Jöjjetek énhozzám mindnyájan!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,28-30)

Rohanás. Tanulás. Munka. Ügyintézés. Fáradtság. Ebben a mindennapi mókuskerékben őrlődünk. Alig találkozni olyan emberrel, aki ne panaszkodna fáradtságra. Egy kicsit régebben a „tavaszi fáradtság” volt jellemző, de ma már nyári, őszi és téli fáradtság is van.

Mindenki másképp piheni ki magát. Van, aki alszik. Van, aki tévét néz, vagy olvas egy jó könyvet. Van, aki elmegy egy wellnesshétvégére vagy egy tengerparti nyaralásra. Olyan is akad, aki az aktív kikapcsolódást szereti: inkább várost néz, múzeumba jár, vagy éppen hegyet mászik, túrázik.

De vajon ezek a relaxációs módok megpihentetik-e a lelkünket is? Hol tehetjük le az aggódásainkat, amiket hordozunk; a bántásokat, amiket jól elraktunk a szívünk mélyén; a felelősséget, amit naponta ránk rak a család, a munkahely, a baráti társaság; a bűneinket, amik terhelik a lelkiismeretünket?

Jézus a megfáradtakat és megterhelteket hívja magához. Ő azért jött, hogy levegye a vállunkról azt a sok terhet, amit cipelünk. Ézsaiás azt írja, hogy a Messiás „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta”(Ézsaiás 53,4). Végre valaki, akinek nemcsak akkor kellek, amikor erős, produktív vagyok és tudok teljesíteni. Jézus Krisztus fáradtan, kimerülten is kíváncsi rám, ilyenkor is segít.

A fenti igében kétszer is ígéri a mi Urunk a megnyugvást. Pihenést és feltöltődést találunk máshol is. De lelki nyugalmat csak Nála. Ágoston, az egyházatya így vall erről: „Nyugtalan a mi szívünk, amíg benned el nem pihen, Uram”. A szív nyugalmát az Istennel való kibékülés hozza el. Ha a bűneinket lerakjuk a kereszt alá, és nem kell tovább cipelni őket, az olyan, mintha mázsás súlyoktól szabadulnánk meg. De később is Jézusnál találunk nyugalmat. Mikor fáradt vagyok, semmilyen relaxáció nem segít annyira, mintha lelkileg odabújok Istenhez. A terheket, aggódásokat és félelmeket lerakhatom Nála. Egy-egy konferencia, igehirdetés vagy személyes csendesség felemel a csüggedésből, újra erővel tölt el és munkába indít.

Jézus az aktív pihenés híve. Nem úgy pihentet meg, hogy nem kell semmit tenned. Arra biztat, hogy vegyük fel az ő igáját. Dolgozzunk Érte és Vele, mert az ő igája boldogító, és az ő terhe könnyű. Nem az Isten előtt való semmittevés, hanem a Vele való munka újít meg. Pont ezt élte át Illés a Hóreb hegyén. Mikor elfáradt, depresszióba esett és meg akart halni, akkor megjelent Neki Isten. Átélhette a Vele való közösséget: elmondta neki az Úr, hogy nem hiábavaló a munkája, és újabb feladatokat bízott rá. Illés pedig újult erővel indult tovább (1 Királyok 19). Aki nem szokta a munkát, az egy fél óra fizikai munkától is kifárad. Aki beleedződik, az egész nap dolgozhat, különösebb megerőltetés nélkül.  Jézus arra biztat, hogy Neki szolgálj, és ez a teherhordozás lesz számodra pihenéssé.

Ámen!

Kacsó Géza

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

A szerzőről:

kacsogeza32 éves vagyok. Nős, három kislány apja. Református lelkipásztor Bátyúban.
Gáton születtem és itt kezdtem a sulit. Majd a nagyberegi líceumba jártam 3 hosszú éven át. Debrecenben jártam teológiára, ami életem egyik legszebb időszaka volt.
Egyetem után ösztöndíjas diák voltam Amerikában.
Kárpátaljára hazatérve voltam: segédlelkész Bátyúban és környékén, főiskolai lelkész Beregszászban, vallástanár a nagyberegi líceumban, óraadó tanár a főiskolán (vallástöri) és a KRISZ alelnöke…
Majd újra külföld: Angliában szolgáltam 2,5 évig.
Aztán ismét hazajöttem. Bátyúban lettem lelkész.
Azóta itt élek és szolgálok a kárpátaljai valóságban.