„Dávidé.
Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék?
Életemnek ereje az Úr, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.” Zsolt 27,1-3

Kedves Olvasónk!

A szent szövegben, a Biblia lapjain olyan örök Isten-ember kapcsolat rajzolódik ki az értő olvasó előtt, amelyet Istenre figyelve mi is megélünk. Ezért történhet meg hogy a Biblia üzenetét a saját életünkre nézve, személyesen is megfogalmazhatjuk parafrázisban, átiratban. Így tettük sajátunkká a szőlősgyulai ifi egy részével is a huszonhetedik zsoltárt, harcainkat és hitbizalmunkat beletéve.

Fogadjátok tőlünk ezeket az átiratokat vasárnapi vendégszövegként!

 

Vezetőm és bátorítóm az Úr, ki térít el?
Kérem, hogy az Úr házában lakhassam, tehessem akaratát.
Megvéd engem, a legjobbat szánja nekem, még ha nem is úgy látom.
Ezért dicsérem az én Uramat.
Te vagy az én szabadítóm, adj nekem hitet Tebenned.
Uram, Te taníts és vezess engem, bátoríts, adj bölcsességet! Legyen meg a Te akaratod!

Nem félek soha, mert Isten velem.
Támogat és vigyáz rám,
megőriz a nehéz időkben.
Boldog pillanataimban
hálával fordulok hozzá,
ha napjaim sötétek és
szomorúak, tudom, Uram mindent okkal tesz,
és ezen is át fog segíteni.
Ha százan is fordulnak ellenem,
nem félek, hisz Atyám megtart engem
és erőt ad.
Támaszom és segélyem az Úr mindenkor,
Nélküle éltem üres.

Világosságom vagy,
Sötétben kételkedve járnék.
Világosságban bátor szívvel
Járhatok.
Nem járok bizonytalan
léptekkel, félve, hogy elesek.

Nincs mitől félnem,
ha velem van, szeret
engem, nagyobb
lehetek ereje által.
Vigasztalóm a szomorúságban.

Orvosom és védelmezőm az ÚR,
mitől félnék?
Családomnak megmentője az ÚR,
kitől rettegnék?
Ha kórházba kerülnek is szeretteim,
vagy nagy betegség rettent,
hogy elszakítson Tőle,
majd elmúlnak, és semmivé lesznek.
Ha egész családom is beteg lesz,
nem fél a szívem.
Ha a halál tör is rám,
én akkor is Benne remélek.

Egy dolgot kérek az Úrtól,
azért esedezem:
hogy az ÚR házában lakhasson
egész családom.
Láthassam, milyen jóságos az ÚR,
és gyönyörködhessem az Ő hajlékában.
Magához vesz engem az utolsó órán.
Elrejt engem házában,
szorosan magához ölel.
Így tudok szembe nézni a bajjal
a harcok között,
ezért tudok örülni és hálával
szolgálni az ÚR házában,
énekelni és blogolni Neki.

Töltőm és powerbankom az Úr,
nem merülök le, ha világítok is.
Frissít engem és vírusirt,
újraindít és szoftverfejleszt.
Ha rossz lábbal kelek is,
ha nincs semmihez se kedvem,
kihívást ad és felemel,
megnyugtat és lecsendesít.
Ha marcangol a bűnbánat,
Ő az én igazságom.
Ha elesek és összetöröm magam,
Ő az én gyógyítóm.
Tőle függök.
Ki árthatna nekem ezek után?
Fájdalom, csalódás, árulás, halál
eltörpülnek Mellette.
Ki vagyok én, hogy így vigyáz rám?
Vendég, átutazó az Ő világában?
Nem, szeretett gyermek. Önfejű, szeretett gyermek.
Kiállít a kősziklára, ő az én kőszálam,
s ha vihar is tépázna meg, elrejt a pusztulástól.
Mint gyermekét a tűztől az anya, elrejt az Isten.
Ezért kelek fel, élek végig minden napot.
Elrejt, hiszek Neki, Övé vagyok.

1 Hozzászólás

  1. mennyire jó mai szöveggel is átélni,átírni a zsoltárokat! 🙂

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .