2017. október havi bejegyzések

Hitvallásunk

A TeSó blog szolgálata, amelyet 2014 februárja óta végez, felismerése és cselekvése annak a parancsnak, amely megokolhatja és igazolhatja minden erőfeszítésünket: Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,19a) Ezt a jézusi megbízatást teljesítjük hitünket és bizonyságtételünket a teljes Szentírás tanúságtételéhez, az Apostoli Hitvallásban felismert alapigazságokhoz, illetve a Heidelbergi Kátéban és a Második Helvét Hitvallásban rögzített református történeti hitvallásokhoz igazítva.

Mindezeket szem előtt tartva, a keresztyén üzenetet a posztmodernizmus korában a kor nyelvén kívánjuk megfogalmazni, mivel

  • Hisszük, hogy Isten országát virtuális csatornákon keresztül is építhetjük. Isten minden teremtménye jó, azaz önmagában véve semmi sem rossz, amíg aljas célok és szándékok nem teszik azzá, így tehát a világháló – minden közösségromboló és virtualizáló hatásának ellenére – eszköze lehet az evangélium hirdetésének.
  • Hisszük, hogy nem minden fekete és fehér, azaz a végzetes sarkítások és a gondolatcserét lehetetlenné tévő megállapítások többet ártanak, mint használnak az evangélium hirdetésében. Pál tanítását követve (1Kor 9,22) alkalmazkodunk olvasóinkhoz, és csak abban az esetben határolódunk el egy kérdésben, amikor ezt a Krisztus iránti hűség feltétlenül megköveteli. Nem kezdünk vitát olyan felekezeti kérdésekről, amelyek közömbösek az üdvösség szempontjából, illetve az evangélium nem tanít róluk egyértelműen.
  • Hisszük, hogy Isten nem skatulyázható be. Hisszük, hogy az egyház több mint történeti örökségének összessége, illetve az egyház történetében kialakuló különböző Isten-képek csupán utalnak Arra, akit az egek sem fogadhatnak be (1Kir 8,27). Nem abszolutizáljuk a hitélményeink során megtapasztalt Isten-tapasztalatokat: hiszünk a Szentháromság Isten szabadságában, aki másnak másképp mutathatja meg azt, amit nekünk egyféleképpen megmutatott.
  • Hisszük, hogy a kételkedés – amennyiben az a jó kérdések feltevéséhez vezet – nem ellentétes a hittel, hanem sokszor lényegi eleme a működő Isten-kapcsolatnak.
  • Hisszük, hogy a sokszínűség gazdagít, nem pedig szétválaszt minket. Egy író saját cikkében tükröződő véleménye nem feltétlenül tükrözi az egész blog véleményét. A közös hitvalláson felül tiszteletben tartjuk a tagok eltérő nézeteit.
  • Hisszük, hogy egyedül Isten az ítélőbíró, tehát nem ítéljük el azokat, akik másképpen gondolkodnak, mint mi. Szolgálatunk feléjük nem több, nem kevesebb és nem más, mint tanúságtétel Isten országáról, ahová a Szentháromság Isten hívja és várja a világ minden vándorát (Mt 22,9–10). Ezért ha fel is merülnek véleménykülönbségek szolgálatunk kapcsán, arra törekszünk, hogy nyilvánvalóvá legyen: nem valaki(k) ellen, hanem Valakiért dolgozunk.
  • Hisszük, hogy Isten tökéletesen szeretett minket, s ezért hálából a tőlünk telhető legjobb minőséget, a tőlünk telhető tökéletességet kell nyújtanunk az Ő országának építéséhez.
  • Hisszük, hogy az Igéből mi is folyamatosan taníttatunk a jobbra. Istennek van hatalma arra, hogy mást mutasson meg olyan dolgokról, amelyekben mi már biztosak voltunk.
  • Szolgálatunkban elhatárolódunk az emberekkel szemben tanúsított mindenféle gyűlölködő beszédtől.
  • Érvényesnek tartjuk magunkra a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet alapelveit, így mi is imádságban lélegzünk, Igével táplálkozunk, közösségben élünk, szolgálatban növekszünk.
  • Hisszük, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet. Más utat nem keresünk, más igazságban nem hiszünk, más életet nem akarunk élni. Őbenne maradva (Jn 15,5) teremhetünk jó gyümölcsöket.

Ha a Szentháromság Isten megengedi, szolgálatunknak további gyümölcsei lesznek virtuális és nem virtuális közösségekben is. Mindezekért nem a miénk az érdem – valljuk: „Egyedül Istené a dicsőség! Soli Deo Gloria!” Dicsőség legyen Neki azért is, hogy van feladatunk, a mi jutalmunk pedig az, hogy tehetjük.

