6. nap – december 6.

 

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Máté 20,28)

 

„Mindenki táplálékaként,

ahogy már írva van,

adom, mint élő eledelt,

a világnak magam.”

 

Ez a kedvenc versem Pilinszkytől. Mert ezen keresztül értem meg hús-vér emberként, hogy Jézus úgy jött a világra, hogy tudta, Ő itt semmit nem kap majd, Ő csak adni fog. Tudta, hogy borzalmasan nehéz lesz, és nem lesz, ami könnyítené a terhét. Tudta, hogy végig teljesen egyedül lesz. Mert ezt senki sem képes megérteni. Ebben Ő végig teljesen elidegenedett lesz az emberek között. Itt lesz közöttünk, de emberként végtelenül magányosan. Tudta, Neki majd senki sem csókolja meg a homlokát támogatóan, hogy: „minden rendben lesz, ne félj”. Tudta, hogy Ő ide szolgálni, szenvedni jön. Azért, hogy az élő eleven horda valóban felfalja.

Pedig emberként jött. Emberi érzésekkel, emberi belső világgal. S akkor így gondold át, kérlek: hogy te már alapból úgy kezded, hogy tudod,  itt semmi sincs érted, te boldog nem leszel, rád nem vonatkoznak az emberi szép élet szabályai. Gondold át, hogy Ő nem csak a kínhalállal vállalta, hogy életét adja sokakért, hanem már a kezdetektől tudta, hogy neki már az élete is pontosan olyan gyötrelmes lesz. Ő majd mindig csak ad, mint egy végtelen, kimeríthetetlen kút, amiből bárki meríthet – aztán meg széttiporhat.

„Mert ki végképp senkié,

az mindenki falatja.”

Azért jött a világra, hogy életét adja mindenkiért. A megváltástörténet nem a kínhalállal kezdődik, hanem már a születéssel… Mert Ő az EGÉSZ ÉLETÉT adta.

Sárközi Andrea

 

 

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

A szerzőről:

sarkandiSárközi Andi, húszas éveim eleiben, félig Badalóban, félig Budapesten; félig ifimunkázom itthon, félig pedagógiát hallgatok az ELTE-n. Kicsit flúgos és kicsit elvont, de mindenképp szeretnivaló. Rajongó típus, folyton olvasós és filmezős. Mindenem az angol humor, a pihent poénok, a blues zene, a szájharmonika, a keserű csoki, a levendula (meg ezek együtt) és rengeteg dolog, mivel – mint mondtam, – rajongó típus vagyok. Vallásomban kicsit lázadó, sose növök ki a kamaszkorból és mindent megpiszkálok, de valahogy mindig ott lyukadok ki, hogy „tudom, Uram, már az elején megmondtad”. Szeretek a semmin töprengeni órákat, és a végén megállapítani, hogy hasznos időtöltés volt. Szeretek felfedezni, belemászni, elemezni, utána olvasni és továbbgondolni, és élvezni, hogy Istennek nagyon jó a humora.