2017. október havi bejegyzések

Best of Reformáció – 9. – Károlyi Gáspár

A 16. században a magyarság ugyanúgy felbolydult, mint a németek vagy a svájciak. A reformáció szele lefújta a rozsdás és az arany faleveleket a kereszténység fájáról, mely a tél kíméletlen megpróbáltatásai után új hajtásokat hozhatott. A század végén nem tétlenkedtek a magyar urak és értelmiségiek sem. Egyiknek a zsebébe, másiknak a kapcsolataihoz kellett nyúlnia, de a Biblia készült.

Károlyi Gáspárt tartjuk a folyamat legkiemelkedőbb mozgatórugójának.

Névjegy:

Károlyi Gáspár, eredeti nevén Radicsics Gáspár 1529 körül született Nagykárolyban. 1556-ban a Wittenbergi Egyetemen tanult.

1563-ban gönci református prédikátor lett, majd később esperes.

Legkiemelkedőbb munkáját, a Biblia első teljes magyar fordítását 1586-ban kezdte meg Mágocsy Gáspár, Torna vármegye főispánjának, valamint unokaöccsének, Mágocsy Andrásnak a támogatásával.

A Károlyi-biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték el és 1590. július 20-án fejezték be.

1590, Vizsoly – a magyar reformátusság egyik óriási mérföldköve. Károlyi néhány lelkes segéddel éjt nappallá téve dolgozott az egész népnek szánt ajándékán. Majd’ ötszáz év elteltével még szinte minden magyar családban van egy általa fordított Biblia. Felbecsülhetetlen, amit ez az istenes öreg értünk tett, népünk történetében először. Hiszen mi is lenne velünk anyanyelvű Biblia nélkül? Képzeljük csak el!

olvasás folytatása

Egy álom, ami megváltoztatta a valóságot

Vannak mondatok, amelyek örökre belevésődnek az emlékezetünkbe. Ilyen például Luther híres mondata, miszerint „Itt állok, másként nem tehetek”, vagy egy másik kijelentés, Luther után többszáz évvel: „Van egy álmom…” Ismerjük meg kicsit közelebbről az álmodót, teológust, polgárjogi aktivistát: Martin Luther Kinget.

olvasás folytatása

Pásztor, mártír, próféta, kém

Ha szóba kerül a reformáció, márpedig ebben az évben rengeteg alkalommal beszélünk róla, akkor a legtöbb szó a 16. századról esik: Luther bátor kiállásáról, Kálvin gyülekezetszervezéséről és rendszerességéről, Zwingli Ulrik vitáiról rengeteg információt tárgyalnak újra. Mindez azt a téves benyomást is keltheti, hogy a reformáció a 16. század ügye, és azóta nem történt jelentős dogmafejlődés, nem születtek olyan meghatározó vezéregyéniségek, akik a reformátorokhoz hasonlóan megújulást hoztak volna az egyházba a saját idejükben.

Ezért ebben a hónapban arra vállalkozunk, hogy a protestáns egyháztörténelem egy igen aktív századában, a 20. században kutassuk fel azokat a protestáns (evangélikus, református) teológusokat, akik továbbvitték és megélték a reformáció örökségét. Azért is ezt az időszakot választottuk, mert a múlt században újra megjelent az úgynevezett „status confessionis” helyzete. Ebben a szituációban elkerülhetetlen és létfontosságú a keresztyén egyháznak, hogy a történelem viharában megfogalmazza hitét és hitvallást tegyen. Így született meg például a Barmeni Teológiai Nyilatkozat is (1934), amiről még bővebben is szót ejtünk.

olvasás folytatása

Egyszerű mese a tolvajról meg a rég nem látott idegenről

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10,10)

Tolvaj. Nem az a nagy zajt csinálós fajta. Ritkán kelt igazán feltűnést maga körül. Jobb szereti a hosszú idő alatt tökélyre kifejlesztett módszereit használni akkor, amikor közel férkőzik hozzád. Soha sem érkezik látványos transzparensekkel, tűzijátékos csillogással, harsogó felkiáltásokkal. Gyakran inkább csendes utakat választ. Megvárja az éjjelt. Amikor már minden hang elnémult, minden fény kialudt – akkor jön. Lassan közelít. Valójában nem is hallani lépteinek neszét. Árnyékként suhan az éjszakában. Jelét nem adja rossz szándékának. Egyszerre pedig csak azt veszed észre, hogy ott van melletted. Természetesen segítség gyanánt. Meggyőző, letaglózó, teljesen reális érvekkel próbál meggyőzni téged. Nem akar semmit sem erőltetni. Az égvilágon semmit. „A döntés mindvégig a te kezedben van” – mondja. Ő csak segíteni akar. Hogy érvényesülhess. Hogy végre te is légy valaki. Hogy végre már neked is jó legyen. Csak egy kicsit. Csak egy szempillantás erejéig. Szinte semmit, semmit nem tudsz felhozni ellenérvként arra, amit ő mond. Mert így mindennek olyan nagyszerű értelme van. Igazából még soha nem gondolkoztam ezeken a dolgokon. De így, minden olyan pofonegyszerű és világos. Igent mondok. Mosolyogva üdvözlöm otthonomban. Szinte már nevetve nyitom is az ajtót. Barátként, nagyszerű tanácsadómként ültetem le, aki egyedüliként érti azt, hogy miről is van szó. Aki akkor is ott van mellettem, amikor már az Isten is elhagyott engem. És ő tovább folytatja briliáns eszmefuttatását. Olykor-olykor – csak egy nagyon törékeny pillanat erejéig – mintha észbe kapnék, és észlelném az egész kirakat-jelenetnek a gonoszságát, de ilyenkor megrázom a fejem, megdörzsölöm a szemem és hagyom, hadd gördüljön tovább beszélgetésünk.

olvasás folytatása

Best of Reformáció 8. – Méliusz Juhász Péter

Elkezdődött magyar reformátusságunk 500 év óta legjelesebb, legünnepélyesebb hónapja, ezért úgy gondolom a mai nap nem is foglalkozhatnánk kisebb személlyel, mint Méliusz Juhász Péterrel. Hiszen nem kevesebbet köszönhetünk neki, mint Magyar Református Egyházunkat.

De ki is volt ő?

  • 1556-ban, 20 éves korában a wittenbergi egyetemen tanult, ahol hamar a diákság vezetője, széniora lett.
  • Anyanyelvén kívül még hat nyelven beszélt.
  • Debrecen lelkipásztora 22 évesen lett.
  • A Tiszántúl első református püspöke.
  • A pártokra szakadt városban Kálvin tanai mellett állt ki a nép oldalán.
  • 1569-ben inkább vállalta a kegyvesztettséget, de nem mondott le hitéről.
  • 1572-ben pedig, Debrecenben igeolvasás és imádság kísérte utolsó földi útjára.

olvasás folytatása