A Tesó-csapat gondolatai a blog mottójául választott igéről:

Só vagyok.

Azaz mi sók vagyunk: én is só vagyok és te is só vagy. Egyforma szemecskék. Egymagam kevés vagyok, mint egy sómolekula. Mi vagyunk a Föld sója – együtt.

Hasznos vagyok, fontos vagyok, így felelősségem van abban, hogy másoknak Isten szeretetétől indíttatva hasznára legyek. Nem vagyok feltűnő vagy dicsőséges, de csendben és alázatosan tudok változást létrehozni.

Az egész Föld sója vagyok. Azaz nem csak a tesós barátok szeretetteljes társaságát kell ízesítenem, hanem az idegesítő családtagom és rigolyás munkatársam sója is vagyok.

A só ízesít, de mar és fertőtlenít is. Ne feledd, mit bízott rád az Ízek Formálója, akkor sem, ha néha csíp, mar, fáj!

Szeretem, ahogy Krisztus az élet nagy és nagyszerű igazságait számomra érthető, egyszerű módon fogalmazza meg. Só vagyok. Nem akarok megízetlenülni.

Semmi mással nem helyettesíthető fűszer a só – de nem szabad elbíznom magam: ha Isten ízetlennek ítél, nem marad értelme a létezésemnek. Ugyanakkor tudom, hogy ha Isten tartja kezében a sótartót, az étel tökéletes lesz: se nem sós, se nem sótlan.

A világ leghétköznapibb anyaga: nátrium-klorid. Egész hegyek vannak belőle, mégis egy csipetnyi megváltoztathatja az ételem ízét. Pont, mint én Isten kezében. A világ leghétköznapibb embere – egy a milliárdból. Mégis, ha jó helyre kerülök, tud hatni Isten rajtam keresztül is. Jó lenne, ha minél többek életében lehetnék így.

Vagyok. Nem lehetőség. Nem opció. Nem választható program. Ez olyan ez van dolog. Ha akarod, ha nem. Jézus mondta. Így legyen!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .