2017. szeptember havi bejegyzések

A szívünknél is nagyobb

“Bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud.” 1Jn 3,20

Szívdobogtató érzés lehet egy szívsebész számára kézben tartani azt a rózsaszínű, finoman remegő kis emberi szervet, ami nélkül nincs vérkeringés, nincs összehangolt test, nincs élet. Szív nélkül nincs élet – lelki értelemben sem. S milyen jó, ha azt mondják ránk, jó a szívünk, mert akkor érzik, hogy szeretünk. „Csupa szív ember” – mondjuk mi is valakiről, s tudjuk, mehetünk hozzá bátran, bízhatunk benne, mert meghallgat, megért és segíteni fog. Vagy legalábbis akarja – csak úgy, értünk.

olvasás folytatása

12 jele annak, hogy növekedsz

A megtérésünk csak egyik állomása Isten munkájának, a java igazából akkor kezdődik, amikor megengedjük Istennek, hogy formálni kezdjen bennünket. Ez egy véget nem érő folyamat. Akkor csináljuk jól, ha napról napra fejlődik a kapcsolatunk Krisztussal, ha életünk történései kapcsán újabb és újabb felfedezéseket teszünk önmagunkkal, Istennel és a minket körülvevő világgal kapcsolatban. Olyan nincs, hogy már mindent tökéletesen teszünk. Folyamatosan rá vagyunk utalva, hogy tanuljunk, fejlődjünk, újragondoljuk a dolgainkat Isten aktuális üzeneteinek fényében.

Íme, 12 jel (a sok közül), amely azt mutatja, hogy lelkileg növekszel:

olvasás folytatása

Egyharmad

Ismerek egy apát. Hajdanán három fia volt, erős, talpraesett legények. Mindegyik ugyanakkora helyet foglalt el édesapjuk szívében. A nagyobbik fiú hiú volt. Elbízta magát, sosem rettent meg semmitől, mohón és meggondolatlanul élt. Magas épületekre mászott, fáról fára ugrált. Örökösen életveszélybe került. Egy alkalommal elvétett egy lépést, és nem élte túl.

A középső fiú nem akarta semmi felé elkötelezni magát. Mindig megelégedett az otthonüléssel, a kényelemmel. Kockázatot semmiért sem vállalt. Izmai így elernyedtek, immunrendszere legyengült. Egy nap megfújta egy kis szél és ez végzett is vele.

Az apának egyetlen fia maradt.

olvasás folytatása

Magassarkú keresztyénség

Fotó: Kiss Julianna

Épp késésben vagy. Piros lámpa. Ó, végre zöld! A lámpa előtt elsőnek álló kis piros autóban egy csinos nő ül a volán mögött. „Nők és vezetés… Nem épp nyerő párosítás.”

Hölgy felettesed hevesen kiabálja szanaszét az életkedved egy kis probléma kapcsán. „Biztos a „nehéz napok”… Nőknek nem lenne szabad vezető pozícióban lenniük.”

Igen, a férfiak és a nők mások. Hála Istennek. Azt jelentené ez, hogy a vezetők csak férfiak lehetnek? Hogy a háztartásbeli szerepében csak a nő nevelheti a gyerekeket otthon? A nemek egyenjogúsága éppen a feladatkörök megoszlásában nyilvánul meg. Korábbi posztunkban már feszegettük a női és férfi nem jogait, most azon gondolkodunk el, miben más a keresztény nő, mint a nem istenhívő nőtársa.

olvasás folytatása

Fordulatra várva

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.” 2Korinthus 4, 8-9

Arkhimédész azt mondta, hogy adjanak neki egy szilárd pontot, egy megfelelő hosszúságú rudat és kimozdítja a helyéről a Földet. Ebben az igeszakaszban is megfordulnak a dolgok, mégpedig a „de” szócskán. Nem csupán azért, mert Pál jó szónokként szerette egymás mellé állítani az ellentéteket, hanem azért, mert Valaki van emögött a szó mögött, aki kezében tartja a gyülekezet helyzetét.

A korinthusi gyülekezetnek a levél születésekor nagyobb összefüggésbe kellett helyezni a szenvedést, meg kellett tapasztalnia a nehézségekben is sorsfordító Isten munkáját. Úgy gondolom, erre a perspektívára van szüksége ma a kárpátaljai magyarságnak is. Mi is várunk a fordulatra. Többször írtunk már a gazdasági elvándorlás kérdéséről, az itthonmaradás nehézségeiről, és a helyzet azóta  nem  javult, sőt inkább romlott. 2017. szeptember 5-én az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta azt az oktatási törvényt, amely nem csupán tovább rontaná az oktatás és módszertan szintjeit, hanem hetedik cikkelyében lekorlátozza a kisebbségi nyelvhasználatot az iskolákban az alsó négy osztály szintjére. Minden politikai és szakmai kommentár nélkül megállapíthatja a külső szemlélő, hogy a törvénnyel szembeni minden tiltakozásunk ellenére szorul a hurok a kárpátaljai magyarság nyakán. A határozott politikai állásfoglalások mellett népünknek égető szüksége van a reményre. Pál soraiból meríthetünk, mert vele Jézus íratta meg az üzenetet a mindenkor nyomás, üldözés alatt lévőknek.

olvasás folytatása