2017. február havi bejegyzések

A Bibliát nem Nekem írták, Értem írták…

Nemrég részt vettem egy előadássorozaton, amely a keresztyénséggel szembeni legnagyobb ellenvetéseket dolgozta fel. A sorozatot egy rövid felmérés előzte meg, mely során megkérték az utca emberét, fejezze be a mondatot: Én hinnék, de… A leggyakoribb válaszok között volt például, hogy „nem tudok hinni egy olyan Istenben, aki ennyi szenvedést megenged”, vagy hogy „a keresztények szűklátókörű képmutatók”, és az is, hogy „a tudomány ellentmond a Bibliának”. Az a fajta előadássorozat volt ez, amiről az ember millió gondolattal tele távozik, amelyek még sokáig foglalkoztatják. A fentiek mindegyike megérne, mondjuk, egy TeSó blog bejegyzést, egyetlen üzenet viszont azóta is velem maradt, és minden este, amikor kinyitom a Bibliám (a telefonomon), eszembe jut: nem nekem írták, értem írták.

olvasás folytatása

Megszerzett tudás és elrejtett kincs

Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés” – vallja Robert Andrews Millikan, Nobel-díjas fizikus. Ennek az összeütközésnek a leggyakoribb pontja a teremtéssel kapcsolatos kérdések boncolgatása, aminek kapcsán keresztyénként gyakran hagyjuk belekényszeríteni magunkat a védekezés zsákutcájába. Könyvek tucatja szól arról, hogyan lehet szakszerűen képviselni egy technikailag fejlett világban a teremtés álláspontját, és jó, ha ezeket ismerjük. Azonban fontos, hogy a modern fizika és az információtechnológia részleteinek erdejében ne veszítsük el a lényeget, miszerint minden Krisztus által és Őreá nézve teremtetett. Lehet, hogy hatékony érveléstechnika helyett hitvallással többre mennénk! Az igazodási pontunk legyen mindig Jézus Krisztus, amikor a hitünk és a tudásunk kapcsolatáról gondolkozunk. Pál szerint Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve, amiből két gyakorlati dolog következik a hivatásunkra, munkánkra nézve.

olvasás folytatása

Best of Reformáció 2. – Szegedi Kis István

A 16. században elinduló reformáció végigsöpört Európán, és egyetlen országot sem hagyott érintetlenül. Sorra alakultak gyülekezetek, amik egy-egy vezéregyéniség köré csoportosulva keresték azt, hogyan fogalmazhatnák meg hitüket. Több országban a megújulási mozgalom a nemzeti gondolat és érzés megerősödésével kapcsolódott össze – egymás után kezdték el lefordítani a Szentírást az ország nyelvére. Fontosnak érezték, hogy minél több emberhez eljuttassák Jézus üzenetét a saját nyelvén.

Ebben a szellemtörténetileg aktív időszakban Európa közepén volt egy ország, amely különlegesen nagy problémákkal küzdött. A század első felében végigsöpört rajta egy pusztító felkelés (1514), irányító elitje odaveszett a mohácsi csatában (1526), majd három részre szakadt (1529). Joggal gondolhatnánk, hogy a korabeli Magyarországon fontosabb lehetett a túlélés, mint a vallási viták folytatása, mégis a reformáció nagyjai között ekkor jelentek meg azok a személyek, akik évszázadokra meghatározták a magyar reformátusság arculatát.

olvasás folytatása

Hétszer is elesek…

Hosszú és nehéz utat kell megtenned. Minden lépésre muszáj figyelni, mert bárhol lehet egy tövis, egy göröngy vagy hirtelen gödör, ami újabb fennakadást okoz az utazásodban. Ahogy már számtalan alkalommal megtörtént, például, amikor annyira szeretted volna átugrani azt a mély kátyút, de elvétetted és belecsúsztál – és persze rendesen beázott a cipőd. Vagy, amikor minden idegszáladdal figyeltél, hogy ne ragadjon a nadrágod szárába a bogáncs, viszont egy kósza, elkalandozó gondolatod miatt máris hozzád tapadtak a nyavalyások. És arra emlékszel-e, amikor a melletted sétafikálóval annyira elcseverésztetek, hogy nem láttad az előtted kiálló követ az úton? Máris hasra estél, sajgott a tenyered, vérzett a térded, és neked valamiért déjà vu érzésed volt. Ne szégyelld bevallani, elárulom mindegyik felsorolt példa megesett már velem is…

olvasás folytatása

Isten hazahoz

„Isten hazahozza az elhagyottakat,
kihozza a foglyokat boldog életre…”
Zsoltárok 68,7/a

Ahogy a híreket nézem a neten vagy az emberekkel beszélgetek az utcán, úgy tűnik, hogy az egész világ mozgásban van. Naponta bemondják a rádióban, hogy épp hány menekült érkezett a magyar határra, és naponta hallok olyanokról, akik elmentek a falunkból külföldön keresni munkát.

Mozog a világ… Mindenki elvágyik otthonról. Kárpátaljáról főleg Csehországba mennek az emberek. A csehek leginkább Angliában keresnek munkát. Az angolok pedig Amerikába és Ausztráliába költöznek… Tehát nemcsak itt nálunk indultak el világgá az emberek, hanem mindenünnen mennek.

olvasás folytatása