6. nap – december 6.

 

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Máté 20,28)

 

„Mindenki táplálékaként,

ahogy már írva van,

adom, mint élő eledelt,

a világnak magam.”

 

Ez a kedvenc versem Pilinszkytől. Mert ezen keresztül értem meg hús-vér emberként, hogy Jézus úgy jött a világra, hogy tudta, Ő itt semmit nem kap majd, Ő csak adni fog. Tudta, hogy borzalmasan nehéz lesz, és nem lesz, ami könnyítené a terhét. Tudta, hogy végig teljesen egyedül lesz. Mert ezt senki sem képes megérteni. Ebben Ő végig teljesen elidegenedett lesz az emberek között. Itt lesz közöttünk, de emberként végtelenül magányosan. Tudta, Neki majd senki sem csókolja meg a homlokát támogatóan, hogy: „minden rendben lesz, ne félj”. Tudta, hogy Ő ide szolgálni, szenvedni jön. Azért, hogy az élő eleven horda valóban felfalja.

Pedig emberként jött. Emberi érzésekkel, emberi belső világgal. S akkor így gondold át, kérlek: hogy te már alapból úgy kezded, hogy tudod,  itt semmi sincs érted, te boldog nem leszel, rád nem vonatkoznak az emberi szép élet szabályai. Gondold át, hogy Ő nem csak a kínhalállal vállalta, hogy életét adja sokakért, hanem már a kezdetektől tudta, hogy neki már az élete is pontosan olyan gyötrelmes lesz. Ő majd mindig csak ad, mint egy végtelen, kimeríthetetlen kút, amiből bárki meríthet – aztán meg széttiporhat.

„Mert ki végképp senkié,

az mindenki falatja.”

Azért jött a világra, hogy életét adja mindenkiért. A megváltástörténet nem a kínhalállal kezdődik, hanem már a születéssel… Mert Ő az EGÉSZ ÉLETÉT adta.

Sárközi Andrea

 

 

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.
Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.
Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.