2017. november havi bejegyzések

Adventi beharangozó

Istenre gondolok. A Szentháromságra. A Mindenhatóra. A minden képzeletet felülmúlóra. Ahogy milliárdokban ki nem fejezhető évvel ezelőtt Ő már volt. Örök létező. Arról elmélkedek, hogy nem volt kezdete. Azon tűnődöm, hogy Ő ‒ Atya, Fiú és Szentlélek egy tökéletes, egész közösség. A szeretet legharmonikusabb tánca. A teljesség legtökéletesebb létezése. Aztán arra is gondolok, hogy Neki tényleg nincs szüksége semmire. A szó legszorosabb értelmében minden szükségen felül áll. Nem szorul rá arra, hogy angyalokat teremtsen. Arra még kevésbé, hogy univerzumot alkosson, benne egy aprócska bolygóval, kicsinyke mozgó lényekkel. Mi többet jelent ez számára annál, ami már egyébként is Ő, és ami egyébként is már az Övé?

Ha Istenre gondolok, az Ő nagyságára, végtelenségére, felfoghatatlanságára, bonyolultságára és összetettségére, arra, hogy mennyire nem tudom még csak el se képzelni azt, amit soha nem lesz képes a korlátolt elmén befogadni ‒ akkor újra és újra értetlenül állok a karácsony ténye előtt. Mit keres ez az Isten a jászolban? Hogy illik az egész csecsemősége, törékenysége, kiszolgáltatottsága mindabba, amiről én az előbb ábrándoztam? Egyszerű ámulattal kérdezem: Miért lett Isten emberré? Miért jöttél te közénk? Miért jöttél el e világra?

Jó ezeket a kérdéseket napról-napra feltennünk karácsony ünnepe felé haladva. Éppen ezért, úgy gondoltuk egymás között a TeSó-csapat tagjaival, hogy az idei adventi naptárunkban ezeknek a kérdéseknek eredünk a nyomába. Mindennap egy-egy virtuális ablakot kinyitva a Szentírás egy-egy válasza[1] áll majd előtted, melyek mind ugyanarra a kérdésre felelnek majd: Miért jött Jézus a világra? Kérünk, tarts velünk ebben az adventben, és csodálkozzunk rá együtt arra, mennyiféle választ kínál számunkra Isten Igéje arra nézve, hogy miért is lett Isten Fia emberré. Bízunk benne, hogy a négy vasárnapon keresztül megosztott személyes élményeink is tükrözik majd a magunk módján ezt a rácsodálkozást, és építő tartalommal fognak szolgálni számodra. Csak remélni tudjuk – és mi biztosan ezért imádkozunk –, hogy ezután az advent után nem csupán a karácsonyi láztól lihegve rogyunk le a jászolnál, hanem gyönyörködve nézzük a csodát, mert mi magunk is többet értünk már belőle, mert Ő maga is többet mutatott meg magából.

Áldott készülődést, TeSók!

Homoki Gyula


[1] Köszönjük az ötletet és a – némileg általunk kibővített – szentírási helyek összegyűjtését Szabados Ádámnak – http://divinity.szabadosadam.hu/?p=17294

Idei adventi naptárunkat ide kattintva találjátok meg.

Megbocsájtani Istennek

Nyelvtörvény. Infláció. Megtört családok, kapcsolatok. Kihűlt szerelmek. Veszekedő szülők. Alkoholista szülők. Munkanélküliség. Külföldre vonulás. Síró gyermekek. Bántalmazás. Szexuális zaklatások. Céltalanság. Üresség. Betegség. A diagnózis: rosszindulatú. Elkeseredett küzdelem. Várakozás. Folytonos reménykedés. Csalódás. Újra próbálkozás. Sorvadás. Könnyek. Lassú soványodás. Eltűnés. Utolsó pillantás. Fájdalmas elengedés. Zokogás. Sírás. Őrjöngés. Bénultság. Földrengés. Hurrikán. Katasztrófák. Atomháborús fenyegetettség. Terror. Lefejezések. Menekülés. Üldözés. Megosztottság. Megsemmisülés.

olvasás folytatása

Akkor végül is lesz idén reformáció?

