Meztelen advent

6. nap – December 6.

Találkoztam egy lecsupaszított adventtel. Levetkőzött minden giccset, sőt hagyományt is, és én nem tudok mihez kezdeni a lényeggel. Kényszeresen koszorút akarok csinálni, mert itt nincs. Ahogy nincs forró, fahéjas kakaó, nincs hópehely, nincs csendes éj, nincs vásár sem. Eddig ez jól is van. Idén a várakozás csendes, mentes minden kulturális sallangtól. Csakhogy a másik oldal is eltűnt: nem fogok találkozni a családommal, nem várok arra, hogy együtt örülhessünk a karácsonyi vacsorának, nem várhatok arra, hogy egy hangulatos este ajándékozunk a barátaimmal.

Akkor ez a karácsonyvárós adventi időszak végtére miről is szól?

Igazából kettesben az Úrral feltettem magamnak a kérdést: mire is várok. Van bármi rendhagyó abban a két napban, ha nem a szabad napokról és az együtt levésről szól? Tőletek kérdezem, akik minden ünnepen dolgoztok. Ti, akiknek nincs családotok; Ti, akik eddig is egyedül ültetek a TV előtt a Reszkessetek betörőket szavalva; Ti, akik nem szeretitek a híres karácsonyi bűvöletet… Ti mire vártok ilyenkor?

Én megtaláltam a válaszomat. Hálás vagyok, hogy ez a karácsony idén így alakult, mert 23 év alatt először én most arra várok gyerekmód izgatottan, hogy azon az estén, annál a csillagnál a magam szentimentális, de tartózkodó, esetlen módján megköszönjem Neki, hogy megszületett. Hogy volt aki volt, az Aki most is, és lesz mindörökké. Ámen.

userupload_2013_9111819791440454893-0958

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



A szerzőről:

Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.

Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.

Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.