14. nap – December 14.

Azt hiszem, levettem a szemem a csillagról.

Gáspár, Menyhért és Boldizsár is elfordította tekintetét kis időre, s úgy igyekeztek célba érni. Megannyi megtört női sikoly követte döntésüket – halott csecsemőiket siratták eszeveszett fájdalommal az anyák.

Míg a csillagot figyelték, jól ment minden. Aztán közbe szólt a logika: hol kereshetnék a Királyok Királyát, ha nem a palotában? A csillag biztos kicsit jobbra húz – fárasztó dolog oly hosszú ideig égi jelként tündökölni. Vagy pont a palota felé mutat, csak nem jó szögből néztük eddig… Ki tudja, mi zavarta őket Heródes trónjához. Ami történt, megtörtént – az Égiek visszaterelték őket a helyes útra. De a döntés következménye… hjaj!

Én is levettem a szemem csillagról, és megtorpantam. Most nem érzem adventet, nem érzem az Úr jöttét. De tudom s hiszem, hogy eljön. Oly biztos ez, mint a virradat. S most belekapaszkodok ebbe a hitbe, felnézek, és teszek egy bizonytalan lépést előre a csillag világította ösvényen. A kereszthez vezet az út, s én biztosan tudom, hogy odaérek.

← Vissza a naptárba