A lenti bejegyzés alapgondolatával komolyabban foglalkoztak az Erdélyi Református Egyházkerületben dolgozó lelkipásztorok. Az általuk kidolgozott, az egyház megújulását szorgalmazó „mai 95 tétel” itt olvasható. 

 

Az 500. jubileum kapcsán egész évben, az elmúlt hónapban pedig különösen sokat beszéltünk az egyház megújulásáról. Arról, hogy mit hozott a reformáció fél évezreddel ezelőtt, és mit üzen nekünk ma. Beszéltünk anyanyelvű igehirdetésről, könyvnyomtatásról, Bibliaolvasásról, személyes hitről, kegyelem általi üdvösségről, és sokszor, sokféleképpen levontuk a tanulságot: reformációra ma is szükség van. Az egyház nincs „kész”, ma sem tökéletes, ma is észre kell vennünk a gyengeségeit és változtatni kell. De leginkább hol? Mindenkinek a saját életében.

Hmmm.

olvasás folytatása

Best of Reformáció 10. – Sylvester János

Magyar szakosként Sylvester János neve nem volt ismeretlen számomra. Egy volt a sok név, dátum és adat közül, amelyeket kívülről kellett fújnunk az egyetemen. Hogy pontosabb legyek, nyelvtörténetórán foglalkoztunk vele többet, hiszen Sylvester nem volt más, mint a Grammatika Hungarolatina – az első magyar nyelvkönyv – megalkotója. Emellett természetesen az ő nevéhez fűződik a teljes Újszövetség magyar nyelvű fordítása is.

Vele kezdődik a magyar értekező próza… Vele kezdődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes helyesírásra. Ő készíti el az első teljes, korszerű, tudományos kritikát kiálló magyar Újszövetség-fordítást…. Úgy verselt, ahogy csak két és fél évszázaddal később lett divatos a magyar költészetben.”

Ahogy olvastam Sylvester életéről, az adathalmazból egy hús-vér ember alakja bontakozott ki előttem. Egy művelt, modern gondolkodású, erős nemzeti öntudattal rendelkező, nyelvek iránt rajongó, kissé makacs emberé, aki szívesen megosztotta tudását a körülötte élőkkel.

Tudjátok, néha mosolyogtam is, mert Sylvester életútja sokszor egybevágott egy-egy blogtársam életútjával is. Az utazások, a folytonos tanulás iránti vágy, a nyelvek iránti rajongás, az elhivatottság, mind ráillik valamelyikünkre a csapatból. Igen, még a makacsság is.

Megrendített, amikor rájöttem, hogy valaki a nagy reformátoraink közül esendő ember volt, csak úgy, mint te meg én. Egy vidéken született, í-ző tájszólásban beszélő nagy utazó, aki szakirodalmi állítások szerint: „amikor harmincéves korában hazaérkezik a Mohács után szétszaggatott hazába, alighanem ő a legműveltebb magyar ember.” Végül a bécsi egyetem professzora lett, fordított, verselt, filozofált, és egyszerűen azzal szolgált az Úrnak, amije volt.

Íme néhány érdekesség az első teljes Újszövetség-fordításról:

  • Az egyes evangéliumok összefoglalását disztichonokban adta, elsőnek alkalmazva nyelvünkön az időmértékes verselést.
  • A Sylvester János általi fordítást megelőző évtizedben ugyan jelentek meg nyomtatásban bibliafordítások, de ezek csak újszövetségi részleteket tartalmaztak. Komjáthy Benedek Szent Pál leveleinek magyar nyelvű fordítása 1533-ban jelent meg Krakkóban, Pesti Gábor Bécsben 1536-ban kiadott fordítása pedig csak az evangéliumokat tartalmazta.
  • Sylvester Újszövetség-fordításának egyik érdekessége a díszítés. A díszítő és magyarázó száz evangéliumi képecske közül néhány valószínűsíthetően Sylvester fametszete.
  • Sylvester János nevéhez nem csak az Újszövetség fordítása kötődik: vele kezdődik a magyar értekező próza is, valamint ugyancsak Sylvester nevéhez kötődik a magyar nyelvtantudomány és a törekvés az egységes helyesírásra.

Elősző az Újtestamentumhoz:

Próféták által szólt rígen néked az Isten,
Az kit igírt, ímé vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.

Marofejeva Nelli