldás, ha észreveszed a jót az életedben, ha át tudod engedni magad az apró örömöknek is. A hosszantartó boldogsághoz azonban az vezet, ha nem csupán érzékelni, de észlelni is képes vagy: ha átérzed a kegyelem mélységét, felismered az Úr vezetését, felfogod a szeretet gesztusait, meglátod Isten lába nyomát életed addigi lefolyásában. Az érzékelés és észlelés ugyanis (mint a megismerés alapja) befolyásolja az egész gondolkodásunkat, a viselkedésünket és a személyiségünk alakulását.
. . .
A mai nap feladata:
Érezz, láss, menekülj, és válj boldoggá, hiszen erre hívattál!
Ne nyugodj bele, hogy nem érzel jót! Kérd, amíg meg nem kapod! Keresd, amíg meg nem lesz! Zörgess erősen, kitartóan, amíg minden kétséget kizáróan meg nem érzed, hogy Isten ott van az életedben, hogy Ő jót tervezett, szeret, fontosnak, értékesnek, becsesnek tart!
Olasz Tímea
