12. nap – december 12.

 

Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. (János 18,37)

Az Úr az igazságot emlegeti. Az egyenes, megjátszás nélküli, objektív igazságot.

2017-ben mi az igazság?

Az az igazság, hogy már két gyertya ég az adventi koszorún, de az én szívem még mindig elég sivár. Sűrű a köd odabent.

Az az igazság, hogy szinte mindenkinek megvettem a karácsonyi ajándékot, csak a Jézusomnak nem készültem semmivel, hiába ő ünnepeli a szülinapját.

Az az igazság, hogy bárminemű életkörülményem megváltozása ellenére egy évvel ezelőtt pontosan ezt az ürességet éreztem.

Cudar és elkeserítő állapot ez, nem igaz?

Szeretnéd-e tudni, hogy mi még az igazság?

Az igazság az, hogy aki az óceánt, a pillangót és a tenyered vonalait megalkotta, állatbőgés kíséretében született egy sötét istállóban.

Az igazság az, hogy az Isten, aki  kénköves tűzzel Sodomát és Gomorát elpusztította, aki majd eljön trombitaszóval, amikor az idő véget ér és minden elmúlik, kisgyermekként gőgicsélt.

Az igazság az, hogy aki a legmélyebb válságból kihúzott és a legsötétebb völgyben is rám talált, feláldozta magát a legkínosabb halállal.

Az igazság az, hogy a világtörténelem utánozhatatlan paradoxonja megtörtént – az Isten hátat fordított önmagának.

Baranyi Eszter

 

 

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

baraeszti

Baranyi Eszter vagyok, 22 éves, Rákóczi-főiskolás. Valamikor közlékeny és szárnyaló, időnként hallgatag és botladozó. Néha a lelkem egy virágzó díszkert, de van, hogy csak sivár parlag. Kedvenceim a kisgyerekek, az irodalom, a kávé és a kaktuszok. Lenyűgöznek a művészfilmek, a klasszikus zenék és az utópisztikus szemléletek.

Újjászületésemkor kicsi és gyönge halként túl korán túl mély vízbe estem, és még ma sem könnyű a felszínen maradnom. Szolgálatból írok, beszélek és zongorázom, de gyakran ezek csak emberi erőlködések, és egyedül az isteni kegyelem az, ami előrevisz.