 |
„Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9,24/b) Olvasmány: Jn 6,22-59 Tanulmány: Erre megkérdezték: „És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Erre ezt mondták neki: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Jn 6,30-35 |
 |
Hiszem, ha látom… Ismerős? Könnyű elhinni Jézus szavait, ha van előttünk valami kézzelfogható, valami tapasztalható, valami, ami több a puszta szónál: egy jel. Te hogy állsz ezzel? Igazán meg tudod élni Isten igéjét, be tudod építeni a mindennapjaidba, vagy csak már akkor, ha történt valami csoda, jel, amit megtapasztaltál? Elhiszed, hogy Isten gondoskodik rólad? Hogy ma is hullhatna manna az égből? Hogy bármelyik pillanatban történhet egy megmagyarázhatatlan csoda, ha Isten úgy akarja? És egy meredek kérdés: a sokféle istenkép között egyensúlyozva elhiszed, hogy Istennek tényleg van hatalma? Végül kérlek az aláhúzott részt írd ki egy lapocskára, majd gondolkodj el azon, hogy te mit vársz el Jézustól? Igen, tudom te nem követelőzöl, elégedett vagy stb. – de mégis játszunk el a gondolattal: ha meghatározhatnád, hogy mitől lenne erősebb a hited; hogy mitől éreznéd úgy igazán (biztosan), hogy szeret Isten; mit kellene megtapasztalnod ahhoz, hogy az a bizonyos hegy két centit odébbálljon: mi lenne az? |
 |
|
 |
Szerintem nagyon érdekes és szép jelenetet ír le ez a kiemelt 5 igevers. Képzeld magad elé, ahogy a tömeg tolong Jézus körül, nagyon keresték Őt valószínűleg azért mert hallották, esetleg saját maguk látták, tapasztalták a csodákat, melyeket tett, melyek hozzá köthetők… Ezek a kíváncsi emberek ott mozgolódnak, fészkelődnek, hogy minél közelebb álljanak hozzá, nehogy egy szót is elmulasszanak. A bátrabbak pedig kérdezik Őt mindenféléről és Ő válaszolgat nekik. S akkor elhangzik egy vakmerő kérdés, ami inkább egy felszólítás: és milyen jelet mutatsz nekünk? Mózes idejében manna hullott az égből – te mit tudsz (adni)? Itt megszakadhatna a történet, Jézus megsértődhetne („hát nem tettem még elég csodát???”) és elvonulhatna. De nem ez történik. Jézus válaszol. A válasza pedig annyira nem evilági: a kérdezők kézzelfogható mannát akartak, és ő az élet kenyeréről beszél nekik. Logikusan nézve az emberek itt fölmordulhattak volna, majd pedig csalódottan odébbállhattak volna (ők nem egy elméletet akartak hallani), de nem ez történt: abban a tiszta, őszinte hangban meghallották az isteni szót. Bevallom nagyon szépnek találom ezt a képet. Ott állok a tömegben, manna, jel után sóvárogva – sőt egy-egy fáradt napon egyenesen követelve azokat – és Jézus válaszától egyszer csak megnyugszom. Ő az élet kenyere, aki a vele való kapcsolat ízét megérzi soha nem marad éhen. S bár nem mindig kapok jeleket, néha évekig nem látok mannát, és bizony lázongok is emiatt eleget, de az a szelíd hang még mindig a le tud csillapítani: én vagyok a te kenyered, és én elég vagyok neked. Neked elég? |
