15. nap – December 15.

Egy messzi ország nagy, nemes, gazdag királya élete végéhez közeledett. El kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát. Maga elé hívatta hát, és próba elé állította őket: töltsék színültig a palota báltermét pirkadattól éjfélig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronát és a királyságot.

A legidősebb fiú azt gondolta ki, hogy mivel a környéken jó sok a homok, majd azzal tölti meg a termet. Száz szolga lapátolt, talicskázott vele, hordták pihenés nélkül a homokot, szakadatlan dolgoztak pirkadattól éjfélig, a terem azonban még csak félig sem telt meg.

A középső fiú szalmával próbálkozott, hisz aratás volt. Hordták, hányták, vasvillázták, cipelték a szénát, ám a kemény munka eredményeképp így is csak kétharmadáig telt meg a terem.

Amikor a legkisebb fiú következett, pirkadatkor leült a bálterem közepére, és nem csinált semmit. A testvérei elhűlve faggatták, hogy-mint akar így megfelelni a próbán, de ő egész nap csak ült és nyugodtan mosolygott. Amikor elérkezett az éjfél és jött a király, hogy megnézze, mit végzett a legkisebb fia, ő elővett egy mécsest és meggyújtotta. A fény egy szempillantás alatt betöltötte a báltermet, a padlótól a mennyezetig, a legtávolabbi sarkocskába és zugba is jutott belőle.

A király szívét mérhetetlen melegség töltötte el, s így szólt:

– Fiam, látom, hogy nemcsak okos vagy, hanem a szíved tele van szeretettel, alázattal és bölcsességgel. Kívánom, hogy királyságod alatt ez a Fény vezéreljen az uralkodásban!

És a legkisebb fiú igazán méltó, bölcs és nemes királya lett az országnak..

 Királyok Királya, Te engem is arra hívsz, hogy töltsem meg a szívem báltermét valamivel.
Mondd, mi lehet az, amivel teljes lenne most az életem?
Próbáltam már pihenés nélküli, kemény, szakadatlan munkával. Nem jutottam előrébb.
Keresgéltem kétségbeesetten a lehetőségek között. A kimerültségen kívül semmit nem hozott.

 Vajon ha hátat fordítanék a megfelelési kényszernek, ha kiállnék a sorból, és egyszerűen csak örülnék annak, amit Tőled kaptam, az megelégítene?
Ha nem tennék semmit sem, csak pirkadattól éjfélig engedném, hogy szeressen az Isten, a nyugalom, a derű és a fény megtöltené az életemet a padlótól a mennyezetig?
Ha szeretettel, alázattal, bölcsességgel lenne tele a szívem, és nem aggodalommal, versengéssel, ha a Fény vezérelne a mindennapi döntéseimben, megtalálnám azt, amit keresek?
Azt, Akit keresek?

Betlehemi Csillag, szüless meg bennem!

Forrás: http://mese.mesepedagogia.hu/2015/11/29/advent-1-het/

← Vissza a naptárba