2018. február havi bejegyzések

Birtokolva boldogan

„Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65:5)

Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor ebben a böjti időszakban elkezdtük a boldogság keresését. Embert próbáló feladat ez még abban az esetben is, ha van előttünk egy bibliai vezérfonál, amihez igazodva kicsit más szemszögből is meg tudjuk vizsgálni a boldogságot. Hiszen annyira változatos formákban jelenik meg, különböző helyzetekben teljesedik ki a boldogság. Mégis, nem adhatjuk fel a keresését.

Úgy látom, sokan a boldogságot azonosítják bizonyos tárgyak vagy kapcsolatok birtoklásával. Az új játékra váró és játékait folyton megunó gyermek magatartása ez, akit a legnagyobb türelemmel és figyelemmel is lehetetlen boldoggá tenni. Ahogy növünk, természetesen növekednek az ambícióink és a játékaink is. Megtanulunk játszani a becsülettel, a szavahihetőséggel, a bizalommal, a kapcsolatainkkal – és mindeközben mégsem tesz boldoggá az, amit éppen birtoklunk.

olvasás folytatása

Bármikor Nála

Fotó: Thomas Ruff

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84:5)

Gyerekkoromban minden este boldog lehettem. Lefekvés után anyukámmal ketten kinyitottuk a Spurgeont, elolvastuk, megbeszéltük, és mindketten imádkoztunk. Ő a maga módján, én meg, ahogy tudtam. Az Úr háza így minden este beköltözött a szobámba. És vele jött a boldogság is.

Teljesen kiborultam. A legjobb lett volna csak elfutni minden elől a csendbe. Vitt a lábam a kietlen földeken, futottam lélekszakadva, szó szerint árkon-bokron át, míg össze nem csuklottam. Hevertem a szúrós fűben, és versenyautóként cikáztak a fejemben a problémáim. Ekkor, mint kellemes szellő éreztem meg a tarkómon azt, hogy figyel. Hátamra fordulva szembe néztem Vele. És elapadtak a könnyek. Nem szóltam, csak bámultam Rá az Ő hatalmas kék és zöld templomában.

olvasás folytatása

Szomorúságban örülni?!

Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. (Zsolt 31:8)

Nyomorúság és öröm. Hm, érdekes ízkombináció. Savanyú uborka csokoládé szósszal. Nem épp erre vágytál a mai ebéd mellé, ugye?

Biztosan nem mondok újat: Isten ismeri a lelket, tudja, mi zajlik ott belül, a lehúzott redőnyök mögött, ahová a külvilág kíváncsi szeme nem ér el. Emlékszem rá, amikor kisiskolásként először rácsodálkoztam, s meg is ijedtem a felismeréstől: Isten „hallja” a gondolataimat. Az összeset? Akkor is, amikor nagyon haragszom valakire? Talán éppen rá? Amikor lelkiismeretfurdalás csikar és nem tudom, mit tegyek? Milyen kellemetlen lenne, ha mások is ugyanígy olvashatnának bennük!

olvasás folytatása

t̶e̶g̶n̶a̶p̶ – MA – ̶h̶o̶l̶n̶a̶p̶

Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118:24)

A jelen egy rendkívül vékony mezsgye. Szinte észre sem vesszük, hogy rajta járunk. A múltból érkezünk és a jövő áll előttünk. Egyiknek a porát még le sem vertük a lábunkról, máris a másik földjein találjuk magunkat. És jómagam úgy tapasztaltam, hogy gondolataim bizony nem képesek ilyen gyorsan utazni. Az idő mindig egy lépéssel előttem jár, az óra mutatója egyre csak ketyeg, de a gondolataim még mindig a múltban ragadtak. Hosszú perceket tudok eltölteni azzal, hogy a régi időket emlegetem: milyen jó volt akkor! Milyen nagyszerű munkatársi és baráti csapattal dolgozhattam együtt évekkel ezelőtt! Mennyi felhőtlen, a nevetéstől szétcsattanó pillanatokat élhettünk át együtt! Milyen sok áldás kísérte a szolgálatunkat! Hogy égetett minket belülről az Isten tüze, nyaranta több hétre elegendő „üzemanyagot” kaptunk a mennyből, és mi mentünk, meg nem állva, szolgálva, éjszakázva, örömmel. Múlt. Rég volt. És ma már nincs. Helyette marad a keserédes nosztalgia, mintha megakadt volna a lemez a „Volt” c. számon, és valamiért nem akarna továbblépni.

olvasás folytatása

Örvendezz, de…

Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! (Préd 11:9)

Mi az oka annak, hogy nem tudunk felhőtlenül örülni?

  1.      Carpe Diem életmód: most vagyok fiatal, most kell szabadjára engedni a hormonokat és begyűjteni az élményeket, „hogy legyen mit mesélni”.

Csakhogy a mámoros éjszakákat fejfájós reggelek követik, a szertelen bulikat szétszórt nappalik, az egyéjszakás kalandokat bonyolult kapcsolatok. Boldog ember az, akinek nem kell akár csak egy hétig is kárhoztatnia magát a rossz döntéseiért.

  1.      Uram, irgalmazz életmód: jaj, nehogy megsértsek egyetlen apró rendelkezést is, mert ha csak akaratlanul is bűnbe esek, sosem tudom majd jóvátenni. Isten haragja lesújt ott, ahol nem várnám, jobb hát elkerülni mindent, ami kockázatos.

Valóban?  Isten olyan számodra, mint egy megkeseredett rendőr, aki a bokor mögött ülve várja, hogy valakit szabályszegésen kapjon végre, mert ez ad értelmet a létezésének? Én egyáltalán nem ilyennek ismerem. Krisztus úgy mutatta be Őt, mint a tökéletes Apát, aki maga az ajándékozó Szeretet, aki a szeme fényének tart, aki örül, ha örömöt szerezhet.

olvasás folytatása