Krisztus ránk bízta az evangélium hirdetését. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha hű sáfárai lennénk az Urunknak, nem úgy nézne ki a világ, ahogy jelen pillanatban áll. Lehet, hogy a reformáció 500. évfordulóján újra kellene gondolni a hivatásunkat, és komolyan venni a krisztusi parancsot: Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá, keresztelve, tanítva?)
Jó, de mi is ez az evangélium? Miről kell beszélnem? Hogy Isten nélkül éltem, a kárhozat felé vitt az utam, de az Úr megszólított (SDG) és azóta minden más? Vagy hogy Krisztushoz tartozom, tudja meg ország-világ? Bocsásd meg, de számomra ez utóbbi úgy hat, mint az óvodás kisfiú lelkendezése, aki odajött hozzám, és jelentőségteljesen azt mondta: „Képzeld, én fiú vagyok – te meg egy lány”. Nehéz megállni mosolygás nélkül, pedig ez egy korszakalkotó felfedezés óvodáskorban, ami mindent megváltoztat. Ugyanilyen korszakalkotó felfedezés az is, hogy ki neked Krisztus. Ettől is megváltozik minden. De tudod, felesleges ezt közhírré tenni. Rád nézek és látom, ki vagy, kihez tartozol. A tetteid hangosabban beszélnek róla, mint a kiírás a pólódon, a medál a nyakadban vagy az igés megosztásaid az interneten. Látom abból, ahogy a Megváltóról énekelsz, ahogy a bajban levő társaddal bánsz, ahogy a rád bízott munkát végzed, amilyen hangnemben beszélsz az emberekről, akik körülvesznek. Hidd el nekem, senki nem lesz kíváncsi arra, akit képviselsz, amíg az életed nem Krisztus-illatú.
Miről kell hát beszélni akkor?
Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Ézs. 40,9
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 2Kor. 5,17-20
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ef. 5,15-17
Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Ézs. 61,1-3
Tudnám még folytatni a sort, de neked is van Bibliád: nyisd ki, és keresd meg benne a napi üzenetet, amit az Úr általad akar célba juttatni! Persze, örömhír az, hogy veled mit tett az Úr. Neked az. Én is veled örülök. A többi ember számára azonban az lesz az evangélium, hogy Isten az ő életükben is élő valóság, Ő képes és kész megváltoztatni dolgokat, kipótolni hiányokat, meggyógyítani beteg lelkeket – és ami a legfontosabb: meg akar menteni az örök szenvedéstől. Elrendezte azt, amire mi soha nem lettünk volna képesek. Legyőzte a bűnt, a halált, a poklot. Úr akar lenni az életünkben. Meg akarja mutatni a dicsőségét az életünkön keresztül.
Tudod mi a jó az evangéliumban? Nem számít, hányszor buktunk el, milyen nyavalyákkal küszködünk, vagy milyen mértékben tudjuk odaszentelni az életünket. Ha mi nem is vagyunk a helyzet magaslatán Isten akkor is hűséges, szerető, igazságos, tökéletes. Az örömhír teljesen független tőled vagy tőlem. És hidd el, így a világ tényleg sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését, mert nincs még egy olyan úr ezen a földön, mint a mi Mennyei Édesapánk. Nincs másban üdvösség, csak Krisztusban. Nem kapható külsőségektől független szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, szelídség, hűség, mértékletesség másképp, csakis a Szentlélek által.
Menj hát el széles e világra, és hirdesd az Úr nagyságos tetteit! Hirdess békességet, vigyél örömhírt, hirdess szabadulást! Mert valóban szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába (Ézs 52,7).
Olasz Tímea
