Minőségi idő

21. nap – December 21.

„Te pedig, aki imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”  (Máté 6,6)

Egyszer mondta nekem valaki, hogy „amilyen a kapcsolatod Istennel, olyan az emberekkel is”. Belegondolva, tényleg lehet némi közös a kettőben, és talán ez főként az egymásra szánt minőségi idő

Gyakran bár szeretnénk több időt tölteni a szeretteinkkel, a napi teendőink mégsem engedik ezt meg. Nem is arról van szó, hogy pusztán időt szánnunk nehéz valakire, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy osztatlan figyelmet szenteljünk a másikra – pedig a minőségi idő épp erről szól. Odafigyelni a mellettünk lévőre nem részlegesen, nem mellékesen, hanem kizárólagosan, egyedül őreá irányítva a figyelmünket. Istennel való kapcsolatunkban is erre kell törekednünk. Az advent számomra egy csodálatos időszak arra, hogy átgondoljam, mi tölti ki a napjaimat, és mi az, ami valójában ki kellene, hogy töltse?

„Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.” (Gary Chapman)

Szánhatjuk a perceinket sok elengedhetetlennek tűnő teendőre, de egyedül a Vele eltöltött idő által rendeződhet az életünk és az összekuszálódott, sivár, törődést szomjazó kapcsolataink is.

Legyen az ünnepünk minőségi idő szerető Istenünkkel és mindazokkal, akik ránk bízattak! Ez számít igazán, minden más másodlagos.

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



A szerzőről:

balogbeaMég keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)