13. nap – december 13.

 

Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek. (Jn 9,39)

Ahogy telnek az adventi napok és közeledik a karácsony, könnyű elmerülni egy idilli, békés, ünnepi légkörbe, amely annyira élesen elüt a mindennapok szürkeségétől. Ez a mi ünnepi komfortzónánk. Jézus maga beszél arról, hogy azért jött, hogy az embert ebből a komfortzónából kimozdítsa. Ítéletre jött a világra, és ezt az ítéletet a kereszten önmagán végre is hajtotta az övéiért. Ezért a keresztre tekintve láthatjuk azt a halált és ítéletet, amit érdemlünk, és amit Jézus helyettünk vállalt magára.

Kortársainak az ítélet végrehajtásáról úgy beszélt Jézus, hogy akik látnak, vakká lesznek, és akik nem látnak, azok látást kapnak. A vallásos komfortzónában maradva azt gondoljuk mi is, hogy átlátunk mindent, ami az ünnephez tartozik, tisztában vagyunk a bibliai összefüggésekkel és igazságokkal. Jöhet a karácsony, naprakészek vagyunk. Azonban vakon megyünk bele az ünnepbe, ha nem látjuk, hogy most mindennél fontosabb a személyes kapcsolat, amit az Ünnepelttel újíthatunk meg vagy alakíthatunk ki. Boldog az, aki a világban vaklálva ráismer és meglátja benne Isten fiát.

Várjuk őt úgy, ahogy az Ószövetség is beszél eljöveteléről: „De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze és mint a ruhatisztítók lúgja”. (Mal 3,2)

Advent csendjében feleljünk ezekre a kérdésekre így: én, mert kegyelmet kaptam tőle.

Laskoti Zoltán

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!