Meztelen advent

6. nap – December 6.

Találkoztam egy lecsupaszított adventtel. Levetkőzött minden giccset, sőt hagyományt is, és én nem tudok mihez kezdeni a lényeggel. Kényszeresen koszorút akarok csinálni, mert itt nincs. Ahogy nincs forró, fahéjas kakaó, nincs hópehely, nincs csendes éj, nincs vásár sem. Eddig ez jól is van. Idén a várakozás csendes, mentes minden kulturális sallangtól. Csakhogy a másik oldal is eltűnt: nem fogok találkozni a családommal, nem várok arra, hogy együtt örülhessünk a karácsonyi vacsorának, nem várhatok arra, hogy egy hangulatos este ajándékozunk a barátaimmal.

Akkor ez a karácsonyvárós adventi időszak végtére miről is szól?

Igazából kettesben az Úrral feltettem magamnak a kérdést: mire is várok. Van bármi rendhagyó abban a két napban, ha nem a szabad napokról és az együtt levésről szól? Tőletek kérdezem, akik minden ünnepen dolgoztok. Ti, akiknek nincs családotok; Ti, akik eddig is egyedül ültetek a TV előtt a Reszkessetek betörőket szavalva; Ti, akik nem szeretitek a híres karácsonyi bűvöletet… Ti mire vártok ilyenkor?

Én megtaláltam a válaszomat. Hálás vagyok, hogy ez a karácsony idén így alakult, mert 23 év alatt először én most arra várok gyerekmód izgatottan, hogy azon az estén, annál a csillagnál a magam szentimentális, de tartózkodó, esetlen módján megköszönjem Neki, hogy megszületett. Hogy volt aki volt, az Aki most is, és lesz mindörökké. Ámen.

userupload_2013_9111819791440454893-0958

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



A szerzőről:

sarkandiSárközi Andi, húszas éveim eleiben, félig Badalóban, félig Budapesten; félig ifimunkázom itthon, félig pedagógiát hallgatok az ELTE-n. Kicsit flúgos és kicsit elvont, de mindenképp szeretnivaló. Rajongó típus, folyton olvasós és filmezős. Mindenem az angol humor, a pihent poénok, a blues zene, a szájharmonika, a keserű csoki, a levendula (meg ezek együtt) és rengeteg dolog, mivel – mint mondtam, – rajongó típus vagyok. Vallásomban kicsit lázadó, sose növök ki a kamaszkorból és mindent megpiszkálok, de valahogy mindig ott lyukadok ki, hogy „tudom, Uram, már az elején megmondtad”. Szeretek a semmin töprengeni órákat, és a végén megállapítani, hogy hasznos időtöltés volt. Szeretek felfedezni, belemászni, elemezni, utána olvasni és továbbgondolni, és élvezni, hogy Istennek nagyon jó a humora.