2017. augusztus havi bejegyzések

Másfajta kegyelem

– Az nem lehet, hogy…
– De, lehet!
– Nem engedheti meg, hogy…
– Ő dönti el.
– Hogy nézheti tétlenül, hogy…
– Másképp látja.
– Talán csak nekem kéne…
– Nem Te irányítasz!

 

Csak csend. Csak hit. Csak bizalom.

Remény, hogy nem fogod elrontani. Hogy igazából Te nem is tudnád.

Hát igen. Mert ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy azért, mert te jól csináltad, jót kapsz. Vagy mert te nem, te másképp, te jobban és tisztábban,  ezért majd alanyi jogon jár a jutalom. Semmi sem jár. Mindent kapsz. Hogy jót vagy rosszat, az rajtad kívülálló. Másképp nem érted meg, hogy nem vagy különb te sem, nem érdemelsz dolgokat. Másképp nem értheted meg, hogy a lényeg nem te vagy.

olvasás folytatása

„Ti vagytok a föld Sója!”

Fotó: Pallay Ferenc

A Tesó-csapat gondolatai a blog mottójául választott igéről:

Só vagyok.

Azaz mi sók vagyunk: én is só vagyok és te is só vagy. Egyforma szemecskék. Egymagam kevés vagyok, mint egy sómolekula. Mi vagyunk a Föld sója – együtt.

Hasznos vagyok, fontos vagyok, így felelősségem van abban, hogy másoknak Isten szeretetétől indíttatva hasznára legyek. Nem vagyok feltűnő vagy dicsőséges, de csendben és alázatosan tudok változást létrehozni.

Az egész Föld sója vagyok. Azaz nem csak a tesós barátok szeretetteljes társaságát kell ízesítenem, hanem az idegesítő családtagom és rigolyás munkatársam sója is vagyok.

A só ízesít, de mar és fertőtlenít is. Ne feledd, mit bízott rád az Ízek Formálója, akkor sem, ha néha csíp, mar, fáj!

Szeretem, ahogy Krisztus az élet nagy és nagyszerű igazságait számomra érthető, egyszerű módon fogalmazza meg. Só vagyok. Nem akarok megízetlenülni.

Semmi mással nem helyettesíthető fűszer a só – de nem szabad elbíznom magam: ha Isten ízetlennek ítél, nem marad értelme a létezésemnek. Ugyanakkor tudom, hogy ha Isten tartja kezében a sótartót, az étel tökéletes lesz: se nem sós, se nem sótlan.

A világ leghétköznapibb anyaga: nátrium-klorid. Egész hegyek vannak belőle, mégis egy csipetnyi megváltoztathatja az ételem ízét. Pont, mint én Isten kezében. A világ leghétköznapibb embere – egy a milliárdból. Mégis, ha jó helyre kerülök, tud hatni Isten rajtam keresztül is. Jó lenne, ha minél többek életében lehetnék így.

Vagyok. Nem lehetőség. Nem opció. Nem választható program. Ez olyan ez van dolog. Ha akarod, ha nem. Jézus mondta. Így legyen!

Istentől értékes én

Talán nincs olyan ember ezen a földön, akiben ne merülne fel időnként az értéktelenség érzése: a kétkedő gondolat, hogy vajon tényleg van-e értelme annak, hogy él? Van-e haszna annak, amit csinál? Bizonyára mindannyian egyetértünk azzal, hogy az élet ajándék, azonban megeshet, hogy ezek csupán üres szavak lesznek mindaddig számunkra, míg fel nem ismerjük, hogy ez ténylegesen így van. Amíg nincs valamivel kapcsolatban személyes megtapasztalásunk, addig az egész csak a fejünkben létezik. Van róla ugyan egy elképzelésünk, és úgy tűnik, mintha értenénk is, de valahol mégsem fogjuk fel, nem érezzük át a valódi lényegét.

olvasás folytatása

Best of Reformáció 7. – Kálvin János

Kálvinról röviden írni rendkívül nehéz. Ugyanis azon személyek közé tartozik a történelemben, akire annyi sarat dobáltak az évszázadok alatt, hogy azt ötszáz szóban lemosni bizony lehetetlen vállalkozás. Nevezték őt Genf véres diktátorának, aki minden egyes apró kicsapongásért pénzbírságot, börtön- vagy halálbüntetést szabott ki; a legtöbben talán Szervét Mihály, szentháromság-tagadó tanító megégetésével hozzák összefüggésbe, vagy a predesztináció teológiai tanának megalapítójaként látják, aki az emberiség felét a mennybe, a másikat pedig a pokolba küldte téziseivel. Nos, Kálvin nem ez volt. Nagyon nem. Hadd mutassam be – tisztes reformátusként három pontban – azt a Kálvint, akit én csodálok:

olvasás folytatása

Ihletre várva

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindannyiunk életében akadnak dolgok, amelyeket szeretünk halogatni. Gyakran ezen dolgok szimpla kötelezettségek, amiket egyszerűen csak meg kell csinálnunk…

Azonban saját példámból kiindulva állítom, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat is halogatni. Jó dolgok alatt azokat értem, amelyeket egyébként szeretünk is csinálni, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy azért kaptuk Istentől, hogy megtaláljuk a módját, hogyan szolgálhatnánk velük mások felé. De Isten tervei között szerepelhet az is, hogy olyasmit bíz ránk, amely nem feltétlenül logikus vagy egyértelműen szerethető a számunkra, esetleg szembemegy a legnagyobb félelmeinkkel.

olvasás folytatása