12. nap – December 12.
Ha megpróbálnám szavakba önteni, mi számomra az advent, akkor talán egy születésnapi előkészület jutna róla eszembe. A születésnapoknak megvan az az egyedülálló varázsa, hogy akárhányadikat ünnepeljük, mindegyik páratlan a maga módján, mert soha többé nem leszünk újra 10, 20, 40 vagy épp 70 évesek. Valahol így van ez a karácsonnyal és az adventi időszakkal is, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ahogyan az idei ünnepi napok is azok.
Minden alkalom különleges, ha tudjuk, kitől válhat azzá. Karácsonykor elsősorban a lelkünk és maga az Ünnepelt van előtérben. Isten arra hív, hogy a szívünket öltöztessük ünnepbe, s ne a házunkat, udvarunkat, karácsonyfánkat vagy az ünnepi asztalt. Bár tény, hogy mindezek segítenek ünnepi hangulatot teremteni, a baj inkább azzal van, hogy egyre több karácsony alkalmával mi csak az ünnepet akarjuk, de magát az Ünnepeltet egyre inkább hagyjuk homályba merülni… S így az év sokak számára legszebb ünnepét emberek alkotta szokások uralják, pedig mennyivel jobb és szebb volna arra törekednünk, hogy az Istennel való személyes kapcsolatunk által éljük meg azt. Nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten az ünnep Lelke, és így egyedül Ő képes valódi, meghitt, örömteli ünnepet teremteni bennünk és családunkban.
Azt kívánom, hogy ne csak pusztán ünnepünk legyen, melyben jó esetben Ő is eszünkbe jut olykor, hanem hogy Miatta legyen ünnepünk! Hogy Ő legyen az egyetlen indokunk, mely ünneplésre késztet.
Legyen hálával átitatott minden tettünk, minden törekvésünk! Áldott, Tőle különleges adventet kívánok! 🙂