A Szentháromság Isten előtt hálával megállva, a reformáció ötszázadik évfordulóján:
a TeSó blog csapata

Kegy-Elem

„Mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének, ezért Isten ingyen igazítja meg őket az ő kegyelméből miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.”  Róma 3,23-24

A reformáció jubileumára készülve a gondolataim a kegyelem körül forognak mostanában. A szó jogi eredetű, a bírósági értelmezésben nyelvhasználatos leginkább. Ha a vádlott bűnössége már bizonyítást nyert és ki lett szabva a büntetés, egy felsőbb hatalom (pl. elnök vagy király) még gyakorolhatott kegyelmet. Ezért sok amerikai filmben látjuk a halálra ítélt életéért küzdő aktivistákat, akik a kivégzés pillanatáig reménykednek és dolgoznak azért, hogy az ítéletet életfogytiglanra „mérsékelje” az elnök, legfelsőbb kegyelem útján.

olvasás folytatása

Best of Reformáció 9. – Károlyi Gáspár

A 16. században a magyarság ugyanúgy felbolydult, mint a németek vagy a svájciak. A reformáció szele lefújta a rozsdás és az arany faleveleket a kereszténység fájáról, mely a tél kíméletlen megpróbáltatásai után új hajtásokat hozhatott. A század végén nem tétlenkedtek a magyar urak és értelmiségiek sem. Egyiknek a zsebébe, másiknak a kapcsolataihoz kellett nyúlnia, de a Biblia készült.

Károlyi Gáspárt tartjuk a folyamat legkiemelkedőbb mozgatórugójának.

Névjegy:

Károlyi Gáspár, eredeti nevén Radicsics Gáspár 1529 körül született Nagykárolyban. 1556-ban a Wittenbergi Egyetemen tanult.

1563-ban gönci református prédikátor lett, majd később esperes.

Legkiemelkedőbb munkáját, a Biblia első teljes magyar fordítását 1586-ban kezdte meg Mágocsy Gáspár, Torna vármegye főispánjának, valamint unokaöccsének, Mágocsy Andrásnak a támogatásával.

A Károlyi-biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték el és 1590. július 20-án fejezték be.

1590, Vizsoly – a magyar reformátusság egyik óriási mérföldköve. Károlyi néhány lelkes segéddel éjt nappallá téve dolgozott az egész népnek szánt ajándékán. Majd’ ötszáz év elteltével még szinte minden magyar családban van egy általa fordított Biblia. Felbecsülhetetlen, amit ez az istenes öreg értünk tett, népünk történetében először. Hiszen mi is lenne velünk anyanyelvű Biblia nélkül? Képzeljük csak el!

olvasás folytatása

Egy álom, ami megváltoztatta a valóságot

Vannak mondatok, amelyek örökre belevésődnek az emlékezetünkbe. Ilyen például Luther híres mondata, miszerint „Itt állok, másként nem tehetek”, vagy egy másik kijelentés, Luther után többszáz évvel: „Van egy álmom…” Ismerjük meg kicsit közelebbről az álmodót, teológust, polgárjogi aktivistát: Martin Luther Kinget.

olvasás folytatása

Pásztor, mártír, próféta, kém

Ha szóba kerül a reformáció, márpedig ebben az évben rengeteg alkalommal beszélünk róla, akkor a legtöbb szó a 16. századról esik: Luther bátor kiállásáról, Kálvin gyülekezetszervezéséről és rendszerességéről, Zwingli Ulrik vitáiról rengeteg információt tárgyalnak újra. Mindez azt a téves benyomást is keltheti, hogy a reformáció a 16. század ügye, és azóta nem történt jelentős dogmafejlődés, nem születtek olyan meghatározó vezéregyéniségek, akik a reformátorokhoz hasonlóan megújulást hoztak volna az egyházba a saját idejükben.

Ezért ebben a hónapban arra vállalkozunk, hogy a protestáns egyháztörténelem egy igen aktív századában, a 20. században kutassuk fel azokat a protestáns (evangélikus, református) teológusokat, akik továbbvitték és megélték a reformáció örökségét. Azért is ezt az időszakot választottuk, mert a múlt században újra megjelent az úgynevezett „status confessionis” helyzete. Ebben a szituációban elkerülhetetlen és létfontosságú a keresztyén egyháznak, hogy a történelem viharában megfogalmazza hitét és hitvallást tegyen. Így született meg például a Barmeni Teológiai Nyilatkozat is (1934), amiről még bővebben is szót ejtünk.

olvasás folytatása