Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lukács 19,10)

 

Éveken át távol voltam Istentől, nem ismertem Őt, nem is hiányzott nekem. Egyszer csak közel jött hozzám, Jézus személyében bemutatkozott, magához ölelt, elfogadott. És én rájöttem: ez az, amire mindig is vágytam.

Megtartani azonban nem tudtam Őt.

 

Csetlettem-botlottam, kerestem a jó utakat. Újra és újra eltévedtem.

Ő utánam jött.

Mindig megtalált.

 

Amikor elestem, felemelt.

Amikor feladtam, új reményt adott.

Amikor elvakított a világ csillogása, Ő kivitt a pusztába és a lelkemre beszélt.  

…Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet…

Drága Jézusom, Te ismersz engem, jobban, mint én saját magamat. Tudod, hogy képtelen vagyok nyugton maradni. Milyen könnyen el tudom téveszteni a jó utakat! Mennyire be tud csapni a világ fejedelme! Félelmetes belegondolni abba, hogy ha rajtam múlna, végleg el tudnék sodródni Mellőled.

De ahogy a megváltásom nem rajtam múlt, úgy a Megtartóm is egyedül Te vagy.

Nemcsak a halál átkától váltottál meg, hanem a földi útvesztőkben is lépésekkel előttem jársz. Nem hagysz sokáig csellengeni, utánam jössz, kézen fogsz és hazavezetsz.

Milyen jó nekem, hogy vagy nekem…

Olasz Tímea

← Vissza a naptárba

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .