18. nap – december 18.

 

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.”(János 12:46)

Jézusnak minden egyes tette ezen a földön példaértékű volt. Azáltal, hogy Ő eljött közénk, kaptunk egy tökéletes példaképet, akit követhetünk és akire felnézhetünk. Az, hogy Ő képes volt minden helyzetben a jót tenni, bennünket is ugyanerre inspirál, sőt erőt ad, hogy világítani tudjunk akkor is, amikor a leginkább lélekpróbáló helyesen cselekedni.

„…világosságul jöttem…” ezek a szavak nem csupán egy kijelentésnek hangzanak, de egyben felszólításnak is tekinthetjük őket arra, hogy fogadjuk be ezt a világosságot, és sugározzuk azt mások felé. Hogyan? Cselekedetek által…

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:16)

Észre sem vesszük, mennyi olyan élethelyzet van, amelyek magukban hordozzák annak a lehetőségét, hogy jót tegyünk vagy épp csak kedvesek legyünk másokkal. És mennyivel tartalmasabbak lennének a napjaink, ha igyekeznénk meglátni és meg is ragadni ezeket a lehetőségeket a jóra.

Talán ma kissé átértékelhetnénk, hogy jót cselekedni valójában különleges dolog, sőt kiváltság. Olyan, mintha átnyújtanánk a szívünket Istennek, és engednénk, hogy rajtunk keresztül szeressen másokat!

Dolenai-Balogh Beáta

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

balogbeaMég keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)