16. nap – december 16.

 

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe. (Máté 10, 34-36)

A békesség ünnepének holdudvarában egy jézustalannak tűnő, szokatlan kijelentéssel sokkolja akkori és mostani hallgatóit a Mester. Azt hozza el, amit a legkevésbé várnak tőle: kardot, meghasonlást, szembeállást. Kapcsolati viharokat családon belül, amik sokszor kitörnek az ünnepeken, és amiken minden ügyességünket kihasználva próbálunk átevickélni. Váratlan, ahogy Jézus mégis belevisz minket ezekbe a helyzetekbe.

Azért beszél ilyen élesen, mert szolgálata nem elsimítja a különbségeket ember és ember között, hanem éppenséggel felnagyítja. Jézus az a töréspont, ahol el kell válnia a zsidóság és a keresztyénség közös útjának, hiszen nem maradhatnak egy közösség. Valóban élet-halál kérdés a Jézusra adott válasz: az engedelmesség és elfogadás, vagy lázadás és hitetlenség.

Sokáig úgy gondoltam, a keresztyéneket mindenki szereti, hiszen senkinek nem akarnak rosszat és sokat használnak környezetüknek. Keresztyénné kellett lennem, hogy meglássam, ez nem így van. Harc magammal és a környezetemmel is a hit útján való haladás. Ezért lehet a keresztyénség története folyamatos szembenállás és üldöztetés krónikája. Jézus pedig előre szól: készüljetek fel, az olcsó és hazug béke helyett harcotok lesz a földön

Tudsz-e hinni abban a Jézusban, akit Ézsaiás a Békesség Fejedelmeként nevez, mégis harcot hoz az életedbe? Látod-e, hogy téged is harcra késztet a saját vétkeid, akár környezeted ellen is, mikor nem békélteti meg és nem simítja el a bűnt, hanem néven nevezi és szenved érte? Vállalod-e az Ő követésének útját a másokkal való szembenállás és meghasonlás árán is?

Jézus harcot és kardot hozott, de ígéretet is tesz: „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt”. (Jel 3,5)

Boldog, aki a győztes csapatban harcol vele.

Laskoti Zoltán

 

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!