21. nap – december 21.

 

Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! (János 12,27b-28)

– Nem bírom elviselni. Nem gondoltam át előre, hogy mennyire nehéz lesz, és most kiderült, hogy túl nagy a kereszt, és én túl gyenge vagyok. Mindenható Istenem, ki akarok szállni. Engedd meg, hogy kiszálljak.

– Ez nem rólad szól.

– Ments meg! Nem látod, hogy mennyire szenvedek? Nem segít a hegyi beszéd, hogy ezt most mi miért csináljuk, nem bírom tovább! Nem nézheted tétlenül a kínlódásomat. Akkor csalódnom kéne Benned.

– Ez nem rólad szól.

– Istenem! Hát nem szeretsz engem? Ilyen könnyen lemondasz rólam? Hagyod, hogy leírhatatlanul szenvedjek, és nem lépsz közbe?

– Ez nem rólad szól.

– Nem is értem már mit akarsz, Uram. És nem értem, hogy miért pont én. Nem látom a terved, nem látok már semmit, csak a fájdalmat érzem. Ments meg ettől az órától, Istenem! Legyen vége! Nem jó emberre bíztad. Én nem. Talán valaki más. Én nem..

– Ez nem rólad szól. Azért vagy ott, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajtad az Én cselekedeteim. Az Én dicsőségem. Akkor is, ha érted, hogy miért épp Te, és akkor is, ha nem. Akkor is, ha korrektnek tartod, és akkor is ha nem. Akkor is, ha képesnek érzed magad rá, és akkor is, ha nem. Akkor még inkább. Mert ez nem rólad szól. Az egész nem rólad szól. Dicsőítsd az én nevemet, és nem rendül meg a lelked többé. Értük vagy ott. Az én dicsőségemre. Ámen.

Sárközi Andrea

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.
Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.
Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.