2. nap – december 2.

 

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10)

Utazás. Rohanás. Készülés. Idegesség. Elkésés. Izzadás. Görcsös nevetés. Megfelelés. Vidámság. Fiatalság. Megfáradás. Elkenődött szemfesték. Álmos véreres szem. Facebook-bámulás. Instagram-posztolás. Shoppingolás. Főzés. Bambult csámcsogás. Ma nem beszélünk jó? Alvás. Álmatlanul forgolódás.

Utazás. Rohanás. Készülés. Idegesség. Elkésés. Izzadás… Fáradtság… Forgolódás… Ma sem beszélünk, jó?

Némaság.

Nincs időm, nem beszélünk, jó?

Fásultság.

Nincs is miről beszélnünk, jó?

Semmi sincs.

Jó?

Elvesztem Uram. Ez nem jó. Gyere, rángass ki a magamra zsúfolt értékesnek és fontosnak vélt lomjaim közül. Szükségem van rád, Uram. Te tudod, hogy milyen nehéz visszatalálni a te szeretetedhez. Nem miattad. Miattam. Az eltunyult lelkem miatt. Te mégis eljöttél megkeresni. Hadd nyújtsam feléd a kezem. Akarom, hogy rám találj. Akarom, hogy ez az advent újra Rólad szóljon. Csak te és én. Kéz a kézben.

Ma beszéljünk, jó?

Papp Adrien

 

 

 

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

pappadriPapp Adriennek hívnak. Az életem: hit és kételkedés; barátok, nyüzsgő közösségek és egyedüllét; örömök és félelmek; pörgés és csönd; gyerekesség, őrültség és komolyság; nevetés és könnyezés; lángolás, álmodozás és pislákolás; művészet, könyvek iránti rajongás; szeretet és hiszti furcsa keveréke, melyet minden pontján átsző a csodálkozás és hála amiatt, hogy az életem mekkora ajándék Istentől.
Ezekből tevődöm valahogy össze én. Nem tudom hogyan, s néha azt sem, hogy miért, de vagyok, élek és mindez nem véletlen.